Írta: Sarah J. Maas
Eredeti cím: House of Earth and Blood
Kiadta: Könyvmolyképző 2020
Kötés: puha, e-book
Oldalszám: 912 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Crescent City 1.
Függővég?: Igen
Fülszöveg:
A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.
A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.
Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.
Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…
Véleményem:
SPOILEREKET TARTALMAZHAT RÉSZBEN!
Sarah szokásához híven kiidegelt. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vágjam a földhöz a könyvet, mert néha akkora hullámvasúton vitt keresztül, amire nem voltam felkészülve. Pedig a Tüskék és rózsák udvara és az Üvegtrón után sejtethettem volna, hogy ez a nő az érzelmeimmel fog játszani. Az eleje lassan indult be, nagyon sok leírás és fogalom volt, ami a háttért történetet adta, viszont kellett ez a 100 oldal arra, hogy legalább a világot és Bryce múltját annyira megismerjük, hogy a jelenében folyó nyomozás kezdetét megértsük.
Előtte persze a szívem szakadt meg. Sarah egy nagyon nagy szadista, főleg, hogy egy nagyon szerethető karaktert adott nekünk, majd tűntetett el az elején. Legalábbis jó sokági nem találkoztam vele, ami nagyon bosszantott. Bryce karakterével viszont nagyon sokára tudtam azonosulni. Az elején egy olyan karakterként ismertem meg, akivel nagy eséllyel nem beszélgettem volna hosszan, nem lettünk volna jóban, ha élőben találkozunk, főleg a bulizási szokásai miatt.
Azonban ahogy haladun előre a történetben Bryce kibontakozik, én meg fogtam a hasamat a nevetéstől. Főleg amilyen húzásokkal előrukkolt Hunt számára, aki már a fejét fogta, hogy ezzel a lánnnyal kell együtt dolgoznia.
Ahogy elkezdtem a könyvet, nehezen indult. Nem értettem, ki kicsoda, milyen kapcsolatok vannak közöttük, valamint a rengeteg adat is adott egy jó adag fejtörést, hogy megjegyezzem. Itt lábjegyzetként említeném, még mindig van egy-két tisztázatlan rész számomra, amit azért nem értek, mert nem jegyeztem meg. Tanács, jegyzetelj, ha olvasol ilyen könyvet, mert a sok-sok mítikus lány nagyon is megkeveri az ember fejét, mire a végére ér.
Ennek ellenére ez nem szegte a kedvemet az olvasásban. Az első 100-200 oldal után beindultak az események, talán jobban is, mint gondoltam. Nehéz volt letenni, mivel a karaktereink ekkor kezdtek átalakulni, részleteket elmondani magukról, ami az addigi jellemüket megformálta.
Sarah nagyon beleásta magát a mitológiába, az ősi nevekbe, a tündérek, vanírok, vámpírok, vízilények és más lények történeteibe, világába, hogy minél részletesebbe adja át azok kinézetét, szokásait és viselkedéseit. Ezt keverte a modern világga, ahol telefonok, tévé, kávéfőző gép van jelen a mindennapi élettel.
Hihetetlenül tetszett, hogyan keverte például a mobiltelefon használatát a mágiával - védővarázslatok, elsőfény, Zuhanás -, valamint miként küszöbölik ki az adott lények sajátosságait - például a vízilények, kapnak kádat az egyetemen, hogy ne változzanak át emberré.
Természetesen történet szempontjából még hasonlítani sem tudom Aelin vagy Feyre történetéhez ezt. Persze, itt is csodás ruhák, lehengerlő csavarok, karakterek vannak jelen, a szexi pasikról nem is beszélve. Azonban az írónő most a nyomozás és a krimi vonalat is bevitte a történetébe. Eddig is olvastam már krimiket, igaz, még kezdő szinten, de amennyi csavart elrejtett Sarah a történet elejétől kiindult gyilkosságtól - fülszöveg mutatja -, hogy a végén már az fájt, amikor rájöttünk az igazságra... hogy utána leromboljuk és más legyen az igazság, és újra.
Nagyon jól csavarta a történetet, nagyon sok olyan dolgot hozott fel, amin még én is elgondolkoztam. Egyik ilyen az öröklét. Ugye vegyük a tündéreket példának, ha már Bryce maga is félig ember, félig tündér. Évszázadokig képesek élni, így teljesen másképpen kellett megalkotni az egész rendszert, amiben Bryce és Hunt él.
Totálisan beleszerettem ebbe a könyvben, ebbe a sorozatba. Főleg a vége miatt, amit most nem fogok elmondani, pedig nagyon de nagyon szeretném kifejteni a véleményemet mennyire badass volt Bryce, mennyire bőgtem, mennyire megjártam a poklot azon a 1:40-es órán, mert igen, Sarah elérte, hogy kikészüljek, sírjak, vágyjak egy Hunt Athalar-ra, aki olyan szexi, olyan gyengéd, veszélyes és érzéki, hogy már dobnám is magam az akcióba.
A karakterek fokozatosan változak, így mind Bryce, mind Hunt és a végefele még Ruhn is a szívembe költözött. Bryce az elején tényleg egy nagy partihercegnőnek tekinthető, nagyon is ellenszenves volt nekem a bulizások, drog és társai nyomán - meg is lepődtem Sarah, hogy miért tette bele, de minden értelmet nyert - majd később, ahogy belátást nyertem a lelkébe, a miértjeibe, valamint abba, hogy mennyi mindent tud az alvilágban a régiségkereskedős munkája révén, eltátottam a számat. Hunt sem volt másként a történet alatt.
Hunt maga eléggé furcsa volt nekem, először egy idiótának gondoltam, aki Bryce szavaival élve alfalágyultként viselkedett. De imádtam, ahogy viselkedett, mert egy idő után már nem alfalágyult volt, hanem egy igazi Rysand-hez hasonló karakter, aki totálisan elvarázsolt.
Ruhn az elején még egy totális seggfejként volt beállítva, Bryce szemszögéből nézve nem a legkellemesebb alak volt. Nem az a tipikus tündér pasi, akit mondjuk Tamlinhoz tudnánk hasonlítani, de azért így is voltak olyan féltő mozdulatai, amiktől még én is kiakadtam volna. Volt egy jelenet, amikor tényleg a szemét kitudtam volna kaparni, pedig akkor már egészen megkedveltem, főként a nyomozásban való segítsége miatt. Nagyon szimpatikussá vált, főleg a végére. Igen, a vége nagyon hangsúlyos, nagyon dinamikus szóval készüljetek. Ruhn-hoz hasonló karakter volt Lehaba is, aki azért eléggé kis butuskaként kezdi az elején, mégis igaz barátként viselkedik Bryce-al szemben, Hunt-ot pedig szószerint imádja, Ruhn-nal együtt.
Mellékkaraktereink már-már főkarakterként jelentek meg a történetben, annyira sokat tudtak nyomni a latba, amint feltűntek. Ilyen Fury, Androméda, Isiah, Veronica és társai. Mind-mind nagy szerepet töltöttek be, mint a nyomozás, mind a történet, mind a karakterek változásában. Legtöbbször már aggódtam, hogy felbukkannak és akkor robban be majd az apokalipszis, ami kis túlzással, de megtörtént. Mindig akkor derült ki valami, akkor fordult akkorát a kocka, hogy még én is elgondolkodtam. Egészen a végéig nem derül ki a gyilkos kiléte, ahogy az lenni szokott. Addig az írónő pedig húzza, tépi, cibálja az idegeimet fel-felbukkanó információk nyomán, hogy soha ne lankadjon a figyelmünk.
Hunt és Bryce felfedték egymás előtt a pontjaikat, kártyáikat, szívem pedig azokban a pillanatokban a duplájára dagadt. Akkor is, amikor Bryce a barátai halálát igyekezett feldolgozni, ahogy mesélt a velük töltött időről. Szó esik veszteségekről, az öröklét súlyával, a szerelmi csalódásokról. Nehéz megfogalmazni, hogy mennyire mélyen érintett a történet, mennyire elgondolkodtatott olyan dolgokról is, amik eddig eszembe sem jutott. Ilyen például az emlékek megőrzése. Csak azért tartod meg azt a kabátot, azt a sebet, azt a figurát, csak mert emlékeztetet a szeretteidre? Csak azért nem vagy hajlandó úgy élni, ahogy megérdemelnéd, mert nem tartod a haláluk után magadat érdemesnek rá?
Ugyanígy megtennéd újra, ha visszamehetnél az időben? Mit tennél, ha újraláthatnád? Megbocsátasz neki ennyi év után is? Félretudod tenni a büszkeségedet és bevallani mindent?
Persze a szexualitás maga is felmerül a történet során. Igaz, nem olyan erősen, mint a Tüskék és rózsák udvarában, de nem is annyira szemérmesen, mint mondjuk az Üvegtrónban. Sarah kivételesen elérte, hogy a fülledt erotika legyen jelen. Az olvasó belepiruljon, várja a végkifejletet, amikor a két karakter egymásnak esik - legyen az fő, vagy mellékkarakter - és egy vad szexben legyen része az olvasónak is egyben. S mint ad Isten... nem történik meg. Addig addig nyúz minket Sarah, míg a végén nem kapunk semmit, de sejtet dolgokat. Nagyobb a hangsúly a nyomozáson, a múlton, a mítikus világban lévő hierachián, ezzel is kiemelve, hiába van jelen a mágia, attól még a hatalmi egyensúly érvényben van, attól még talán szigorúbbak is a feljebbvaló egyedek, mint máskülönben, s talán egy kis második világháborús helyzet is van benne az emberek részéről. (Aki Attack On Titan animét néz az nagyjából érti, mire célzok.)
A végén az utolsó pillanatok, a szívszorító pillanatok adták meg azt a löketet, hogy képtelen lettem volna letenni a könyvet. Bryce minden egyes szava belémhasított, percekig csak néztem a falat, majd tenyerembe temettem az arcomat, s kedvem lett volna azt sikítani, hogy "NEM, EZ NEM LEHET IGAZ". Ez még jobban kikészítettt, mint a Felperzselt királyság, még jobban feltépte minden régi sebemet, amik hasonlítanak Bryce múltjára.
Befejezve pedig az volt az első kérdésem, hogy hol a második rész, hol?! A magyar fordítás most nem érdekel, bár bevallom a becsületest, most nagyon szépen le lett fordítva. Karakterhűen, pontosan, minden olyasmi nélkül, ami engem zavart volna, így innen is köszönöm a fordítónak, hogy magyarul is elhozta ezt a csodálatos hullámvasutat a magyar olvasóknak.
Sarah-nak pedig azt üzenném, csak hogy nyugodtan csináljon még ilyen történeteket, mert nagyon-nagyon szeretném őket a polcomon tudni, akár e-könyvként, akár angolul, akár magyarul.
Ajánlom mindenkinek, de csak akkor ha felkészültél rá, hogy hajnalig fogod olvasni. Kávét, sütit, zsepit bekészíteni hölgyek és urak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése