Írta és rajzolta: Alice Oseman
Eredeti cím: Heartstopper
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2022
Oldalszám: 288 oldal
Kötése: Puha
Függővég: Totálisan - ráfüggés inkább
Sorozat tag?: Igen - Heartstopper 1.
Fülszöveg:
KÉT FIÚ TALÁLKOZIK.
KÉT FIÚ ÖSSZEBARÁTKOZIK.
KÉT FIÚ EGYMÁSBA SZERET.
Charlie és Nick egy suliba járnak, de nem ismerik egymást… mígnem egy napon
egymás mellé ültetik őket. Egykettőre összebarátkoznak, Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe. Kár, hogy semmi esélye nála: Nick tipikus rögbis fiú, és biztos, hogy csak a lányok érdeklik…
Ám a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, és mintha Nick egyre közvetlenebb lenne
Charlie-val…
Lehetséges, hogy Charlie érzései viszonzásra találnak? Derítsd ki te is!
Véleményem:
HELYENKÉNT SPOILEREKET TARTALMAZ!
Előre leszögezném, nem a Netflix sorozat volt az, ami rávett arra, hogy én ezt elolvassam. De kezdjük az elején.
Annak idején, mikor kijött a Lore Olympus én letöltöttem a Webtoon alkalmazást, hogy teszek vele egy próbát beleolvasok. Viszont sajna, mivel olyan helyzetben talált meg a történet, amikor nem igazán jöttek át ezek a görög dolgok - Percy Jackson kivétel pardon -, így hamar letettem. A Heartstopperrel először a Netflixen találkoztam. Megláttam a trailerért és kíváncsi voltam, hogy mi is ez. Vonakodtam belekezdeni, főleg a nagy hype miatt. Sokan olvasták is, ódákat zengtek róla, én viszont tipikusan féltem beleülni ebbe a hype vonatba.
Nem egyszer estem már pofára azzal, hogy mennyire szerették, meg mennyien olvasták agyba-főbe ezeket a történeteket, s valahogy kevésszer sikerült nekem is élveznem azt a száguldást, amik ezeket a könyveket övezték.
Most viszont.... nála előszeretettel szálltam fel a vonatra. Megérkezett a könyv, de először nem olvastam el. Vártam még egy kicsit. Utána meg olyan szinten rászálltam a vonatra, hogy képtelen vagyok róla leszállni. Oda meg vissza vagyok a könyvért, meg a sorozatért, hogy már berendeltem az angol kiadását is, és előrendeltem a magyar második kötetet is.
De miről is szól a Heartstopper?
Az első könyvben megismerhetjük az egész gangot. Először Charlie és Nick kerül középpontba, amikor is egy tanulócsoport alakul a sulijukban. Egymás mellé kerülnek, s innen kezdődik minden. Charlie nyíltan meleg, egy évvel előtte került nyílvánosságra. A történet az első kötetben pofon egyszerűen hangzik. Miképpen ismerkednek meg a karakterek egymással.
Viszont nem csak egy egyszerű szerelmi történetet jár körbe a törénet, hanem azt is, miképpen nyilvánítod ki az embereknek, hogy amit eddig hittek rólad az teljesen más. Hogy te is máshogy érzel, pont az, hogy érzel valamit a másik iránt, amit eddig el sem tudtál volna képzelni.
Számomra jóval életszagúbb volt az egész történet, mint a legtöbb szerelmi történet. Tény annak kicsi esélye van, hogy pont a melletted ülő padtársad fog totális pálfordulást végrehajtani érted, viszont az megeshet, hogy valaki az ismerősi körödből rájön, hogy teljesen más, mint amit eddig tudott magáról.
Nick egyértelműen kedvenc karakterem volt az egész történet alatt. Az, ahogy gyökeresen megváltozik az élete, s ezt miképpen lesz képes feldolgozni, sőt miképpen fogja tudni ezt elmondani az embereknek, akiket szeret és akik a közelében vannak nap mint nap. Igaz, az első kötet nem tér ki még erre részletesebben, viszont a Webtoonon már egészen a hetedik fejezetig elolvastam.
Charlie karaktere később lopta be magát a szívembe; az első pár oldalon még nem volt a szívem csücske, amikor már totálisan belezúg Nick-be. Ő nála a későbbiekben lesznek majd érdekesebb fordulatok, amikor is Nick hatására változtat mind a saját életén, mind az élethez való hozzáállásán.
Nagyon nehéz spoilermentesen írni, főleg mivel maga a könyv annyira cuki és annyira jó, hogy már-már minden egyes képkockáját képes lennék pontról pontra elmesélni, kivesézni. Csoda egy kötet. Már azért is, mert nem kezeli úgy a dolgokat, mintha egy csettintésre mindent meg lehetne oldani.
Az egész képregény fekete-fehérben van, s mint kiderült nem csak azért, mert egy gyorsabb rajzolni Alice Oseman-ek, hanem azért is, mert nem szereti a színes képregényeket. S totálisan megtudom érteni. Nem rég olvastam egy képregényt, amely amerikai módra színesben volt, s képtelen voltam úgy élvezni, ahogy azt szerettem volna. Ezzel a fekete-fehér rajzolással viszont a mangákat idézte meg számomra, s máris konfortosabban éreztem magamat az egész világban.
Érdekesség az írónőtől, amit nem rég tudtam meg Evelin és Edmond kibeszélőjéből, hogy az írónő magát is aszexuálisnak vallja. Még vonzóbb lett így számomra az írónő alkotása ezáltal. Mivel véleményem szerint nem egyszer előfordul, hogy olyanok próbálnak LMBQ+ témában írni, akiknek amúgy nincsen túl nagy kapcsolódási pontjuk magával a közösséggel. Legalábbis tapasztalataim alapján, akik maguk is a közösség tagjai, azok sokkal árnyaltabban és elfogadóbban tudnak írni ezen témáról.
Viszont azt se felejtsük el, hogy ez a könyv megkapta a maga Netflix sorozatát, amit már a kezdetekben is említettem. A mindössze 8 részes és 30 perc hosszúságú epizódokat hamar le lehet darálni, de őszintén szólva nem lehet ellenállni, hogy ne akard még egyszer megnézni.
Kezdjük azzal, hogy nem csak az első kötetet adaptálták képernyőre, hanem már a második kötetből is vannak jelenetek. Arról nem is beszélve, hogy egy kicsit átírták helyenként. Ami kivételesen az előnyére vált a történetnek. Sokkal többet kapunk a mellékszereplők háttéréből, sokkal árnyaltabbá teszik miképpen is küzd Nick saját magával.
Szép volt, ahogy a készítők megadták a képregény hangulatát a rajzolt falevelekkel, a szikrákkal, amikor egymást kezét fogják, amikor aprócska szívecskék repkednek a szerelemre gyúlt karakterek. Nagyon gyorsan tudtam haladni vele, s minden pillanata megérte. Főleg hogy nagyon jól választottak színészeket. Mikor először megláttam Joe-t (Charlie-t alakítja), akkor annyira még nem tetszett. Valahogy nem jött át első blikkre a karaktere, ám ahogy haladtunk előre annál jobban lopta be magát a szívembe.
Kit viszont... hát első megjelenésre is szerelem volt. Legalábbis úgy értem, hogy tökéletesen eltaláltak Nick karakterét vele. Legalábbis szerintem. A szőke fürtök, az a kisfiús arc, ráadásul magasabb is, mint a Charlie-t alakító színész. Áh totálisan meg vettek vele.
A másik viszont a szinkron és a színészek életkora. Felirattal néztem. Képtelen voltam magyar szinkronnal megnézni, mivel még mindig úgy érzem, hogy a fordítás nem az igazi. Eddig is mindig igyekeztem angol szinkronnal és magyar/angol felirattal megnézni a sorozatokat/filmeket, mert valahogy jobban átjöttek a karatkerek. S higyétek el szerintem totálisan megéri angol szinkronnal és felirattal nézni, mivel nagyon átadja az angol akcentust. Innen érződik mennyire hitelese igyekeztek adaptálni a történetet.
A színészek pedig maguk is abban a korban vannak, mint a képregényben szereplők. Vagy épp most végzik, vagy nem régen fejezték be a gimit, így sokkal reálisabban tudják eljátszani a rájuk osztott szerepeket.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek. Azoknak is, akik csak egy kis kikapcsolódásra vágynak, s azoknak is, akik egy totálisan új fajta LMBTQ képregénnyel akarnak megismerkedni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése