KÖNYV: Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok

Írta: Rácz-Stefán Tibor

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Kötéstípus: Kartonált
Sorozat tagja: Nem

Oldalszáma: 256

Kiadás éve: 2018.

Fülszöveg:

"Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!"

Véleményem:

"Hol is kellene kezdenem?" Tettem fel magamnak pár napja a kérdést, amikor elolvastam ezt a könyvet. Kavarogtak bennem az érzelmek, egyszerre sírtam és örültem, mert tényleg nagyon élveztem a könyvet. De ne vágjunk ennyire bele. Úgy látszik, én már csak ilyen "durr bele" lányka maradok. Már megint izgalmamban és boldogságomban írom szavaimat ahelyett, hogy pontosan átgondolnám, mit is akarok mondani erről a szépségről.

Mint minden könyvet először a borító alapján látok meg. Elvarázsolt, már elsőre is. Emlékszem anno, amikor beharangozták a könyvet, részt vettem a borító szavazáson. Nagyon sok volt. Nem is tudtam nagyon dönteni, annyi jó jött. Nagyon sok kedvencem volt, főként azok, amiken rajta volt az orgona, vagy épp egy montázs volt. Azok már annyira nem voltak a szívem csücskei, amiken a lány egyenesen az olvasóra néz. Olyan paranoiás érzetem támad tőle. Azonban nem kellett csalódnom a végeredményben sem. Gyönyörű lett a borító, főként mivel nagyon is kapcsolódik a történethez. Szolid, lényegretörő.

Én magam is nagyon szeretem az orgonát, ha már így a borító kapcsán szóba jött, bár nem mondanám kedvenc virágomnak. Azonban még így is felmerült bennem egy kérdés. Egy kis ideig, miután az olvasás után lecsillapodtam egy kicsit, és az agytekervényeim nekiálltak dolgozni az értékelésen, elkezdtem filozofálni. Van-e szimbolika itt valahol? Igen, sajna én keresem mindenben a szimbolikát, van-e más jelentése is egy adott tárgynak, nem csak az ottléte. Kicsit utána is néztem, és érdekes dolgot találtam. Ugyanis nem mindegy, hogy lila, vagy épp fehér orgona virágot szimbolizál. Ugyanis, a lila orgona annyit tesz "a szívem immár a tiéd". Tökéletesen illett erre a szerelmes történetre, s nem csak a szerelmi szálra, hanem Lilla életére is.   

Spoilerezni nem fogok - pedig nagyon szeretnék -, hiszen ezt tényleg el kell ahhoz olvasni, hogy az ember átérezze azt, amit én átéltem ennek a könyvnek az olvasásakor. 

Nehéz ugyan szavakba önteni, mennyire elragadott a történet maga, de azért megpróbálom megfogalmazni, mi is az, ami miatt tényleg érdemes elolvasni ezt a történetet. A történet egy az egyben Lilla szemszögéből lett írva, ahogy küzd betegségével, ahogy éli a napjait. Olyan, mintha egy naplót olvasnánk. Lilla felkészül mindenre, amit csak elé sodor a sors, kivéve a szerelmet. Noel, aki tényleg nagyon pimasz, humoros, helyes és hihetetlenül jó fotós, eléri azt, amit Lilla nem akart. 

Bevallom, amikor a fülszöveget először elolvastam, nem pont erre számítottam. Valami olyasmit képzeltem el, mint Rachel Lippincott-Mikki Daughtry-Tobias Iaconis: Két lépés távolság című könyvéhez lesz hasonló. Az meg sem fordult a fejemben, hogy nem minden történet lehet ilyen. (Ezt sem spoilerezem!) Pedig azért reménykedtem. Úgy fogtam bele, hogy van még esély, lehet, hogy valahol a könyv lapjain belül majd jön egy váratlan csavar, és minden szép lesz... a realista énem viszont már röhögött, mondván, ezt benéztem. Pedig a fülszöveg azért felkészített rá, csak én valahogy nem akartam elhinni.

Nehéz nem spoilerezni, ahogy így írok. Annyi mindent tudnék mondani, annyira szeretném elmondani, hogy mi történik itt, hogyan alakul kettejük kapcsolata, mennyi minden nevettetett meg és szomorított el a történet során, de akkor elvenném tőled az élmény kedves olvasó, aki kíváncsi volt a bejegyzésemre. 

Élveztem, a szívem megszakadt, egy ponton még a villamoson is elsírtam magamat, ami nem kis szó. (Ott átkozódtam is egy sort, mondván, a fene enné meg, hogy ilyen jó.) Többször kellett a zsepi, többször vigyorogtam úgy, mint egy idióta, de imádtam mindensorát a könyvnek. Talán, csak annyit bántam, hogy ennyire rövid volt, tudtam volna még olvasni Lilláról, a családjáról és barátnőjéről, Bettiről. Ugyanakkor, pont a rövidsége az, ami igazán megadja a csattanót. Milyen kevés időbe sikerült belesűríteni ennyi mindent, ennyi történést... Megrázó volt, ugyanakkor nagyon szerettem. 

Itt persze jöhetne az, hogy mik voltak a kedvenc idézeteim... A fél könyvet kitudnám nektek ide írni, mivel rengeteg igazság volt benne. Az élet rövidségéről, az élmények megélésről, hogy egy hétköznapi élet is, lehet jó, ha megéljük minden pillanatát. Persze, azért lehetne mondani "De hát csak van egy favoritod, akkor is, ha az egészet szeretted!". Igen... nos lássuk csak, gondolkozzunk.

"Képtelenség mindenkinek megfelelni. Nem tudsz olyan döntést hozni, vagy olyan munkát alkotni, amivel mindenki elégedett lenne. Ez van, fogadd el! A kritikából válaszd ki azt, ami téged mint embert és művészt fejleszthet, aa többit pedig engedd el."

A 90. Könyvhét során volt alkalmam találkozni az íróval; akkor azt mondtam neki, hogy a Túl szép című regényével szemezgetek már egy ideje, ám jól tettem, hogy egy vékonyabb kötetével kezdtem neki az olvasásnak, s vált immáron kedvencemmé ezt a könyv. Innen is üzenem az írónak, hogy köszönöm szépen a bátorítást, amit akkor kaptam tőle, elűzte a bizonytalanságomat, és megadta a kezdő lökést, hogy elolvassam bármelyik kötetét. Ugyan nem azt, amivel már egy ideje szemezgetek, de mégis csak a kezembe vettem az általa írt könyvet. Nagyon szépen köszönöm, s ezek után még bátrabban fogok az irományaihoz nyúlni. Valamint az is nagyon szépen köszönöm neki, hogy az újraindult blogom első könyvértékelése lehetett. 

Remélem, meghoztam a kedvet az olvasásához! A következő bejegyzésben találkozunk, addig is...

Jó olvasást mindenkinek!

U.i.: Az író beharangozta a Túl szép könyv kvázi "folytatását", így még egy ok, amiért minél hamarabb el kell olvasnom azt a könyvet. 

Képek: Pinterest
Idézet: Moly.hu