Írta: Philippa Gregory
Eredeti címe: The Boleyn Inheritance
Kiadta:Palatinus 2008
Oldalszám: 546 oldal
Függővég?: Nem
Sorozat tagja?: Igen - Tudorok
Sorozat tagja?: Igen - Tudorok
Fülszöveg:
Ki ne emlékezne George-ra, a mohó és csapodár udvaroncra, a gyönyörű, ám becsvágyó Anna királynéra, és Maryre, a másik Boleyn lányra, aki a három testvér közül egyedüliként élte túl VIII. Henrik kegyetlen bosszúját? A róluk szóló történet, A másik Boleyn lány nemcsak Angliában lett Az Év Romantikus Regénye, hanem világszerte nagy sikert ért el. 2008 májusától a regényből készült hollywoodi szuperprodukció már a hazai mozikban is látható.
Most pedig itt a történet folytatása, A Boleyn örökség. Újra VIII. Henrik udvarában vagyunk, pár év múlt csak el a sorsfordító és vallásújító események óta, s a király udvarában két újabb áldozat-jelölt tűnik fel: a német Klevei Anna és a csalárd Howard család méltó sarja, a kis fruska Katalin. Az ő elbeszélésükből ismerhetjük meg ezt a vészterhes időszakot. A regény harmadik főszereplője és narrátora a korábban sógornőjét és férjét elveszejtő, számító Jane Boleyn.
A Boleyn örökséget már negyven nyelvre lefordították, s időközben Philippa Gregory elkészült a fölkavaró krónika harmadik kötetével is – A királynő bolondja magyar fordítását kiadónk karácsonyi ajándéknak szánja.
Most pedig itt a történet folytatása, A Boleyn örökség. Újra VIII. Henrik udvarában vagyunk, pár év múlt csak el a sorsfordító és vallásújító események óta, s a király udvarában két újabb áldozat-jelölt tűnik fel: a német Klevei Anna és a csalárd Howard család méltó sarja, a kis fruska Katalin. Az ő elbeszélésükből ismerhetjük meg ezt a vészterhes időszakot. A regény harmadik főszereplője és narrátora a korábban sógornőjét és férjét elveszejtő, számító Jane Boleyn.
A Boleyn örökséget már negyven nyelvre lefordították, s időközben Philippa Gregory elkészült a fölkavaró krónika harmadik kötetével is – A királynő bolondja magyar fordítását kiadónk karácsonyi ajándéknak szánja.
Véleményem:
Másodjára fogtam bele a könyvbe. Elsőre nem ragadtam ott, bizonyára túl sokat olvastam akkoriban ebből a témából, és eluntam. Másodjára viszont odaszögezett a székemhez, és csak úgy faltam a sorokat, oldalakat.
Philippa Gregory mint mindig, most is alaposan utána járt minden részletnek, tökéletes képet kaptunk ismét a VIII. Henrik korabeli udvarról, ám most nem a kezdeti szakaszáról, amikor még a pompa és a kellem volt a hansúlyos. A király már közel az ötvenhez jár, Jane Seymour már meghalt gyermekágyi lázban, Henrik gyászévei már leteltek.
Először persze nem vele kezdünk, hanem egy sokkal számítóbb karakterrel: Jane Boleyn-nel, másnével Lady Rochford-al. Az utolsó megmaradt Boleynnel, aki ismét belekeveredik a történetben. Utána Klévei Annával és Howard Katalinnal foglalkozik a történet. Három szálon fut a történet, így mindig más szemszögből láthatjuk az eseményeket, más gondolkodással állunk szembe.
A legjobban Klévei Anna gondolatait vártam, tetszett a fejlődése, az egész gondolkodásmódjának átváltozása, ahogy a királynéből egy egyszerű angol hölggyé változott. Ő tetszett a legjobban az egész történet alatt. Utána olvasva túlélte VIII. Henriket, sőt, még utolsó feleségét, Kathrine Parr-t is. Láthatta, amint Howard Katalin felemelkedik, majd elbukik, amint a király szeszélyei miatt legyilkoltat maga körül mindenkit.
Howard Katalin volt az egyedüli hiba ebben a történetben. Igen, fontos volt, hogy benne legyen, hiszen Klévei Anna mindössze hat hónapig volt a királyné. Katalin viszont üresfejű kislány volt. Legalábbis a történetben. Sokszor úgy kezdődtek a fejezetei, hogy számba vette, milye is van. Gondolkodása néha fárasztó volt, gyakorta csak bele-beleolvastam. Sok minden kiderült belőle természetesen, így néha fogcsikorgatva, de elolvastam.
A vég persze egyértelmű volt, mind a három nő esetében, hiszen a történelmet nem hazudtolta meg az írónő, de ahogy megírta, az már más kérdés volt. Izgalmas és lekötő volt, néha még az előadások alatt is ott ragadtam. Változatos volt, pontos és jól átlátható. Nem volt semmilyen fenkölt gondolatok, hanem pontosan annyi nemesi megjelenés volt benne, amennyi még nem is túl sok, de nem is kevés. Tökéletesen ábrázolta az akkori vizsonyokat, az utazást, a levelezést, a szövetségeket, magát a hálót, amit Norfolk herege szövögetett titokban, hogy családját minél magasabbra juttassa, minél több pénzt nyerjen magának.
VIII. Henrik lábsebét, állapotát is tökéletesen megfestette. Néha még én is megijedtem attól, ahogy viselkedett, s sokszor teljesen egyetértettem ezzel a három nővel, akik konkrétan rettegtek tőle, míg uralkodott. A hangulatváltozásai, a folyamatos evési rohamai botrányos volt.
Jane Boleyn elbeszéléseiből olvashattam, amitől még én magam is elcsodálkoztam. Tisztára, mint egy Joker. Hogy Szirmai Gergely - a Hollywood News Agency kritikusát idézzem -, "hogy nem nyírja ki a jobb keze, aki egyébként mindent csinál helyette, hogy értik meg mit akar reggeli, milyen matematikai algoritmus alapján értelmezik az utasításait". Én magam is fű alatt éltem volna, ha abban a korban éltem volna az udvaránál. (Suicede Squad kritika)
A történetben olvashattuk, hogyan halad a történelem, s tapasztalatból mondom, hogy nem állja meg az olvasó, hogy ne olvasson azonnal utána a személyeknek, ne akarjon még többet megtudni erről a korról, ami VIII. Henriket és korát jellemezte. Hidd el nekem kedves olvasó, hogy ha neked is megtetszik a történet, ott fogsz ülni a laptopod előtt, nekiállsz dokumentumfilmeket nézni a youtubeon, vagy épp könyvtárból kölcsönzöl ki egy DVD-t, vagy épp egy könyvet, mely tudományosan közelíti meg ezt az időszakot.
Vagy a következő Tudor-kori Philippa Gregory kötethez nyúlsz.
Először persze nem vele kezdünk, hanem egy sokkal számítóbb karakterrel: Jane Boleyn-nel, másnével Lady Rochford-al. Az utolsó megmaradt Boleynnel, aki ismét belekeveredik a történetben. Utána Klévei Annával és Howard Katalinnal foglalkozik a történet. Három szálon fut a történet, így mindig más szemszögből láthatjuk az eseményeket, más gondolkodással állunk szembe.
A legjobban Klévei Anna gondolatait vártam, tetszett a fejlődése, az egész gondolkodásmódjának átváltozása, ahogy a királynéből egy egyszerű angol hölggyé változott. Ő tetszett a legjobban az egész történet alatt. Utána olvasva túlélte VIII. Henriket, sőt, még utolsó feleségét, Kathrine Parr-t is. Láthatta, amint Howard Katalin felemelkedik, majd elbukik, amint a király szeszélyei miatt legyilkoltat maga körül mindenkit.
Howard Katalin volt az egyedüli hiba ebben a történetben. Igen, fontos volt, hogy benne legyen, hiszen Klévei Anna mindössze hat hónapig volt a királyné. Katalin viszont üresfejű kislány volt. Legalábbis a történetben. Sokszor úgy kezdődtek a fejezetei, hogy számba vette, milye is van. Gondolkodása néha fárasztó volt, gyakorta csak bele-beleolvastam. Sok minden kiderült belőle természetesen, így néha fogcsikorgatva, de elolvastam.
A vég persze egyértelmű volt, mind a három nő esetében, hiszen a történelmet nem hazudtolta meg az írónő, de ahogy megírta, az már más kérdés volt. Izgalmas és lekötő volt, néha még az előadások alatt is ott ragadtam. Változatos volt, pontos és jól átlátható. Nem volt semmilyen fenkölt gondolatok, hanem pontosan annyi nemesi megjelenés volt benne, amennyi még nem is túl sok, de nem is kevés. Tökéletesen ábrázolta az akkori vizsonyokat, az utazást, a levelezést, a szövetségeket, magát a hálót, amit Norfolk herege szövögetett titokban, hogy családját minél magasabbra juttassa, minél több pénzt nyerjen magának.
VIII. Henrik lábsebét, állapotát is tökéletesen megfestette. Néha még én is megijedtem attól, ahogy viselkedett, s sokszor teljesen egyetértettem ezzel a három nővel, akik konkrétan rettegtek tőle, míg uralkodott. A hangulatváltozásai, a folyamatos evési rohamai botrányos volt.Jane Boleyn elbeszéléseiből olvashattam, amitől még én magam is elcsodálkoztam. Tisztára, mint egy Joker. Hogy Szirmai Gergely - a Hollywood News Agency kritikusát idézzem -, "hogy nem nyírja ki a jobb keze, aki egyébként mindent csinál helyette, hogy értik meg mit akar reggeli, milyen matematikai algoritmus alapján értelmezik az utasításait". Én magam is fű alatt éltem volna, ha abban a korban éltem volna az udvaránál. (Suicede Squad kritika)
A történetben olvashattuk, hogyan halad a történelem, s tapasztalatból mondom, hogy nem állja meg az olvasó, hogy ne olvasson azonnal utána a személyeknek, ne akarjon még többet megtudni erről a korról, ami VIII. Henriket és korát jellemezte. Hidd el nekem kedves olvasó, hogy ha neked is megtetszik a történet, ott fogsz ülni a laptopod előtt, nekiállsz dokumentumfilmeket nézni a youtubeon, vagy épp könyvtárból kölcsönzöl ki egy DVD-t, vagy épp egy könyvet, mely tudományosan közelíti meg ezt az időszakot.
Vagy a következő Tudor-kori Philippa Gregory kötethez nyúlsz.
Idézetek:
"– Anna – szólal meg.
A végzetes név torkára akasztja a szót, megdermed. Megértem, hogy kimondta az ő nevét, az első Annáét, a szerelméét, hogy most őrá gondol, a kedvesére, aki az őrületbe kergette, és akit megöletett féltékeny dühében."
A végzetes név torkára akasztja a szót, megdermed. Megértem, hogy kimondta az ő nevét, az első Annáét, a szerelméét, hogy most őrá gondol, a kedvesére, aki az őrületbe kergette, és akit megöletett féltékeny dühében."
Találkozunk legközelebb!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése