KÖNYV: Böszörményi Gyula - Mindörökké várni

Írta: Böszörményi Gyula
Kiadási éve: 2017
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 304 oldal

Fülszöveg:

"Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”

Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője.

A szerző 2016-ban megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat.

A díjazott novella, az Isȧ, por ës homou e kötetben is szerepel. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.

Bölcsesség, szellem, mély érzések.

Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni."

Véleményem:

Böszörményi Gyula már egy jó ideje a kedvenc íróim között díszeleg képzeletem polcán, s ezzel a kötettel is elnyerte a tetszésemet. Persze a csillagozás inkább egy átlagot mutat a a novellák között. Sok ideig tartott, míg sikerült  teljesen kiolvasnom, de ezt tudjuk be annak, hogy becsöngettek, s nekem is óráim vannak napközben, valamint munkába is menni kell néha. Azonban az is eléggé beszédes, hogy még munka közben is gondolkoztam néhány novellán, ami megfogta a képzeletemet, s azon járt az eszem, vajon mikor olvashatom újra. De lássuk csak bővebben ezt a kötetet.

Dogma
Egy szerzetes rendnél kezdünk, valahol a modern világ egy jövőbeli darabkájánál. Régi tekercsek részleteit olvasva kalandozunk el a múltban, ami nekünk szinte természetesnek hat, mint olvasó. Azonban annak a szerzetesnek eretnekségnek, szentségtörésnek hat, amikor egy múltbéli civilizációról olvas.
Egyfajta visszautalás arra, hogy az egyház mennyiszer rejtett el, tiltott el dolgokat az emberektől, mondván az nem megfelelő a társadalom számára.

A Xonsi körzet
Nagyon kaotikus volt először. Nem értettem, hogy mégis mit akarnak ezzel az utazásos dologgal. Van valami köze annak, hogy két hölgy van még a képben. Vagy annak az álomnak... nem tudtam még az olvasás végre sem eldönteni, hogy mégis mi volt ez. De attól még érdekes volt beleképzelni magamat annak a kereskedőnek a helyébe.

Tű és Pajzs
Én is akarok egy ilyen szimulátort. Legalábbis ez volt az első reakcióm, amikor végeztem ezzel a novellával. Érdekes volt olvasni egy olyan emberről, aki mogorva, hideg és mégis ez a kissrác mégszemélyesítette őt. Rengeteg kérdést feltett ez a novella, hiszen egy olyan témát feszegetett benne, még ha nem is nyíltan, ami elgondolkoztatott.

A kutya
Szuper aranyos, egy szuper jó volt. Ennyivel tudnám igazán jellemezni ezt a novellát anélkül, hogy spoilereznék, hogy mégis mi történt itt. Olvassátok el.

Három nappal később...
Apokaliptikus és még ma is megtalálható néhány helyen a Földünkön ez a jelenség. A segíteni akarás, a megszállottság egy olyan fajtája, amit nem lehet gyógyítani. Amikor az ember már mindenhol ellenséget lát, és nem veszi észre, hogy az amit tesz, árt a környezetének.

Isa, por es homou
Öhm. Na, ebből csak az maradt meg, hogy bogarak, ismeretlen bolygó, valamint hogy a srác benne valami zseni volt, és még egy szál volt. Hidgrogén, bolygó... zavaros volt, és nem is igazán értettem, hogy mit is akar a szerző velem közölni. Még a végén sem, azzal a röpke bejegyzéssel sem.

Jó éjt kapitány!
Egy kissé furcsa volt először. Nem értettem, hogy miért nem mehetnek ki, mi történt. De nagyon is érzékelhető volt az idú múlása, jelentősége. Aztán ahogy haladtunk, még súlyosabb és tragikusabb dolog lappang egy ártatlan oldalak között. Nagyon is tetszett, hogy az író a nagyszüleinek ajánlotta a novellát.

Mindörökké várni
A novellás kötet főnovellája, és egyben a legjelentősebb része. Nagyon tetszett, nagyon élveztem, és sokat gondolkoztam rajta, miután elolvastam. S csak vártak és vártak. Ez pedig tényleg így van. Az ember folyton vár, felfedez, s mindig akarnak valamit, keresnek valamit, amit még nem ismernek. Attól mert még félnek, felfedeznek. A vége viszont odavágott, s tényleg ledöbbentett. Szerintem, ha darabonként lehetne értékelni a novellákat, akkor ez legalább 7 csillagot kapna tőlem.

Üvöltő szörnyeteg
Durva volt belegondolni a helyzetbe. Egy szörnyeteg, ami felveszi a halott alakját. Rengeteg metaforát lehetne belemagyarázni, de mindenki mást fog benne látni. Én személyszerint a régi énünk megtestesülését láttam benne. Ugyanaz az ember jön ki a barlangból, mint akit eddig hittünk, mégis más. Mondjuk ha nem mondok bele semmit, akkor is eléggé bizarr belegondolni, hogy ilyet tesznek az emberrel, csak mert más, mint ők.

Vörös kendővel a válladon
Ez volt az a novella, amit átugrottam. Nem teljesen, de részleteiben igen. Nagyon nem tetszett. Valahogy nagyon idegesített a helyzet azzal a dobozzal, az idő megbolygatásával. Inkább szkippeltem egy részét a novellának.

A bolond
Szomorú és keserű történet. Egy Bolondról, aki hiába csalt mindenkinek mosolyot az arcára, őt magát senki nem vette komolyan, nem látták a valódi arcát, nem tudták szeretni úgy, ahogy ő azt megérdemelte volna.

Nemzedékek
Talán a legdurvább az egész közül. A legszomorúbb, hogy lassanként itt tart a mostani társadalmunk. Semmi sem számít, csak az élvezet, a magunk java, s még azt is, aki valamilyen szinte élőlénynek hat, mégis mennyire megvetik egyes, mennyire nem tekintjük embernek, élőlénynek, pedig ott tölt velünk mindennapjait.

Összességében tetszett az egész kötet, azt az egy-két novellát leszámítva - Vörös kendővel a válladon, A Xonsi körzet -, és nem bántam meg, hogy a 90. Könyvhéten megvettem és dedikáltattam az íróval. Nagyon ajánlom, hogy olvassátok el. Már az illusztrációk is sokat elmondanak a kötetről. Nagyon igényesen lettek elkészítve. Minden egyes novellához más-más illusztrációt illesztettek a számoknál.

Találkozunk a következő értékelésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!