Írta: Marissa Meyer
Eredeti címe: ScarletOldalszám: 472 oldal
Kiadó: Alexandra Kiadó(2014), Könyvmolyképző Kiadó(2019)
Sorozat? Igen - Holdbéli Krónikák 2.
Kötése: Puhakötés
Fülszöveg:
Imádtam. Levett a lábamról. Sokkel gördülékenyebben ment, mint a előző része, a Cinder. Szerettem, hogy a főszereplő lány, Scarlet közelebb van a természethez, heves természetű, akárcsak a vörös haja. Farkas pedig számomra igazán különleges karakter volt az egész könyv alatt.
Mikor belekezdtem, és megláttam, hogy két szálon fut a történet - Cinder és Scarlet - máris tudtam, hogy itt karakter fejlődés várható. És milyen igazam lett. Itt annyi minden változott az első kötethez képest, hogy ég és föld a kettő. Imádtam, ahogy Cinder saját magával harcol - nem vagyok normális, nézzétek el nekem -, ahogy saját lényével, valójával küzd. Aki már olvasta az első kötetet, az tudja, hogy Cindernek van min gondolkoznia, s a kötet javarészében nem csak, hogy menekül, de keresi magát, próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen magával ezek után.
Scarlet, mint az már mondtam hevesebb természet, sokkal nehezebben bízik meg bárkiben is. Ez a kötet főként az ővé, hiszen az egész cselekmény a nagymamája utáni keresésből áll főként. Cselekedetei, természete persze sok mindenbe beleviszi, ami nem feltétlenül szül jó dolgokat. Persze, ha ezek a döntései nem lettek volna, akkor nem lendültünk volna át sok mindenen, nem derült volna ki sok minden.
Az írónő viszont két új karaktert is behoz a képbe. Ez pedig nem más, mint Thorne és Farkas.
Kezdjük a leglényegtelenebbel - jelen kötetben -, azaz Thorne-al. A falramásztam attól, ahogy magát fényezte. Én elhiszem, hogy helyes, ahogy le van írva, de ekkora beképzelt pacákot még nem láttam. Kíváncsi leszek a Cress-ben, hogy mi az ő háttértörténete, amiért ilyen lett. Nem sok szerepe volt ugyan a kötet alatt. Tényleg mellék vágányon ment Thorne karaktere, hiszen amikor be is került, akkor is inkább Cinder volt a lényeg, nem pedig az, hogy Thorne-al mi van.
Farkas viszont abszolút kedvenc lett az egész kötet alatt. A rengeteg misztikum, ami körülötte van, az a fordulat a végén, ami őt övezi. Egyszerre tetszett és féltem tőle, hiszen nem sokat tudtunk róla az elején. A végére persze kiderült róla sok minden, de attól még mindig egy kissé furcsa jelenség, hogy úgy mondjam, azonban ez a pozitívuma, hogy nem egy klisés karaktert kapunk, akiről már az elején tudjuk, mi lesz a sorsa.
Huu... sikongattam a könyv alatt. Rengeteg izgalom volt benne. S itt már tényleg látszott, hogy valami van, hogy tényleg egyre jobban kuszálódnak a szálak, azonban rengeteg új dolog derült ki mind Cinder, mind Scarlet életében. És te jóságos ég, én hogy megdöbbentem, amik kiderültek. Összefonódik a két szál, a két lány története, s ahogy a sorozatot nézem, még két lány fog bekerülni a képbe, akiknek valamilyen szinten közük van a Holdbéliekhez.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz az elkövetekező kötetekben, valamint mit tesznek majd hozzá a kiegészítő történetek az egész sorozathoz. Nehéz nem elspoilerezni bizonyos fontos részeket, amiket úgy elmesélnék nektek. Hiszen ez a kötet konkrétan egy hatalmas löketet ad annak, amit már a Cinder kötetben már megkezdtünk.
Nagyon ajánlom mindenkinek a sorozat olvasását, még akkor is, ha az első kötet egy kissé nehezen megy. Higgyétek el, nem fogtok csalódni abban, amit kapni fogtok majd.
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Fülszöveg:
"Még a jövőben is óvakodj a farkastól…
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…"
Véleményem:Imádtam. Levett a lábamról. Sokkel gördülékenyebben ment, mint a előző része, a Cinder. Szerettem, hogy a főszereplő lány, Scarlet közelebb van a természethez, heves természetű, akárcsak a vörös haja. Farkas pedig számomra igazán különleges karakter volt az egész könyv alatt.
Mikor belekezdtem, és megláttam, hogy két szálon fut a történet - Cinder és Scarlet - máris tudtam, hogy itt karakter fejlődés várható. És milyen igazam lett. Itt annyi minden változott az első kötethez képest, hogy ég és föld a kettő. Imádtam, ahogy Cinder saját magával harcol - nem vagyok normális, nézzétek el nekem -, ahogy saját lényével, valójával küzd. Aki már olvasta az első kötetet, az tudja, hogy Cindernek van min gondolkoznia, s a kötet javarészében nem csak, hogy menekül, de keresi magát, próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen magával ezek után.
Scarlet, mint az már mondtam hevesebb természet, sokkal nehezebben bízik meg bárkiben is. Ez a kötet főként az ővé, hiszen az egész cselekmény a nagymamája utáni keresésből áll főként. Cselekedetei, természete persze sok mindenbe beleviszi, ami nem feltétlenül szül jó dolgokat. Persze, ha ezek a döntései nem lettek volna, akkor nem lendültünk volna át sok mindenen, nem derült volna ki sok minden.
Az írónő viszont két új karaktert is behoz a képbe. Ez pedig nem más, mint Thorne és Farkas.
Kezdjük a leglényegtelenebbel - jelen kötetben -, azaz Thorne-al. A falramásztam attól, ahogy magát fényezte. Én elhiszem, hogy helyes, ahogy le van írva, de ekkora beképzelt pacákot még nem láttam. Kíváncsi leszek a Cress-ben, hogy mi az ő háttértörténete, amiért ilyen lett. Nem sok szerepe volt ugyan a kötet alatt. Tényleg mellék vágányon ment Thorne karaktere, hiszen amikor be is került, akkor is inkább Cinder volt a lényeg, nem pedig az, hogy Thorne-al mi van.
Farkas viszont abszolút kedvenc lett az egész kötet alatt. A rengeteg misztikum, ami körülötte van, az a fordulat a végén, ami őt övezi. Egyszerre tetszett és féltem tőle, hiszen nem sokat tudtunk róla az elején. A végére persze kiderült róla sok minden, de attól még mindig egy kissé furcsa jelenség, hogy úgy mondjam, azonban ez a pozitívuma, hogy nem egy klisés karaktert kapunk, akiről már az elején tudjuk, mi lesz a sorsa.
Huu... sikongattam a könyv alatt. Rengeteg izgalom volt benne. S itt már tényleg látszott, hogy valami van, hogy tényleg egyre jobban kuszálódnak a szálak, azonban rengeteg új dolog derült ki mind Cinder, mind Scarlet életében. És te jóságos ég, én hogy megdöbbentem, amik kiderültek. Összefonódik a két szál, a két lány története, s ahogy a sorozatot nézem, még két lány fog bekerülni a képbe, akiknek valamilyen szinten közük van a Holdbéliekhez.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz az elkövetekező kötetekben, valamint mit tesznek majd hozzá a kiegészítő történetek az egész sorozathoz. Nehéz nem elspoilerezni bizonyos fontos részeket, amiket úgy elmesélnék nektek. Hiszen ez a kötet konkrétan egy hatalmas löketet ad annak, amit már a Cinder kötetben már megkezdtünk.
Nagyon ajánlom mindenkinek a sorozat olvasását, még akkor is, ha az első kötet egy kissé nehezen megy. Higgyétek el, nem fogtok csalódni abban, amit kapni fogtok majd.
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése