KÖNYV: Róbert Katalin - 6 hét a világ

Író: Róbert Katalin
Cím: 6 hét a világ
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 326 oldal
Kötés: Puhatáblás
Sorozat?: Nem

Fülszöveg:

"Te ​mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.
Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…
Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.
Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?
Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Az egyetlen magyar színházas YA regény!
Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!"

Véleményem:

Kíváncsian kezdtem bele a könyvbe. Teszett, hogy tényleg egyedi témát dolgoz fel a színház keretében. Szinte már a csere pillanatában belekeztem a nyár folyamán, de tartoztattam magamat, hiszen még volt egy pár könyv, amit akkor olvastam. Most így szeptember-október környékére vágtam bele, pont a megfelelő hangulatot választva.

A történetünk még a nyár végén, szeptember elején kezdődik, amikor még az indián nyár még tart, de már az ősz is kopogtat az ajtón. Élvezet volt olvasni viszont a kellemes időjáráson kívül magáról a színházról. Hogyan zajlik egy klasszikus átdolgozása, magának a jelmezeknek az elkészülése, a különböző kollégák munkája, például a dramaturg, miben áll.

Sajna maga a történet a jó értelmében ki is merült. Nelli karaktere nekem egy idő után nagyon idegesítővé vált. Nem volt persze rossz annyira, hogy gyűlöljem, de valahogy nekem olyan butának tűnt. Valahogy a reakciói, a cselekedetei nem voltak összhangban azzal, amit akart, amit mondott. Mintha egy teljesen ellenmondásos karaktert akart volna az írónő megalkotni.

Olvastam és olvastam, de voltak olyan pontok, ahol a fejemet fogva néztem előre, s csak arra tudtam gondolni: Hozzon valaki egy felmosót, mert ez csöpög a nyáltól és a túl sok hülyeségtől. Egyszerűen olyan logikátlan dolgokat művelt Nelli a könyv alatt, amin csak pislogni tudtam. Ott van előtte élete szerelme, akire éveket várt, és mégis képtelen a nevén hívni, még mindig K. M. Eléggé kétséges volt, s már az első oldalakon kiderült, itt valami nem stimmel.

Viszont tetszett az, ahog Nelli a szüleihez és az életéhez állt. El kell követnünk hibákat ahhoz, hogy tényleg tudjuk, mit is akarunk. Nagy bátorság szükségeltetik, hogy ellentmondj a szüleidnek, hogy kiáll magadért egy olyan dolgoban, amit a szüleid hülyeségnek gondolnak, de neked viszont az álmodat jelenti.

Véleményem szerint erre jobban megérte volna hangsúlyozni, mint a szerelmi részre. Mert az egy katyvasz lett. Felesleges spoilerezni, vagy elárulni, hogy mi lesz a vége. Sajna, annyira egyértelművé válik már az elején, hogy mi lesz ennek a szerelemi fellángolásnak a vége.

Szerettem volna ezt a könyvet szeretni, bebizonyítani, hogy az a 85% az nem állja meg a helyét, és csak rosszkor olvasták az emberek. De sajna ez nem jött össze. Nem tudtam szeretni ezt a könyvet. Túlságosan sok volt nekem. Értem már, hogy sokan miért adtak neki kevesebb csillagot, miért ennyi a százaléka a könyvnek.

Az írónőnek nem rosszak az elképzelései, nem rossz az, ahogy le akarja írni nekünk a cselekményt, hogyan jut át a főhős/főhősnő A-ból B-be, de ha szerelmi részet akar írni egy picit még dolgozzon rajta. Vagy legyen határozott az a karakter és legyen racionális egy idő után, vagy inkább mást hangsúlyozzon ki. A mellék karaktereken pedig dolgozzon. Komolyan mondom, Tamarát én meg nem tartottam volna barátnőnek még gimnázium után sem. A legrosszabb tanácsokat tudta adni. Ancsa még csak-csak maradt volna. Ő legaláb diplomatikus és van tapasztalata rendesen a felnőtt életről.

Sajna azt kell mondanom, hogy nem ajánlom a könyvet. Nem tudom azt mondani, hogy menjetek és vegyétek meg ezt a könyvet, mivel én magam sem élveztem. Kezdem érteni, hogy miért mondták azt régebben, amikor a Szelidíts meg!  könyvön gondolkoztam megvételre, miért mondták sokan, jó-jó, de inkább akkor a másikat. Várj még vele.

S igazuk volt, ezzel tényleg várni kell, amíg olyan érzelmi hangulatba kerülsz, hogy szükséged van egy kis drámára, egy kis romantikára.

Találkozunk a következő értékelésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!