KÖNYV: Charlotte Bronte: Jane Eyre

Írta: Charlotte Bronte
Eredeti cím: Jane Eyre
Megjelent máshogy is: A lowoodi árva
Kiadta: Lazi 2015
Kötés: Puhatáblás
Oldalszám: 422 oldal

Fülszöveg:

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Véleményem:

A borító levett a lábamról. Totálisan. Megláttam fent a megnólia fákat, és azt a romantikus jelenetet, és máris szerelmes lettem. Főleg, hogy a villamos kellő közepén láttam meg ezt a borítót. S már előtte is szemezgettem a történettel, de ez pláne adott egy löketet, hogy elkezdjem.

Először persze döcögött, mint minden olyan kötet, ami régebben kötelező volt az iskolában. Főleg, hogy először rossz példányt szereztem be a könyvtárból, ahol olyan pocsék volt a szöveg maga - helyenként már nem is voltak betűk -, hogy meguntam, és félreraktam.

Később normálisan beszereztem, és már jobban lekötött. Sokkalta jobban láttam a szöveget, és le is kötött. A MEK oldaláról is letöltöttem, hogy például az unalmasabb elméleti órákon tudjam olvasni. Ilyen volt például a pénzügy, amikor a másfél órás óra alatt elolvastam az egynegyedét a könyvnek.

A tanárt persze nem érdekelte, hogy én körmömet rágva olvasom a sorokat, ujjamba harapva röhögök fel, és szétizgulom a fejemet, hogy mégis mi lesz a karakterekkel.

Az egész könyv dinamikus volt, a karakterek érdekes, akár a személyiségük, akár a hátterük. Az egészet Jane szemszögéből olvashatjuk, amolyan memoirként.

Kislány korától kezdjük, ahonnan nem sokkal később kerül Lowoodba. Nagy vonalakban mesél innentől kezdve azokról az évekről, míg tanult, majd tanító vált belőle. Hirtelen csöppenünk bele a birtok dolgaiba, amikor is Jane úgy dönt, ideje változtatni. Számára is egy nagyobb út az ismeretlenbe, mégsem riad meg tőle. Sok mindent, amit az árvaházban tanult, hasznosít, kellemesen kijön a ház minden lakójával, főleg a kishölggyel, aki tanítania kell.

De vajon, miért nem lett mégsem kedvencem a regény? Ez egy nagyon egyszerű kérdés. A párbeszédek. Semmi körítés, semmi olyan, ami kifejezné a karaktert. Csak leírva, akár egy forgatókönyv. Ez az egy része nagyon bosszantott. Jane szépen leírta, hogy mégis mit gondol, hogy látja a világot, mit is érez, utána pedig a Mr. Rochesterrel való beszélgetése, vagy bármely más karakterrel folytatott eszme cseréje egy egyszerű én mondok valamit, te válaszolsz cselekménybe megy át.

Ezenkívül viszont egy nagyon élvezetes könyv volt számomra. Máskor is elfogom szerintem olvasni, sőt tervezem a belőle készült filmeket is megnézni, amint eljutok odáig időben.

Legközelebb találkozunk.

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!