KÖNYV: Sarah J. Maas - Szárnyak és pusztulás udvara

Írta: Sarah J. Maas
Eredeti címe: A Court of Wings And Ruin
Kiadta: Könymolyképző Kiadó 2019
Oldalszám: 800 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Tüskék és Rózsák udvara 3.
Függővég?: Minimális.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Véleményem:

S eljutottunk a sorozat harmadik részéhez, ami szintén újraolvasós volt, igaz, őt még csak egyszer olvastam újra. Mindenesetre a könyv eléggé sok mindent dolgoz fel, meglepően kevés oldalon keresztül. Igen, a 800 oldalt kevésnek mondanám. 

Ugyanis - borítóról most egy kicsit később - a történet maga nagyon tömörre sikeredett. Mert igen, ez még nekem is tömör volt. Sarah mindent egy kötetbe akart sűríteni, ami egyrészről jó, mert nem rágom le a körmömet, mire jön a következő kötet viszont inkább 1000 oldal felé kellett volna tendálnia a könyvnek, hogy mindent kifejtsen.

Picit összecsapott lett helyenként, nagyon gyorsan váltottunk. Ennek ellénre Sarah kinyírt. Komolyan mondom, a nőnek kellene írnia egy könyvet arról, hogyan nyírjuk ki és nyerjük meg egyszerre az olvasóinkat, és akarjunk még többet a könyv sorozatból, mint valami drogból. Mert igen, nagyon de nagyon vártam már a következő negyedes kötetet a többiről ne is beszéljünk. 

Első olvasásra elmondhattam, hogy a fordítás... hát helyenként katasztrófális volt, és tudtam volna szerencsétlen fordítót kergetni. Főleg mikor a forró jeleneteket egy olyan szinonímával képes volt elrontani, hogy megölte a hangulatot. Pedig már pirultam - nem, de szeretem így mondani -, erre beszúrja, hogy hátsó, és kinyírta az egészet. 

A buszon persze eléggé gáz volt úgy olvasni, hogy egyszerre szakadtam meg a röhögéstől, rágtam a körmöm, tudtam volna valakit megkergetni, szakadt meg a szívem, vagy épp könnyebbültem meg. Főleg a 77. fejezeten. Ott....kérek egy adag sütit vigasznak. 

A karakterek pedig eléggé vegyes érzésem van. Feyre fejlődött a három kötet alatt a legtöbbet. Ha belegondolok abba, hogy egy egyszerű vadászlánykából, hogyan lett harcos, miként vált azzá, aki... csak pislogok. Persze ebben a kötetben mutatja meg igazán azt, amit eddig tanult, nagyobb fejlődés nem igazán érzékelhető. Viszont mindenegyes lépést imádtam, amit a Tavasz udvarában véghez vitt. Minden elismerésem a csajé volt. 

Rysand még mindig kedvenc, még mindig a szívem csücske, ahogy oltogatja Feyre-t, ahogy duruzsol neki. El is van döntve, nekem eg Rysand szerű pasi kell és kész. (Valaki hozhatja a fátyolt az apáca ruhámhoz, mert ilyen pasit a büdös életben nem találok.) Cassian és Azriel is jöhet, de Rysand mindenképpen. Főleg a végén véghez vitt cselekedétéért kérem szépen. Meg egy adag zsepit. Meg csokit. Meg mindent.

Tamlin... inkább nem fűzök hozzá kommentet, mert abból csak baj lesz. Hidd el, elolvasod azt az ominózus gyűlés részt, és utána kinyílik a bicska a zsebedben. És én ezzel az emberrel shippeltem Feyre-t még az elején. Ha visszatérek a Szépség és a Szörnyeteg részre olyan lenne ez, mintha Belle megszerezte volna a szörnyegeteg, majd mikor rájön az átok megtörése után, hogy egy gyökér, akkor megtalálná a szerelmét egy másik hercegben valami királyi bálon. Mondjuk azt a történetet is adtam volna. 

Mellékesen témától eltérően: mi lenne ha a Disney egyszer csinálna egy olyan rajzfilmet, ahol a herceg megmenti a hercegnőt, de a hercegnő nem szeret bele azonnal, vagy épp él egy herceggel, de rájön, hogy más az igaz... hogy a gyerekek megtanulják, nem mindig az első szerelem lesz az egyetlen életükben.

Mindegy. Ez csak zárójelesen jegyeztem meg.

Visszatérve a borítóra, amit először elmismásoltam - nem véletlenül -, hogy ott mekkora botrány volt, hogy miként nézzen ki 😦 Karácsony előtt történt, amikor a kiadó az UK kiadás helyett, a US kiadást akarták, ahol ugye csak a zöld háttér van. Egyből jött is a felháborodás, miként végül januárra csúszott a könyv megjelenése, de legalább egy hasonló borítót kapott a könyv, mint az első kettő. Igen, itt megmutatkozott, hogy az olvasók hatalma néha jóval nagyobb, mint kellene. S sajna nem ez volt az egyetlen eset. Böszörményi Gyula - Szer'usz világ című könyvének borítójánál is olyan vircsaft volt, amiért nem követte az előtte lévő kötetek sémáját. 

Összességében tetszett a könyv és csak ajánlani tudom olvasásra.

Találkozunk a következő értékelésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!