KÖNYV: Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

Írta: Sarah J. Maas
Eredeti cím: Court of Thorns and roses
Kiadta: Könyvmolyképző kiadó 2016
Oldalszám: 512 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Tüskék és rózsák udvara 1.
Függővéges?: Igen

Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Véleményem:

Hú, de sokszor olvastam már újra ezt a sorozatot. De minden egyes alkalommal azt mondhatom, ott ragadtam. Főleg hogy a sorozat első része egy retelling sztorinak is felfogható. Hiszen mi jut az embernek elsőre eszébe, amikor elolvassa a fülszöveget? Nekem a Szépség és a Szörnyeteg című rajzfilm jutott. Átok, fogvatartó, egy lány, aki hibát követ el... minden egybevág.

Azaz majdnem. 

Viszont ne szaladjunk előre úgy, ahogy szoktam, kezdjük a borítóval, amit az olvasó először meglát. Maga a borító nagyon is igényes, részletgazdag, ami a legtöbb könyvmolynak szinte már gyönyört jelent, már csak megnézni. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy kétféle borító létezik a sorozathoz. Azóta már persze rengeteg díszdobozos és különleges kiadás készül a könyvhöz, a legelterjedtebb viszont mégis a US kiadás, ahol a háttérben lévő aprólékos fák, árnyak egyszerűen nincsenek, helyette csak a borító dominás színe, jelen esetben a piros van.

Bevallom becsületesen, nekem a UK kiadás sokkal jobban tetszik, már a részletek miatt is. De térjünk rá, hogyan is ismerkedtem meg ezzel a sorozattal, s rabolt el, menthetetlenül magával.

Az egész úgy kezdődött, hogy Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata belopta magát a szívembe, s felfedeztem, hogy az írónőnek van még egy sorozata a Court of Thorns and Roses, s már előre fentem a fogamat rá, hátha a Könyvmolyképző kiadja. Kiadta. Persze, csóró középiskolásként, nyári munkák spórolt pénzét tudtam a könyvekre költeni, s igencsak meg kellett húznom a nadrág szíjjat, mivel karácsony előtt voltunk. 

Nagyim persze megelőzött. Meglátott egy másik könyvet, majd mellé rendelte a Sarah kötetet is. Látni nem láttam a boldogságtól, s amint lehetett megkaparintottam a könyvet. Az elején persze döcögősen indult, nem nagyon tudtam hova rakni bizonyos dolgokat, viszont kíváncsi is voltam az átokra, ami sújtotta a vidéket, magára a végkifejlettre, hogy mi is lesz majd Feyre-vel a kötet végén. 

Persze, mondanom sem kellett helyenként meglepett Sarah az írásával, mivel előtte nem nagyon találkoztam ilyen fajta megszólalására. Hogy ez micsod az persze spoiler lenne, így hallgatok, mint az a bizonyos a fűben. Legyen annyi elég, hogy ez még semmi volt a másik két kötethez képest, amiről szintén jön majd értékelés.

Viszont miként is gondoltam én akkor a karakterekre.

Feyre, a történet főszereplője, akinek szemén át láthatjuk az egész első kötet, egy igazi túlélő, aki mindent megtesz a családja boldogulásáért, hiába szegények. Nem retten meg a vadászattól, a harcolástól, a küzdelemtől, s ez nem is változik meg a későbbiekben Tamlinnal kapcsolatban a kötet végéig. Nehezen tudtam először alakra elképzelni, milyen is lehet az arca, a haja hossza, a színe, de sok-sok fanarttal később kialakult valami picit nyers, de mégis természetes szépség, akiben van valami megfoghatat. 

Tamlinnal már más volt a helyzet. Az elején csak fogtam a fejem, hogy miféle megnyilvánulás ez, hogy lehet így elbűvölni egy lányt, aztán újranéztem a Szépség és a Szörnyet, s máris megértettem mindent. Úgy nagyjából. Az első kötet végén pedig bevallom becsületesen én is beleestem abba, amibe sok olvasó esik. Igen. Te is megérted a majd a végé, hogy mire gondolok. De egy a lényeg, se párosíts senkit se addig, míg a második kötet nem olvastad. 

Lucien semlegesnek bizonyult számomra, mivel jóval kevesebbet foglalkozik vele az első kötet, mint a második, de legfőképpen a harmadik kötet. Itt inkább csak egy bevezetőt kapunk róla, hogy legyen időnk megismerkedni vele.

Rysand... hát bevallom itt még nagyon nem volt szimpatikus. Persze, volt benne valami megragadó, de egyben ellenszenves is. Olyan karakter volt ebben a kötetben, mint a filmekben azok a szereplők, akikkel a főhős se veled, se nélküled kapcsolatban van. Imádja a jellemét, a hozzáállását, viszont van benne valami, amitől kitekernéd a nyakát egy másodperc alatt. Viszont előre tudni lehetett, hogy a továbbiakban nagyobb szerepe lesz, mint az idegesítő segítőé.

A történet jellege viszont tényleg izgalmas volt, lehengerlő. Az eleje persze nagyon nehezen indult be, mivel a felvezetés annyira nem volt izgalmas, de hamar felülhetünk az izgalom vonatra, ahol egyszerre kaparod  falat, olvadozol a romantikától és rágod a körmöd, túléli-e a karakter az elkövetkezőket.

Nekem abszolút nagy kedvenc volt, s örömmel ajánlom minden fantazi rajongónak.

A következő értékelésben találkozunk!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!