KÖNYV: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Írta: Jane Austen

Eredeti címe: Pride and Prejucide

Kiadta: Európa 1958 (első megjelenés Magyarországon)

Oldalszám: 338 oldal

Sorozat tagja?:Nem

Függővég?: Nem

Fülszöveg:

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Véleményem:

Mind azt már megszokhatták az olvasók, akik akár Molyon, akár itt olvasnak, hogy mindig azzal kezdem, hogyan is kezdődött az élményem a könyvvel. Itt most nagyon régre kell visszanyúlnom, pontosabban általános iskola nyolcadik osztályáig, amikor is az akkori irodalom tanárom, egyben az iskolaigazgató meg-megemlítette néha Jane Austen műveit. Persze csak a címüket.

Sokáig franciásan modtam, nem angolosan - Zsön Ószten lett, ha úgy írom le, ahogy kimondom - azonban, amikor a középiskolai tanárom kiejtette először nem is ismertem fel. Miről meg kiről beszél? Aztán koppant. Már akkoriban is szemeztem a kötettel, elgondolkoztam rajta, hogy elolvassam, de mindig halogattam. S lehet ez volt az oka annak is, hogy túlságosan magasra raktam a lécet ennek a könyvnek.

Ugyanis megálazkodom, fejet hajtok az alatt, hogy ez egy klasszikus, értékes és időtálló kötet, amit sokaknak olvasnia kell. Azonban annyira magasra raktam a lécet ennek a szerencsétlen könyvnek, hogy kissé csalódtam a végén benne. Annyira sokan mondták, hogy milyen jó könyv, imádják, Mr. Darcyt elfogadnák férjül, és bármit megadnának érte, ha ilyen életük lehetne, nekem nem volt ekkora mértékben érzésem. 

Mert persze, imádom a kosztümös köteteket itt viszont túlságosan sokat vártam. Valami hihetelen történetet vártam, ami beszippant, ami elvarázsol, s úgy fogom imádni, mint a többit. Azonban a kötet végén egy kisebb fajta csalódást éreztem. Olyan volt, mintha jóval kisebb lenne az a kör körülöttem, amit egy hatalmas óceánnak éreztem régebben.

Mindenesetre fejet hajtok Jane Austen munkája alatt, hiszen remek karaktereket, történetet alkotott, ami minden korban megállja a helyét az irodalomban, azonban én magam annyira túlképzeltem, annyira sokat vártam tőle, hogy mikor elolvastam, már nem éreztem ezt. 

Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki még csak most ismerkedik a klasszikusokkal és a kosztümös kötetekkel!

Találkozunk a következő értékelésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!