Írta: On Sai
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2013
Oldalszám: 506 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Calderon duológia 2. kötet
Függővég?: Számomra igen, a valóságban nem.
Fülszöveg:
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.
Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…
Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?
Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?
Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.
Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?
De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.
Véleményem:
Megértettem On Sai ajánlásánál, miért volt annyira lelkes a lánya, hogy minél előbb készen legyen a könyv. Szerintem a lány helyében én is mindent megcsináltam volna, csak legyen kész az a kézirat. Amennyire féltem az első kötetbe belekezdeni, ebbe szabályosan beleugrottam, szót az elolvasás után is újra-újra olvastam egy-egy részt, főleg ha eg jót akartam kacagni a szokatlan helyzeteken.
A magam részéről is majd bepisiltem a sok röhögéstől, és szerencsétlen környezetemet is terrorizáltam vele. Nem egyszer volt, hogy masz ide, maszk oda, a kacagást és a retardált fejet nem lehetett elrejteni. Élveztem minden egyes oldalát, mondatát.
A cselekmény maga fantasztikus volt. Egyszerre volt beleépítve a jelenkornak és a múltnak egy része, értem itt a japán hagyományokra, a kimonóra, a nőnek a gyermekszülés a feladata, valamint autonómia kifejezése is, amit a japánok sokáig akartak. Egy csipetnyi történelem is csurran cseppen itt a lapok között. Az pedig kiváltképpen élveztem, hogy mi lett ennek az egész autonómiának a vége.
Azonban arra a csavarra, ami a végén volt nem számoltam. Néztem is magam elé, mint Rozi a moziban, hogy ez most mi. Most komolyan, de miért. Tovább olvastam, kissé megkavarodtam, de jogos volt a dolog. Mondjuk eléggé bizarr volt az egész ezekkel a ki kibe szerelmes, és miért tette ami tett. Főleg hogy az egész egy nagy Játszma volt, ahol a szálak és a csomópontok máshol találkoztak, mint ahogy az Calderon gondolta volna. Mint a The Devil's Daughter című játékban, ahol egy pont megváltoztatása az egész nyomozást felboríthatta. Itt is ugyanez volt. Elég volt itt két eseményt megcsavarni, s máris borult az egész elmélet, mindent a helyére kattant, s bár az embernek megsajdul érte a szíve, ennél logikusabb nincs is.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire élveztem ezt a kötetett, mennyire kedvencemmé lett az egész. S nagyon nehéz róla nem spoileresen írni. Úgy írni, hogy közben ne lőjem el azokat a fontos pontokat, amik fordítanak a kockán.
Viszont volt egy rész, ami nem tetszett. Ez pedig a végefele van. Olyan ott, mintha egy picit begyorsítottunk volna. Nem azt mondom, hogy még a fűhajlását is fejtsük ki, de mondjuk a végén lévő tárgyalást, megegyezést és a kinevezést azért elolvastam volna, na meg azt a bonyodalmat, amit a rizsszórós esemény okozott a Ferrerróknál és a Tivesgeieknél. Mi volt, hogy volt. Valamint másik nagy kérdésem: mi lett Elena grófnével és Ferdinánddal? Mi történt? Azért ezeket hiányoltam a végén belőle. Viszont a humort azt nagyon adtam. Az jöhet máshor is.
A karakterek részletes fejlődése, hogy miként lett az első kötet után olyan a második végére, amilyen. Calderon, Taina, Oregon, szinte mindenki változott, mióta megismertük őket az első kötetben. Átformálódtak, tanultak, nem is keveset. Fordulatosan kezelnek minden egyes szituációt, amit csak eléjük dob az élet és a helyzet. S átlendülnek rajtuk. Igaza van viszont a végén Oregonnak: "ajánlom, hogy boldogok legyenek, mert családi veszekedés közben szétverik a Galaktikát!" Ennyit fejlődtek a karaktereink. Veszélyesek, okosak, szexik. Mint egy jó könyv, amit a kezemben tarthatok.
Mindenkinek ajánlom, hogy sürgősen szerezze be a duológiát és menjen, olvassa el a könyveket, mert megéri. Ha másért nem is a jó hasizom gyakorlatokért!
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasását mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése