Írta: Philippa Gregory
Eredeti cím: The Queen's Fool
Kiadta: Palatinus 2008
Oldalszám: 592 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Tudorok 6. és Plantagenet és Tudor regények 12.
Függővég?: Nem
Fülszöveg:
A Tudor-udvarba érkezik Hannah, az inkvizíció elől menekülő zsidó lány: kémkedni küldték Mária hercegnő, Edward király trónjának elfeledett örököse után. Hannah-nak meg kell találnia a biztonságos utat olyan időkben, amikor a lélekbelátás képessége egyenlő a boszorkánysággal, s amikor a más vallás és az igaz szerelem a halált jelentheti.
A másik Boleyn-lány és A Boleyn-örökség nagy közönségsikere után újabb Philippa Gregory-regény is elbűvölheti az olvasót.
Véleményem:
Olvastatta magát a könyv. Philippa Gregory könyveit egy jó ideje szeretem, bár akadt egy-két olyan könyve az elmúlt idők folyamán, amik annyira nem lopták be magukat a szívembe. Ilyen például a Három nővér, három királyné és a A folyók asszonya. Ezenfelül viszont nagyon szeretem a regényesen megírt, asszonyok szemszögéből vizsgált Tudor-kori és a Rózsák-háborújának köteteit.
Az a szerencse viszont, hogy nem a főkarakterek szemszögén keresztül látjuk a történéseket. Értem ez alatt, hogy például jelen esetünkben is, nem Mária, Aragóniai Katalin lányának szemén át látjuk azt, miként is zajlik le az a kor, amelyben él, amikor az öccse uralkodik, hanem inkább egy kívülálló, Hannah szemén át látjuk a történéseket.
Eleinte persze izgalmasan hangzik, az ember azonnal rá is veti magát, hogy minő szépség lesz egy igen okos és kellemes karakter szemén át látni a világot, akit két nagyhatalmú asszony, Erzsébet és Mária fog majd közre.
Hát ez nem így lett. Philippa Gregory könyveiben már megszokhattam, hogy a hölgyek, akik középpontban vannak, akikkel megyünk a történelem folyójában mind körmönfont és nagyon okos hölgyek, akik átlátnak a szimbólukomon, műveltek, és pontosan tudják, hogy mi fán is terem a cselszövés. Na, Hannah szerintem nem tartozik közéjük. Hiába vannak látomásai, hiába szerettem volna, hogy egy könyvárus lányaként valamennyire legyen okos, nem igazán lett az.
Kezdve ott, hogy nem látta át az udvart. Mindenki pártján állt, mindenkit szeretett, Máriát és Erzsébetet is, viszont sosem foglalt állást. A végére persze valamennyire sikeredett neki annyira belejönnie, hogy egy-egy mondatával letudta kenyerezni az aktuális uralkodót, lordot, aki valamit akart tőle.
A szerelmi szál vele viszont tényleg nagyon kesze-kusza lett. Szeretlek, nem szeretlek, feleséged akarok lenni, de nem úgy, mint mások, de azért szeretlek, ja, mégsem.... A vége persze szép lett és igaz, ahogy annak kell, viszont rá kellett döbbennem másra is. Hannah egy modern feminista a maga korában, aki nem hagyja Danielnek, hogy dróton rángassa, parancsolgasson neki, s ez a srácnak még be is jön. Tudtam azonosulni ezzel a részével a karakternek, viszont a döntésképtelensége néha megbolondított, amiért képtelen volt néha egy váratlan helyzetben jól reagálni. Valahogy hiányzott a A másik Boleyn lány varázsa, amibe beleszerettem. Az a játszma valahol kimaradt.
Ez a könyv pont olyan lett, mint a kor, amiben játszódik. Kaotikus, kesze-kusza. Az olvasó értetlenül áll a karakter előtt, a történések előtt, a jelenések előtt, amik Hannah-nak megjelennek. Lehet, hogy csak véletlen, lehet nem, de ez így zseniálisan ki lett találva.
Nem mondom azt, hogy rögvest ugorjon mindenki elolvasni, aki szereti a történelmi romantikusokat, de azért egyszer egy próbát meg fog érni, hogy elolvassátok.
Találkozunk a következő bejegyzésben!
Addig is...
Jó olvasást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése