Írta: Rácz-Stefán Tibor
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2014
Oldalszám: 296 oldal
Sorozat tagja?: Nem
Függővég?: Nem
Fülszöveg:
Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.
„Az Aranymosáson szerettem bele a történetbe, a blogján kersztül meg a szerzőbe. Amint megjelenik, az elsők közt leszek, akik megveszik, elolvassák és öt csillagra értékelik.”
– Keresztes Amina –
„Ez a történet nem lesz leányálom, a tragikus, de létező valóságról szól. Példátlan és érdekfeszítő!”
– Bata Viktória –
Véleményem:
Úgy látszik én mostanság szeretem magam kínozni. Nem volt elég nekem, hogy Hajdú-Antal Zsuzsanna is kikészített a könyvével, sikerült belekapnom egy olyan könyvbe utána, ami szintén kikészít.
Barátnőm ajánlására - aki előre figyelmeztetett, hogy kelleni fog a zsepi - vettem meg, majd olvastam el a könyvet, ami már az elején megdöbbentett. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most folytassam, vagy ne folytassam, biztos, hogy nekem jó ötlet ez-e vagy sem. De azért elolvastam, s te jóságos ég, én utána inkább a sarokba másztam és elbőgtem magamat. Erről majd később. Vissza történethez.
Megint egy emlék. Igen, úgy látszik, én nagyon szeretem most a valós alapokon nyugvó történeteket, de egyben a szívem szakad meg a végükön. Főleg ezen. Mivel nagyon súlyos témát dolgoz fel. Ez pedig az iskolai zaklatás, az érzelmi és fizikai terror, amit a saját osztálytársai hajtanak végre az emberen.
Nehéz erről nem spoileresen írni - az író szerintem amúgy is egy kicsit elspoilerezi az elején a dolgokat -, mivel annyi mindent ki kellene emelni, elmezni, elmondani ezzel kapcsolatban, viszont mivel nem akarok semmit se lelőni - rágjátok ti is le a körmötöket a végéig -, így általánosságban szeretnék azért mégiscsak beszélni erről a könyvről és annak témájáról.
Petra beilleszkedni akar, valaki akar lenni, és nem a falujának szélén lévő gyárban húzni az igát, hogy egy legyen a sok közül. Mindannyian akarunk lenni valakik életünk során, azonban hazugsággal nem érünk el semmi sem. A hazugság szerintem egy hálót von körénk, ami egyre sűrűbb és sűrűbb lesz a többi hazugság által, s bár a külvilág talán szépnek lát minket tőle, mi magunk megfulladunk. Petra a történetünkben is hasonlóképpen járt.
Lenni akart valaki, hazugságokba építette magát, s a végén nem járt jól. Mondhatni kiközösítették, mert nem volt olyan, amilyennek állította. Véleményem szerint mondjuk ezért nem kellene valakit kiközösítetni. Mert igen, nem szép dolog össze-visszahazudozni, de attól még meg lehetett volna érteni, hogy miért tette, amit tett.
S igen, egyetértettem Petrával, amikor felteszi azt a kérdést: Ismertél valaha? Legyen az akár burkolt, akár nyílt kérdés. Az emberek ugyanis gyakorta szegezik egy másiknak: megváltoztál. A nagy kérdés viszont az, tényleg eléggé ismertem? Tényleg tudtam róla igazán, hogy mit szeret, milyen az élete, milyen érzelmi háttérrel rendelkezik?
Igaz, ha nem osztja meg velem, nehéz segíteni. Viszont akkor felmerül a kérdés: én is eléggé elfogadó voltam? Mondtam olyat, amivel talán elriasztottam? Nagyon sok kérdés merül fel ilyenkor az emberben, amit átkell gondolnia, még mielőtt leteremti a másikat azzal, hogy már nem a régi önmaga. Véleményem szerint az ember nem változik ok nélkül.Valaminek történnie kell az ember életében, hogy változáson menjen keresztül. Ehhez elég egy környezet változás, egy új élethelyzet, amiben átalakulunk. Pertának ez az iskola volt. Ahol változni akart, lenni akart valaki, csak épp a többiek nem úgy fogadták be, ahogy volt.
Sokkos volt olvasni, mivel a megaláztatások alatt párszor a saját általános iskolai élményeimből. Néha összeszorult a torkom az emlékekre. A vége viszont szíven ütött. Dávid küzdelme, könyörgése a szívemig hatolt, s amikor bekövetkezik a tragédia percekig csak néztem a könyv lapját s nem akartam elhinni. Pedig ez a valóságban is megtörtént.
Dávid száláról sajna nem igazán tudok mit írni. Ugyan úgy mint a Pokolba a jó pasikkal! kötetnél is, drukkoltam, pirultam, néha még az említett zeneszámokat is ahhoz igazítottam, ami a könyvben volt. Egyszerre drukkoltam, vigyorogtam, szenvedtem és izgultam Dávidért. Mégis Petra maradt meg jobban, nem ő.
Csak erős idegzetűeknek ajánlom, valamint zsepit hozzá. Sok zsepit!
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése