KÖNYV: Julianne Donaldson - Blackmoore

Írta: Julianne Donaldson

Eredeti cím: Blackmoore

Kiadta: Könyvmolyképző 2017

Oldalszám: 344 oldal

Sorozat tagja?: Nem

Függővég?: Nem

Fülszöveg:

Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

„Lebilincselően hangulatos. leíró részek, a vibráló feszültség és a fordulatos cselekmény teljesen magukkal ragadják az olvasót.” (Publishers Weekly)

Véleményem:

Nem az első könyvem volt az írónőtől, de valahogy nem is bánom, hogy az Edenbrooke és annak kiegészítőjével kezdtem az ismerkedésemet az írőnővel kapcsolatban. Tetszett maga a történet, nem mondom azt, hogy nem érdemes elolvasni, de inkább azoknak tudnám ajánlani, akik most kezdenek ismerkedni a 19-20. század romantikusaival. 

Mindazonáltal én már mondhatni sokat olvastam ebben a témában, s még ugyan mindig kedvencem, már nem tudom úgy élvezni, ahogy én azt szeretném. Igaz, megeshet, hogy az utóbbi időben túlsokat olvastam ilyen témában, és kissé megcsömörlöttem tőle. Mindenesetre ezért elmondom a véleményemet, hogy miként értékelem ezt a könyvet. 

Maga az alapkoncepció tetszett, egy saját útját járni akaró lány, aki mindenáron Indiába akar menni, és nem akar férjhez menni. Az elején persze már lelkesedtem, hogy ez az végre egy olyan regény, ahol a szerelem jelenlétével a karakter képes lesz a párjával együtt megvalósítani, amire mindig is vágyott. Valamilyen szinten teljesült is. 

Azonban nagyon kiszámítható volt. Már kezdetben sejtettem, hogy mi lesz a vége, hogy ki kihez megy hozzá, s szinte már láttam az okokat is, hogy mi gátolja a szerelmesek  boldogságát. Maga Kate karaktere sem igazán jött át. Tetszett a műveltsége, a ravaszsága és az elszántsága, viszont a hirtelen kitörései már annyira nem. Lehet már rosszul emlékszem, de az Edenbrooke kötetben Marianne sokkal cselesebb és higgadtabb volt. Persze, voltak pillanatai, amikor nem tudott magán uralkodni, mégis az jobban tetszett, mint Kate. 

Élveztem a kort, a megszólalásokat, a szóvirágokat, valamint magát a szerelmi szálat, még annak ellenére is, hogy nagyon kiszámítható volt a történet. Jók voltak a visszatekintések, amik a múltba kalauzolják el az olvasót, így megúszva a folyamatos magyarázkodást, leírást, hogy mi történet ekkor meg ekkor, valamint emlékszel-e, mi történt négy évvel ezelőtt. 

Összeségében jó történet volt, de már kissé megcsömörlöttem a sok-sok középkori 19-20. századi történettől. Így most másba kóstolnék bele. Talán majd egy kicsit később újra próbálkozom vele. 

Találkozunk a következő bejegyzésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!