KÖNYV: Stephanie Garber - Caraval

Írta: Stephanie Garber
Eredeti cím: Caraval
Kiadta: Kolibri 2017
Oldalszám: 470 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Caraval 1.
Függővég?: Igen

Fülszöveg:

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Véleményem:
Amikor megjelent a könyv, még úgy álltam hozzá, hogy lássunk egy próbát. Akkor még nem láttam a könyv Moly adatlapját, csak a könyvet magát. Valami vonzott már akkor is ebben a csodaszép borítóban, de akkor még nem tudhattam, hogy egy nagyon szép utazásnak is leszek egyik utasa. 

Emlékszem, anyukámmal mentem el a könyvesboltba, mondván szülinapom alkalmából kaphatok ötezerig egy könyvet. Hát persze, hogy őt néztem ki és mást nem is kértem. Szinte azonnal elkezdtem olvasni, és nem is bántam meg, hogy őt kértem, nem pedig mást. Bár ha jól emlékszem, nagyon nem is akartam volna mást a boltból akkor. 

Először kicsit nehezen indult be a dolog, nem tudtam annyira figyelni rá. Mint ahogy már a Molyos értékelésemben is írtam, az első pár fejezet nem tudott lekötni. Valahogy maga a játék érdekelt, mintsem az, miként jutnak oda. De te jó ég mekkora hiba volt ezt gondolnom. Ugyanis azok a pillanatok, ameddig eljut Scar a Caravalba is sokat nyom a latba. Főként a végefelé a nagy döntéseknél.

Az egész történet őrültes, titokzatos és tele van olyan eseményekkel, amik a valóságban nem történhetnének meg. EGy napot adsz életedből, elvesznek egy emléket cserébe az információért, találós kérdések agyontekerve s olyan megoldással, amikre sosem gondoltál volna. Egyszerű de mégis zseniális, ahogy az esetlen karakterekből hirtelen szuperhős válik az által, hogy saját magukat átértékelve meghozzák a helyes döntést. 

A szerelmi szálról nem is beszélve. Most, hogy a második kötet is a hátam mögött van, már sokkal valóságszagúbbnak érzékelem ezt a részt, mint mondjuk az első részben. Itt még habos-babos, szépséges, mintha a Caraval nem csak a csodákba kalauzolna el, hanem a szerelemről is egy csodászép világot lenne képes adni. Hát, bártan mondhatom, aki most kezdi, az szívja be minden egyes pillanatát, mivel a második kötet hozni fog egy adag hullámvasutat. 

Nem tudnék jóval többet írni, mint anno a Moly értékelésben, inkább a másodiktól vagyok most lázban, hiszen jóvalta több minden történik benne, mintsem itt, ahol Tellát kell megtalálni annak, aki meg akarja nyerni a Caravalt.

Találkozunk a következő bejegyzésben!

Addig is...

Jó olvasását mindenkinek! 

Megjegyzések