SOROZAT: Chen Qing Ling

 

Egyéb címek:

• The Untamed
• Grandmaster of Demonic Cultivation 
• 陈情令 
• Mo Dao Zu Shi 
• Chén qíng lìng

Kiadási év: 2019

Befejezési év: 2019

Évad szám: 1 

Epizód szám: 50

Epizódok hossza: 45 perc

Fülszöveg:

A történet egy a régi Kínához hasonló világban játszódik, ahol az öt nagy kultivátor klán (Lan, Jiang, Nie, Wen és Jin) szellemek és szörnyek legyőzésével tartja fenn a békét és az egyensúlyt. A Wen klán befolyása növekedésének árnyékában az ifjú kultivátor, Wei Wuxian (Xiao Zhan) egy valószínűtlen barátra lel Lan Wangji (Wang Yibo) személyében. A két fiú egy régi Lan családi titokra bukkan, amely meghatározza a további végzetük. Wei Wuxian egy sötét, keskeny utat kénytelen választani, de elbukik és meghal.

Vélemény:

Aki követ Snitten és Molyon pontosan tudhatja, hogy mennyir gyorsan beleszerettem a könyvbe és a sorozatba is. Mind az animált mind az élőszereplős a szívemhez nőtt. Viszont most beszéljünk az utóbbiról, amit szinte frissen - tegnap éjjel - fejeztem be, így még pont benne vagyok a hihetetlen "lent van az állam" érzésben. 

Tudni kell, hogy kissé furcsának éreztem magát a sorozatot. Sok helyen posztoltak róla, utána olvasva sok negatív és pozitív kommentet, értékelést olvastam, s valamilyen szinten át is érzem, meg meg is vétózom. De kezdjük inkább a pozitív dolgokkal, s csak után térjünk át a negatívra. 

Mikor belekezdtem egyből megfogott a zene. Már az opening is elbűvöli az embert, s nem az szokványos pop-rock számot hallhatjuk, mint más sorozatoknál, hanem itt már az elején egy komolyabb, klasszikus hangzású zenével indítjuk és adja meg az alaphangot a sorozat. Betekintést kaphattunk a következő részekből, bár ezek az 50 rész alatt nem változtak. 

Elkezdve a sorozatot kissé bajban lettem volna, ha nem láttam volna az animált részt, vagy nem olvastam volna a könyvet - ezek nélkül is belevághattok, de nem rossz, ha már van egy picike alapotok, legalább a karakterek terén -, így kissé magasra raktam a lécet a színészek terén. Viszont Xiao Zhan és Wang Yibo is jól hozta mind a két főszereplőt az epizódok alatt. 

Minta  két színész csodálatosan áthozta a könyvben lévő karakterek - végül is ez egy könyv adaptáció Mo Xiang Tong Xiu könyve alapján - jellem vonásait, és tökéletesen élvezhetőek voltak a karakterek, míg néztem. Itt persze kérdezhetitek, hogy ki volt a kedvenc, kit utáltam nagyon. Az igazság viszont az, hogy ahogy halad a sorozat úgy fejlődnek a karakterek, úgy változik a róluk kialakult  kép, s kell néhány perc, hogy átgondolja az ember egy-egy epizód után, "Mit is láttam pontosan?" Ugyanis elsőre nem esnek le dolgok.

A karakterek folyamatosan fejlődnek, megtudunk róluk dolgokat, amiket nem is néztünk volna ki belőlük. Persze, 30 részünk van arra, hogy feltérképezzük a múltját és legyen róla egy körvonalunk, majd a megmaradt 15 rész ad egy új perspektívát is a múltjukhoz. Ad egy olyan adagot is, amivel csak így nézel, s rájössz, hogy az évek alatt mennyit tudnak változni az emberek. Elgondolkozol saját magadon is, és ledöbbensz. 

A történetben viszont a legszebb, hogy sokszor sokkol. Igen, ez egy szép dolog. A sorozat nézése közben nem egyszer  volt olyan, hogy jó, akkor én itt most megállítom a lejátszást, s kitombolom magamat, mert nem akartam elhinni, amit láttam. Vagy épp fogtam a fejemet, mert ez borzalmas volt, egy nem hiszem el pillanat volt. Nagyon sokat tudnék spoilerezni, de mivel mások sem tették, így én sem teszem túl nagy mértékben. Egy résznél fogok egy picit spoilerezni, mivel nagyon szeretnék beszélni róla. Ki kell adnom magamból, mert én percekig csak hallgattam a zárózenét az 50. rész végén, s nem akartam elhinni, ami leesett. 

A történetnek ez a varázsa  van. Minden logikus, semmiben nem látsz kivetnivaló, mert annyira nem fordul mega  fejedben, hogy amúgy ő lehet gonosz, ő benne lehet, vagy épp ő jóval okosabb és számítóbb, mint ahogy az elképzeltük róla, ahogy beállítja a sztori. Ülsz, nézed az ősi kínai világban játszódó kultiválással foglalkozó sorozatot, egyre jobban elmerülsz, történnek itt politikai játszmák, ölnek, szülnek, házasodnak, háborúznak, csak a szokásos. 

Énmagam is elmerültem abban a világban, s élveztem minden egyes percét, ahogy boncolgatják, hogy akkor most ki mellett van az x klán, ki mellett az y klán, hogyan győzzünk, hogyan kellene taktikázni, mint legyen hogy legyen. Elmerülsz, és szinte derült égből villámcsapásként ér, amikor a 30. rész környékén a múlt szálat lezárják, visszacsöppenünk a jelenbe, s az egészet szétszedik. Amire addig volt egy logikus magyarázatod, vagy épp maguk a szereplők adtak egy logikus levezetést, az egyszer csak kifordul a sarkaiból. Te meg ott ülsz, és... keresed az állad, mert leesik. Ahogy nekem. 

Elhiteti veled a sorozat, hogy egy csodás tájakon játszódó, jó kamera szögekkel tarkított, szexi színészekkel ellátott - Xiao Zhan tényleg szuper helyes - ősi Kínában játszódó, démonos sorozat, ahol elveszel s minden a legjobb, mindent kinyomoznak, ami szükséges... erre a közös asztalt rádborítja s csak annyit mond "Akkor lássuk csak, mi is van valójában mögötte."  Te meg csak ülsz ott megszeppenve, s ha nem tartasz legalább egy ebédszünetet, akkor ott ájulsz el. Vagy úgy jársz, mint én hajnali egyig fent maradsz, s ameddig bírod, nézed. A zene a füledbe megy, rongyosra hallgatod a kedvenceidet, s mikor vége lesz elkezded elöről... de csak azért mert rájössz egy dologra, ami végig ott volt az orrod előtt, de erről a végén beszélünk. 

Rengetegszer kellett zsepi, nagyon sok megható jelent volt benne, s nem egyszer nyújtottam a kezemet a gépem monitorja felé, hogy megölelhessem őket, megvígasztalhassam őket, vagy épp adjak nekik egy atyai pofont. Mert igen, néha a karaktereket annyira nyakon tudtam volna csapni az ostobaságukért. Nem egyszer kellett befognom a számat a kezemmel, hogy ne kezdjek el a képernyővel üvölteni. "Gondolkodj már! Most komolyan, ennyire naív vagy? Miért hazudna neked?" stb. 

Annyi mindent tudnék még írni, hogy mit imádtam benne, melyik karakter volt az, aki a szívemhez nőtt, aki rengeteget fejlődött a szememben - Wei Wuxian főként, ő konkrétan, ha addig nem imádtam egy bizonyos epizód után szentélyt emeltem volna neki -, mennyi ponton sírtam el magam, miért sírtam magam el, kiről nem gondoltam volna, hogy ilyen, vagy épp olyan. Rengeteget tudnék spoilerezni, kivesézni részletről részletre a sorozatot, csak azért, hogy kiadjam magamból a frusztrációt, a fant és lenyűgözött embert. De ezt a sorozatot kezdeni akarók miatt, most inkább magamban tartom. 

Nagyon szeretnék viszont egy olyan sorozat részt, ahol láthatjuk mi lesz Jin Linggel, Jiang Chenggel, Wei Wuxiannel és még sorolhatnám a karaktereket a végtelenségig, hogy megtudjam, mi is lett velük, helyren jön-e ott minden. Addig is jöhetnek a speciálok és az animált verzió. 

Viszont mi volt a rossz benne. Nos, mivel én hozzá vagyok szokva a szép animációkhoz - ritkán látok CGI részeket tény -, így mikor megláttam ezeket az effekteket kissé elszomorodtam, de az animált résznél is benne volta  pakliban. Viszont míg az animált résznél annyira nem volt zavaró, az élőszereplősnél már egy picit húztam a fogam. Meg lehet szokni természetesen, mert egy idő után már rohadtul nem érdekel, hogy milyen az animáció, haladjunk már a sztorival. 

A másik negatívum, hogy mivel én animékkel kezdtem és főként az amerikai fantasy sorozatokat részesítettem eddig előnyben, így evidensnek vettem, hogy ezek a fajta effektek szépek, aranyosak és igényesek. De legfőképpen látványosak. Viszont itt szembesülnöm kellett azzal, hogy az amerikaiak annyira magasra rakták a lécet az emberek szemében, hogy mikor meglátunk egy low-budget animációt egy élőszereplős sorozatban, már elborzadunk. Az elején én is így voltam. Valahogy nem akartam elhinni, hogy ennyire olcsón akarták megúszni a dolgokat. Vegül beletörődtem ebbe is. Ahogy a kötélen ugráló, forgó karakterekbe is.

Amit viszont nem bocsátottam meg a sorozatnak, s nem is fogok, hogy a BL részeket kicenzúrázták. Volt egy rész, amint a manhuában annyira aranyos volt, annyira imádtam - ameddig olvastam természetesen -, s mikor már közeledtünk szinte fehéredésig szorítottam a pokrócomat. S mikor kihagyták, akkor majdnem kidobtam a gépemet az ablakon. Sok BL részt kiszedtek belőle, mert nem találták megfelelőnek, pedig annyira vártam, hogy egy picikét kapok legalább belőle. Viszont így maradtak a szerelmes pillantások, a meghitt pillanatok, ahol ugyan nem sok történt, de nekem mégis aranyosak maradtak.

Azonban most térjünk rá a SPOILER részre! Nem túl nagy, de azért nem szeretnék, mindenkinek ellőni minden egyes momentumot. 

forrás:pinterest

SPOILER!

Nos, ugye, aki már olvasta az első kötetet, vagy látta az animált verziót az pontosan tudja, hogy Wei Wuxian Lan Zhan-nal utazik egy jó darabig, s van egy rész, ahol Lan Zhan elmondja az első pillanatban felismerte Wei Wuxian. S először nem jöttem rá, hogy de mitől. A sorozat persze elhintett részleteket, utalgatott, hogy talán ez, talán az, közben bővítette a karakterek jellemét, múltját, megtudhatunk róluk dolgokat. S annyira sok mindent feltételeztem, s a végén mégsem az lett. A tudat, hogy ott volt egész végig az orrom előtt a megoldás, hogy miből ismerte fel, s mi volt az a pillanat, ahol Wei felfedte magát... Hát nekem újra kellettt néznem minimum az elsőr részt, hogy biztos legyek benne, tényleg az volt, amire gondoltam. S igen, az volt. A történet nem mondja ki, nem fogja az orrod alá nyomni, hogy na, ebből ismerte fel, hanem egy váratlan pillantban ott terem a megoldás, s csak nézel, mint Rozi a moziban. Pedig egy szép szerelmi vallomást adtam volna, még akkor is ha egyikükhöz sem illene úgy.