Eredeti cím: Where the Crawdads sing
Kiadta: Libri 2019
Oldalszám: 426 oldal
Kötés: kartonált és keménytáblás
Sorozat tagja?: Nem
Függővég?: Nem
Fülszöveg:
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.
Véleményem:
Barátnőm ajánlására (@Countess) kezdtem bele a könyvbe, ami már egy ideje tervben volt nálam, hiszen sokan mondták, hogy nagyon megfogja az embert. Először vonakodtam beleolvasni, valahogy tartottam tőle, mivel annyian emlegették a könyvet, hogy már-már a túlértékelés gondolata kerülgetett. Végül csak belevágtam, s milyen jól tettem, hogy belekezdtem.
A könyv az elején bemutatta a szereplőket, felvázolta az alaphelyzetet, miszerint az 1950-es években járunk Észak-Karolina területén, azonbelül is a lápvidéken. Nagyon szép leírásokat kapunk az egész történet folyamán, miként is néz ki a láp, milyen élővilága van, valamint egy kis történelmi bemutót, miszerint kik élnek itt, miért, mivel foglalkoznak általában.
A láp a fő helyszíne az egész történetnek, annak élővilága, "kultúrája". Itt él Kya is, akinek az apja bántalmazza a családját, főként az anyját, aki el is hagyja családot rögvest az elején. Az egész történet arra épül fel, hogy Kya az akkor még kislány - ő a legkisebb gyerek a testvérei között - miként nő fel, miként éli meg a mindennapokat, legyen az iskola, megélhetés, főzés. Miként gondol az apjára, a természetre. Ez az egyik fő szál, ez indul az 1950-es évek elején.
A másik szálon egy gyilkosságnak leszünk tanúi ami az 1960-as évek vége fele történik meg. Két nyomozó szemszögéből látjuk a történteket, ahogy próbálják felderíteni, mi is történt abba a toronyban azon a rejtélyes éjszakán. Mi is történt a múltban, ki tesz vallomást, s valójában is mi is történt az 1950-es évek végén, amikor Kya már felnőtt nő volt.
A történetnek nem csak a nyomozós része, hanem maga a láp vidék bemutatása is lenyűgöző. Kya, mivel a láp vidéken éli le az életét, így részletesen beszámol minden eseményről, minden szokásról, amit a természetben tanult meg. Ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy az, amit az iskolapadban ülve olvasunk, milyen is lehet a valóságban. Több alkalommal utána kellett néznem az igazságoknak, érdekességeknek, amiket Kya említett meg kalandozásai során.
"Az arcokon nyomot hagy az élet, de a szem ugyanaz az ablak marad, mint egykor volt(...)"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése