Eredeti címe: The Woman in the White Kimono
Kiadta: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 368 oldal
Kötés: Puhakötés
Sorozat tagja?: Nem
Fülszöveg:
A 17 éves Naoko szomorú jövő elé néz az 1950-es évek Japánjában: szülei feleségül akarják adni édesapja egyik üzlettársának fiához, hogy ezzel biztosítsák a család társadalmi pozícióját. Nagyratörő terveik azonban dugába dőlnek, amikor kiderül, lányuk gyermeket vár titkos szerelmétől, egy amerikai tengerésztől. Az idegennel kötött házasság nagy szégyent jelentene az egész család számára, ezért Naokónak több nemzedék sorsát meghatározó, szörnyű döntéseket kell meghoznia.
Napjaink Amerikájában Tori Kovac különös levelekre bukkan, miközben haldokló édesapját ápolja. A levélben olvasottak sokkolják a nőt, és alapjaiban rengetik meg mindazt, amit eddig apjáról, a családjáról és önmagáról gondolt. Az igazságért át kell szelnie a fél világot, egészen egy távoli japán faluig, ahol szembenéz a múlt démonaival. Vajon eljöhet a megváltás oly sok év és annyi tragédia után?
A Nő fehér kimonóban megtörtént eseményeken alapuló, lélegzetelállítóan izgalmas történet a hagyomány, a család és a szeretet konfliktusáról, valamint két kivételes sorsú nőről.
Véleményem:
NYOMOKBAN SPOILER!
Impulzus vásárlásom volt
mondhatjuk úgy, főleg azért, mert már rég nem emlékeztem rá, hogy miről szól.
Régebben ugyanis láttam az előrendelhetők között. Kíváncsivá tett annak idején,
de úgy ahogy volt, elfeledkeztem róla, nem véstem naptárba, mikor jelenik meg,
mégis mikor megláttam valakinél, hogy olvassa egyből szembe jutott, hogy én ezt
szeretném. Le is csaptam rá, amikor volt kupon a Líránál.
Kényelmesen átvettem, hazavittem,
de sokáig kerülgettem, mint macska a forrókását. Valahogy féltem tőle. Főleg azért,
mert nagyim előbb olvasta, mint én. Szólt előre, nem egy olyan történet, aminek
szép és csodálatos vége van, mint általában. Viszont én előtte igyekeztem
ilyeneket olvasni. Olyanokat, amiknek lendülete van, ami olvastatja magát,
mintha nem is létezne más.
Nos ez a könyv egyáltalán nem
ilyen. Vagyis pontosítok, olvastatja magát, de nem azért, mert majd meghalsz,
hogy tudd, mi lesz a következő rész, hanem azért, mert betegre aggódod magad.
Nem egyszer éreztem magam elveszettnek, letörtnek és kétségbeesettnek, ami
Naokóval történt.
Kezdetben egy aranyos szerelmi
történet rajzolódik ki, ahogy az 1957-es Japánban találkozik egy amerikai
tengerészgyalogos és egy japán diáklány, akit férjhez akarnak adni a család
presztízsének növelése érdekében. Már ott fellángolt bennem az öntörvényű lány,
amikor úgy bántak Naokóval, mintha csak egy tárgy lenne, akit eladnak egy
másiknak. Tudom, akkoriban ez így volt a hagyományok miatt, viszont
visszataszító volt, hogy nem akarnak változni.
Mindenki az erkölcsökről, japán
hagyományokról, a vér tisztaságáról beszélt, mintha az már önmagában bűn lenne,
hogy valaki gyermeket vár egy amerikaitól. Persze, nem sokkal a második
világháború végeztével ezt így érezhették a japánok, viszont azért, mert egy
lány beleszeret egy amerikaiba ekkora bűn legyen az már fáj. Ők is pontosan
tudhatnák, hogy a szerelem nem válogat, nem fogja megmondani, hogy akkor ő most
japán lesz vagy sem.
Két szálon van a történet. Az
egyikben Tori Kovac egy amerikai újságíró életébe nyerhetünk betekintést, aki
haldokló rákos édesapját igyekszik ápolni, amennyire lehetséges. A lány elviszi
orvoshoz, kezelésekre, azonban az nem meglepő, hogy nem sikerül neki segítenie
az apján. Ezen a ponton a szívem már megszakadt, pedig még nagyon az elején
jártam a történetnek. A másik szálon pedig a múltban járunk, 1957-ben, Naoko és
Hadzsime szemszögében. Ekkor még nem tudtam összekapcsolni a kettőt szálat,
mivel semmi utalás nem volt a kettő között. Keveset megtudhattunk Tori
apukájáról az elején – Szlovákiából menekültek a szülei, valamint Detroit egy
olyan területén éltek, ahol magyarok is voltak -, viszont ennél többet nem.
Legalábbis addig, míg élt, nem tudtunk meg róla szinte semmit.
Miután Tori kibontja a levelet –
ahogy a fülszöveg is mondja – minden felfordul, s értelmet nyer a második szál,
ahol Naoko, alias Tücsök, szerelmes Tori apukájába, Jamesbe. Összeállt a kép,
innentől pedig lavinaként ment a történet. Szembesülniük kellett Japán
kegyetlen hagyományaival, ahol a lány a lány, a fiú pedig fiú, ki hozza a vagyont,
a státuszt, a házasság merevségével, valamint a kegyetlen férfiuralommal, ami
őket uralja.
Ezek persze az akkori világban
jelen voltak még ímmel-ámmal, azonban, ha a nyugatot néztük, jelen esetben
Amerikát, ahol egyre jobban bontakozott ki a nők harca az egyenjogúságukért. A
történet maga pedig Naoko terhességével bontakozik igazán. Ez a szál lesz a
meghatározó, amin végig kell mennie Naokónak a múltban, a jelenben pedig
Torinak kel kibogoznia az apja által hagyott szálakat, nyomokat, melyeket
senkinek nem mondott el, s magával vitt a sírba.
Egész a végégi reménykedtem a
viszonylagos boldog végben, hogy azért csak nem lesz jó, lesz benne egy kis
öröm, azonban a vége ütött. Nagyon is. Maga az odavezető út sem volt könnyű, a
sok borzalommal, megpróbáltatással, amit Naokónak kellett elszenvednie, mert
„kevert vérű” babát hordott a szíve alatt. Az apja kegyetlensége és ridegsége
viszont annál inkább fájt nekem. Egész a végig reménykedtem benne, hogy ez
megváltozik, hogy a karaktere egy olyan irányt vesz, ami nem ennyire karót
nyelt, s ebben reménykedett Naoko is, azonban csalódnom kellett. Nem volt
egyszerű elolvasni, fájt a lányért a szívem, hiszen annyi mindent megtett
magáért a babáért, s mégis önzésnek mondják, csak mert magára is gondolt nem
csak a családjára, nem csak arra, hogy majd jó felesége legyen valakinek és
babát szüljön, hanem szerelemből akart házasodni. s
Nehéz történetről van szó, ahol az olvasó minden egyes pillanatban reménykedik benne, hogy majd szép lesz a vége, hogy majd lesz valami, ami majd gyökeresen megváltoztatja a véget, s nem az lesz, ami elkerülhetetlen. Az élet viszont kegyetlen, s nem mindig les szép a vége annyira, ahogy azt szeretnénk.
A könyv bemutatta, hogy nem mindenkiben
van meg ez a változás, nem mindenki fogja félretenni a hagyományait a
boldogságért, mivel ezek a hagyományok, berögződések jóval erősebbek és
mélyebbek, mint azt gondolnánk. Évtizedeknek kell eltelnie, mire ezek
feloldódnak, s a következő generációnak nyitottnak kell rájuk lennie. Naoko és
Satosi is nyitott volt rá, így képesek voltak a későbbiekben továbblépni a
szüleik nehézségein, bármennyire nehezen indult a kapcsolatuk.
Egy pár kérdés persze maradt bennem. Igaz, nem is az a legjobb történt, amely minden választ megad, hanem az, amely hagy kérdéseket, hogy utána én magam gondoljam hozzá a történethez. Ugye Satosi az, akihez régebben hozzáakarták adni Naokot. Nem titok a fentiekből, hogy ez megtörténi, miután Hadzsime nem tér vissza Japánba a gyermekéhez és Naokohoz. Viszont, hogy viszonyultak utána egymáshoz, mi volt végül velük, milyen házasságuk volt? Rengeteg dolog felmerült bennem, végül arra jutottam, hogy Satosi megbékélt Naokoval, máshogy látta azok utána a feleségét, amin túlment. Ott volt neki addig, míg Naoko túlélte azt, amin átment. Kivárt, végül segítő kezet nyújtott a lánynak, aki nem tehetett mást, mint elfogadta, megadata a magát a hagyományoknak.
Az hogy valós történetek ihlették még jobban megerősít benne, hogy a világ nem olyan mindig, ahogy a könyvek lapjain olvassa az ember. Némely ember nem érdemel többet csak egy lenéző pillantást. Naoko apját tudtam volna felpofozni, na meg a bátyját azért, mert arra nem gondoltak, hogy annak a lánynak miken kell majd keresztül menni. A tudatlanságuk egyszerűen fájt. Nem akarták megérteni, de még csak kisérteletet sem tettek arra, hogy elgondolkozzanak azon, hogy milyen is lehet Naoko bőrébe bújni, inkább csak az üzlet és a család neve volt fontos, más semmi.
Ajánlom a kötetet, viszont inkább azoknak, akik képesek elviselni, hogy nem lesz egy csodaszép történet, ahol minden megoldódik a szerelem erejével.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése