KÖNYV: Leigh Bardugo - Ostrom és vihar - SPOILERES

 

Írta: Leigh Bardugo

Eredeti cím: Siege and Strom

Kiadta: Könyvmolyképző 2016

Kötés: Puha, Kemény, E-book

Oldalszám: 414 oldal

Univerzum tagja?: Igen - Grisaverse

Sorozat tagja?: Igen - Árnyék és csont

Függővég?: Igen

Fülszöveg:

A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

„Amikor az Éhezők viadala, a Harry Potter, a Twilight, a Gyűrűk ura és a Trónok harca találkozik! Varázslatos epikus fantasy, nem gyerekeknek.” – Sylist Magazine

„Az Ostrom és vihar igazi gyöngyszem. Leigh Bardugo Grisa-trilógiájának második darabja telis-teli van kalanddal és varázslattal – szerintem talán még jobb is, mint az Árnyék és csont.” – Wendy Darling

Véleményem:

SPOILERT TARTALMAZ!

Nos erről már nem tudom, hogyan is nyilatkozhatnék. Egyszerre tetszett is, meg nem is. Szinte olyan mintha mégis eltűnt volna a végtelenben a történet és megint csak a nyavajgás maradt volna. Kezdjük egyből az elején. Ugye a történet kezdetén már Alina és Mal megszöktek az Éjúrtól, már túlvagyunk az Árnyzónás incidensen. 

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy csak annyira mentek messzire a Zónától, az Éjúrtól. Mégis miből gondolták, hogy annyi elengendő lesz arra, hogy elmeneküljenek az Éjúr elől? Ez nagyjából olyan, mintha a préda csak átugrana egy patakot, hogy megmeneküljön a ragadozótól. Törvényszerű, hogy a ragadozó átugorja a patakot, ha alkalma van rá és elkapja a vadat.

Az Éjúr nem habozik, magával rángatja Alinát és Mal-t is a világ végére konkrétan a pikelyekért, valamint előtérbe kerül az Ilja Sankta, ami a Szentek könyve. Ezek alapján indulnak el a karaktereka történet során. Azonban az a gond, hogy rengeteg a kérdőjel. Egyrészt meg van, hogy 3 ereklye van, amire Alinának szüksége van, viszont azt nem tudják, hogy a harmadik ereklyét merre vadásszák le, de még Mal-nak, aki a legjobb nyomolvasó a könyv szerint. 

A kérdőjelek egy része viszont nem oldódik meg a könyv végére sem. Minden féle probléma merül fel, ki kihez hűséges, ki nevezi Szentnek Alinát, ki a vezető, ki kit vezet. S a végére egy totális katyvasz lett, aminek az lett az eredménye, hogy Aline megint nem találja a helyét. Valami igyekszik kialakulni a lánykában, hogy mégis mi akar lenni, mit akar csinálni az erejével, de a Malhoz fűződő kapcsolata egyáltalán nem igyekszik javulni, sőt talán még rosszabbodik is. Hullámvölgyek alakulnak ki, ahogy Nikolaj is megjelenik a színen a maga sármjával és hozzáállásával. Arról nem is beszélve, hogy visszakerülünk a Kis Palotába, ahol még az arisztokráciát valamint a grisák seregét is meg kell győznie, hogy ténylegesen velük van. Arról nem is beszélve, hogy az Éjúr folyamatosan kísérti.

Az egyetlen választ Baghra jelentené, azonban Baghra maga utasítja vissza a segítséget annak ellenére, hogy az első kötetben nagyon is segítőkészen volt jelen Alina életében. Ez után viszont nem értem, hogy miért tanította ennyire Alinát. Azért tanította, hogy majd később így elutasítsa? Megfordult a fejemben, hogy 100%-san biztos volt benne, hogy letudja az Éjúrt győzni azok után, hogy Alinát sikeresen kimenekíti a palotából, így Alina visszatérte már annyira nem izgatja, sőt inkább megveti azért, mert a hatalom egyre jobban beférkőzik az elméjébe. 

Valahogy olyan, mintha a tűzmadár ténye, az erő, ami egyre nő Alinában, valamint a szerelmi élete most sokkal fontosabb lenne, de nem haladunk egy centit sem előre. Arról nem is beszélve, hogy Nikolaj is se veled, se nélküled dolgot játszik, főleg azért, mert látszik, hogy tetszik neki Alina, elbűvöli, hogy kimondja azt amit gondol, s nagyban nem érdekli, hogy ő a második herceg az országban. 

Egyszerű emberként kezeli, s mégis, mikor közelednének, akkor hirtelen jön, Csak Mal-t akarod, ő jár a fejedben, s velem csak felejteni akarok. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha valaki mással összejössz, akkor természetes, hogy elfelejted a másikat. Mert azzal, akivel összejössz elfelejted az exet, azért jöttetek egyáltalán össze, mert más. Vagy épp ugyanolyan, mint az ex, de mégis van benne valami, amit vonzónak találsz. Nem tudom kedves Nikolaj ezzel tisztában vagy-e, de akkor most prezentálom. Valamint Vaszilijnek is, aki csak úgy odaáll Alina elé, hogy csak ő képes cárnét csinálni belőle, ha úgy akarja. Miért akarna hozzá menni egy olyan emberhez, aki a pónikat és más nők után való futást és hentergést előrébb tartja, ráadásul a kormányzáshoz sem ért túlzottan?

Az Éjúrról pedig ne is beszéljük... vagyis de, akkor viszont az lesz a vége, hogy dühöngök egy sort. Az elején kapunk belőle egy adag jelentet, amikor hajóznak a pikkelyek felé, azonban ez se sok. Itt is féltékenységi játékot játszanak Malal és Alinával, hogy hehehe, én a közelében lehetek, te meg nem. Ércelődik, gúnyos, osztja az észt, felveti az Ilja Sankta lényegét, és innen elindul a történet többi része. 

Legyőzik a sárkányt, aminek a pikkelyei kellenek, majd jóval később készítenek belőle egy karkötőt. Viszont lenne egy kérdésem: Ha csak pár grisa kellett ahhoz, hogy legyőzzék ezt a hihetetlen lényt, aminek a pikkelyei erősítőkké váltak, akkor miért nem vadászták le eddig, főleg ha ennyire gyakran bukkan elő? Tehát ha olyan lett volna, mint Morozova szarvasa akkor megértem, nehéz a nyomára akadni, viszont egy ekkora lény, ami még pusztít is, miért nem ölték meg előbb?

Kérdés, kérdés hátán, amiket nem értek, vagy nem kapok olyan választ, válasz töredéket, amit szeretnék.

Nem értem. Egyszerűen ennek a könyvnek úgy be kellett volna pörögnie, hogy a fülem ketté álljon, ám helyette valahogy elvesztünk a részletekben, a kérdőjelekben. Mintha maga a történet nem lenne most lényeg, az mehet most a kukába, inkább a karakterek kapcsolata lépett előtérbe, kiderítve azt, hogy Alinának mindenképpen választania kell, akár akarja akár nem. 

Csalódott vagyok kissé, mivel jóval többet vártam volna ettől a kötettől az első után. Jóval több akcióra számítottam, Alina fejlődésére, amikor nem csak abból áll a dolog, hogy Mal az élete része, az erejével megpróbál dűlőre jutni, valamint irányítani próbálja az érzelmeit, hova tartozik. Mert a végére szinte sehova sem tartozik, csak magához. 

Egyszerűen szerettem volna megtudni, hogy akkor most mi lesz a Morozova szarvas agancsának erősítőjével, Alina mit lép a Zóna nagyobbodás ellen, lesz egyáltalán terve. Arra egyáltalán nem számoltam, hogy megpróbál meglépni, élni az életét Mallal, miközben elnyomja a saját erejét. Nem tudom észrevették-e, de ha egy forrást is felszabadítasz, azt már úgy igazán visszatömni nem tudsz. 

Lássuk csak a harmadik kötetet, hátha ad valami kielégítő választ.