Írta: Leigh Bardugo
Eredeti cím: Shadow and Bone
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2014
Oldalszám: 374 oldal
Kötés: Puha és Keménykötés (jelenleg nem kapható), e-book
Sorozat megjelenése: 2021. április 23. Netflix
Sorozat tagja?: Igen - Grisa trilógia 1. - Grisaverzum
Függővég?: Igen
Fülszöveg:
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába.
Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz.
Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Véleményem:
Helyenként SPOILERT TARTALMAZ!
Jó ideje szemeztem már a könyvvel, egy jó ideje is a polcomon volt, mivel eléggé kétségek gyötörtek. Valahogy a borítója alapján egyből egy oroszt történet jutott eszembe, ahol számomra kimondhatatlan nevekkel, kifejezésekkel dobálóznak az emberek, viszont a fülszövege tetszett. Tartottam is tőle, de egyben érdekelt is magam a történet.
Hazudnék viszont, ha azt mondanám, nem a Netflixes beharangozó győzött meg úgy igazából, hogy ideje elolvasni ezt a könyvet, mert a sorozat csodálatos lehet belőle. Tetszett a sötétebb hangulat, maga a világ, már az előzetesből. Ekkor vettem igazán a kezembe a könyvet és kezdtem el olvasni.
Viszont bármennyire is szerettem volna imádni, szeretni, akár egy Sarah könyvet, kissé magasra raktam a lécet. Egy dinamikus karaktert vártam, aki céltudatos, okos és vicces, s mikor felfedezi az erőt magában, akkor pedig kirobbanó lesz az egész könyv alatt. Nos, jelentem, nem ez történt. Helyette kaptunk egy kissé gyengécske lánykát az elején, aki a végére kezdte el használni a fejét, s lett azzá, akivé az elején vártuk.
A kötet elején megismerkedünk az árvaházzal, ahol Mal és Alina töltötték a gyerekkorukat, ahol kvázi nevelkedtek, majd később besorozták őket katonáknak. Alina a térképkészítőkhöz kerül, ahol térképeket kell készíteniük, másolniuk, s folyamatosan jelentést tenni arról, hogyan is állank. Mal a nyomkövetőkhöz kerül. Mind a kettő tudása hasznosnak bizonyul a későbbiekben, azonban az elején még annyira nem jelentenek sokat ezek a foglalkozások.
Természetesen Alina egyáltalán nem tehetséges térképkészítők közé tartozik, amikor belépnek az Árnyzónába. Itt jön elő egy támadás során ugyanis az ereje, ami a kötet további részét meghatározza.
Ezek után pörögnek be annyira az események, zúdul ránk az információ Alinán és a környezetén keresztül. Persze, elsőre nem annyira izgalmasak, nem jelentősek azok az információ morzsák, amiket elhintenek a szereplőink, inkább a végére vállnak úgy igazán jelentőssé.
Alina kezdetben nehézségekbe ütközik. Teljesen máshogy érzi magát a grisák között, mint a hadseregben, eltűnődik azon, hogy mennyivel másabb keftát viselni, mint a katonai ruhát, mennyivel másabb az a világ, ahová került, mint ahol volt eddig. Kissé ki is lóg a sorból. Máshogy veszi azokat a dolgokat, amiket a grisák, akik már gyerekkoruk óta ott tanulnak, teljesen természetesnek gondolnak.
Először persze az olvasó is azt hiszi, hogy szuper, egy ponton elkezd beilleszkedni, barátokra lelni, felfedezni az erejét, egyre többet gyakorol, s hamarosan egy világmegváltó grisa lesz belőle, aki Ravka csodálatos nap idézője lesz, akit tisztelni fognak, s talán maga az Éjúr menyasszonya lesz, ha így halad. Azonban ez egy idő után már nagyon is bűzlik, akárcsak egy zokni, amit magára hagytak az ágy alatt. Túlságosan gyanús, hogy ennyire könnyen megy minden, ennyire jó hiszemű mindenki, sehol egy gonosz, sehol egy olyan ellenség, akire harapni lehetne. Hol a jó szexi főgonosz alak?
Kapunk ugyan egy féltékeny grisa lánykát, aki az Éjúra pályázott sokáig, fenn hordva ezzel az orrát, de valahogy az nem elég. Az írőnő nem is adott neki akkor feneket - na, jó nem alázzuk le - akarom mondani történetet, jelentőséget, hogy most őt tekintsük főgonosznak. Zója inkább az a fajta lányka, aki talán a következő kötetekben megmutatja magát, és talán kifordul ebből a féltékeny státuszából.
Azonban nem... egyik sem. Egészen addig nem fogtam szimatot, míg meg nem jelent az új borítókon lévő szarvas. Onnantól valahogy megindult az egész, mint egy lavina.
Az Éjúr titokzatosabb viselkedése, az egymásnak ellentmondó mondatok, cselekedetek, amiket még én sem értettem az elején. Egyszerre volt szexi, gonosz és kedves, akárcska egy kisfiú, aki hiába annyi idős amennyi, mégis képes felnőtt férfiként hódítani. Valahogy túlságosan is tökéletesnek, érinthetelennek bizonyult az Éjúr, aki mégis valamilyen szinten mégis elérhető. A furcsa kettősség.
Ahogy én, úgy Alina is kissé bizonytalan ebben a világban, ha azt vesszük az egész történet alatt hullamvasúton ülve próbalta magában helyre tenni, hogy egyszerű lányból hirtelen egy olyan grisa lett belőle, akire azért már felfigyelnek, minden mozdulata, szava jelentősséggel bír, valamint hiába próbál meg beolvadni úgymond az idézők közé, mégis kilóg közülük, ha mást nem a keftája hímzése miatt, amit direkt neki készítettek.
A lavina elindul Alinával, akihez később csatlakozik Mal is. Együtt indulnak el később, hogy megtalálják a történet felfordítóját, hogy egy még nagyobb fele vigyék el a történetet. Arról a bizonyos csavarról nem is beszélve. Hasonlatommal élve, megtalálódott a büdös zokni az ágy alatt, és hujuj ez aztán tényleg nagyon nagy gáz, ami kialakul. Nem volt ám véletlen, hogy ebből van második és harmadik kötet. Igaz, a fordulat tárgyát/személyét büdös zokninak nevezni, az erős túlzás volt. Viszont tény, ami tény, annyi mindenre sor kerül ebben a csavarban, amire még én sem számítottam. Helyrekattan minden, egy csapásra megváltozik az egész és máris mindent másszínben látunk. Igaz, 100%-ban nem tiszta még mindig minden, de a második kötet talán sikeresen helyre tesz mindent... vagy nem. Meglátjuk :D
Az viszont már előre fix, hogy az írónőtől lesz még olvasásom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése