SOROZAT: A fehér királyné

 

Kiadta: Starz

Eredeti címe: The White Queen

Vetíti: HBOGO

Futási idő: 2013-2013

Évad: 1

Epizód szám: 10 rész

Egy rész hossza: 60 perc

Rendelkezik magyar szinkronnal?: Igen

Van folytatás?: Igen - A fehér hercegnő, A spanyol hercegnő

Fülszöveg:

Philippa Gregory az elismert történész és író felfedi azon három asszony igaz történetét, akik átélték a Rózsák háborúja elnevezésű dinasztiák közötti küzdelem hitszegésekkel és vérontással teli idejét. Azzal érvel Gregory asszony, hogy a családi viszályok közepette élő asszonyok megismerése nélkül lehetetlen megérteni Anglia történetének e bizonytalan és fordulópontot jelentő időszakát, mely kettészakította a nemességet. Ugyanúgy alapvető fontosságú a szerepük, mint a hagyományos történetírásban bármely királyé és nemesé. Ez rokonságok nem pedig országok közötti harc volt, így ezen asszonyok lojalitásának, lázadásainak, összeesküvéseinek és árulásainak döntő szerepük volt Anglia történelmének alakításában. 

Véleményem:

Korábban már elkezdtem ezt a sorozatot, de valamiért annak idején félbehagytam. Talán a túlságosan is sok Philippa Gregory történetet olvastam anno, így mikor megkezdtem ezt a sorozatot, ami három könyv adaptációjából jött létre, már annyira nem lelkesedtem a folytatásért, s egy-két rész után inkább abbahagytam. 

A napokban azonban ismét belekezdtem, s te jó ég, jó gyorsan ledaráltam a sorozatot. Nagyon is ötletesen találták ki a forgatókönyvírók, Malcolm Campbell, Emma Frost és maga az írónő, Philippa Gregory, hogy miként történjenek egymás után az események, melyik könyv, melyik pontját illesszék be tökéletesen az a történetbe. 

Történetünk kezdetén egy látomással szembesülünk, ami nem tudjuk elsőra honnan jön. Itt ismerkedünk meg először Elizabeth Grey-el, lánykori nevén, Elizabeth Woodville-el (Rebecca Ferguson) a Lancaster-házból. Egy reggeli momentummal indítunk, ahol is megismerkedik a York házból származó IV. Edward-al (Max Irons), akivel később szerelembe is esnek, legalábbis a történelmi kutatások és Philippa regénye alapján. 

Bevallom becsületesen az első rész tényleg nagyon tömény volt, akárcsak a többé. Hatvan percbe mindenegyes szálat, karaktert belesűrítettek annyira, hogy a rengeteg információ után kelljen legalább 5 perc pihenő, hogy felfog mégis mi történt a képernyőn előtted az elmúlt egy órában. 

A három részes széria darabjai: A fehér királyné, A fehér hercegnő,
és A spanyol hercegnő

Philippa igyekezett minden tőle telhetetőt megtenni, hogy az eredeti könyveit hitelesen és jól vigyék vászonra. Eddig A vörös királyné kötetét olvastam tőle, nem is egyszer, amiben Margaret Beuford, későbbi VII. Henrik anyja történetét meséli el egészen a döntő csatáig, ahol III. Richárdot legyőzi Tudor Henrik, ezáltal hatalomra kerülve. Már abban a kötetben egy olyan nőt ismertem meg, aki a férfiak világában is képes volt úgy lavírozni, hogy a maga akarata érvényesüljön, azaz ahogy ő fogalmazott Isten kérésére teljesítse a rákiadott feladatot. 

Fia születésétől kezdve tudta, hogy neki kell Anglia királyává tennie, hogy nagy dolgokra hivatott Isten kezétől, anyja pedig Isten kiválasztott gyermeke. Mégis, míg eljut a koronáig VII. Henrik, addig még rengeteg esemény veszi kezdetét az anyja életében is. A sorozat ezt az időszakot öleli fel, amikor a Rózsák-háborújának utolsó felvonásaként IV. Edward ül a trónon, mellette pedig két testvére George és Richard. 

Utána olvasva láthatjuk, hogy nagyon minimális változtatásokat eszközöltek, valamint jóval gyorsabban telik az idő, mint azt gondolnánk. Az első résztől az utolsóig több mint 20 évet ölelünk fel a történelemből Elizabeth és Edward esküvőjétől egészen addig, míg III. Richardot megölik és VIII. Henrik kerül a trónra. 

Az események gyorsan telnek, nem sok mindent látunk a palota hétköznapjaiból, inkább a történelmileg nagyobb eseményeket veszi gorcső alá a sorozat. Háromszálon fut a történet maga. Egyik szemszögből láthatjuk Elizbethet, a másodikon Margaret, a harmadik szálon pedig a Királycsináló lányának, Anne Neville szemszöge kerül előtérbe. Jóval árnyaltabban kapjuk meg a karaktereket, jóval többet látunk a történelem ezen időszakából, valamint egyszerre láthajtuk, hogy mi motiválta a Királycsinálót, Ewardot és Elizabethet. 

Elizabeth Woodville (1437-1492. június 8.)
A Tudor-ház Ősanyja

Margaret Beuford (1443. május 31. - 1509. június 29.)
VII: Henrik édesanyja, A Tudor-ház Ősanyja 

Utána olvasva a nagyon is törtélemen hű sorozat felkelti a néző érdeklődését, viszont nagyon nehéz neki megtartania a rengeteg történelmi ténnyel, így egyáltalán nem alkalmaznak évszámokat, úgy mint a könyv esetében. Az események simán gördülnek, s szinte csak abból érzékeljük az idő múlását, hogy már karácsonyról beszélnek, télről, vagy épp Elizabeth nagyjából a rész elején jelentette be, hogy terhes, de a közepére már nagyjából 7 hónapos terhesen járul az anyja elé. Történelmileg amúgy Elizabeth Woodville 10 gyermeket szült Edwardnak. 

Min a két a három nő valamint a férfiak történetéről is oldalakat lehetne zengeni, miken mentek keresztül, hány gyermeket vesztettek el, vagy épp nem fogant meg. Esetleg arról, milyen csatákat vívott meg Eward és a két testvére, hogyan haltak meg, viszont jelen esetben nem azért vagyunk itt elsődlegesen, hogy ezen történelmi részeket megvitassuk. Ezektől lesz a sorozat annyira egyedi és más, hogy nem 100%-ban adja meg a történelmi eseményeket, nem akarja a száraz tényeket lenyomni a torkunkon, inkább szerelemmel, szexualitással és ármánykodással, valamint remek karakterekkel fűszerezve adja át nekünk a lehetőséget, hogy utána járjunk, mennyire is volt jó ez a történelmi fikción és valós eseményeken alapuló sorozat.

Nem kerülnek el minket az akkori idők mágiája sem, hiszen Elizabeth anyja közhírben álló boszorkányszerűségnek mondták, bár hivatalosan sosem mondták, hogy boszorkány lenne. Ez gyakorta elő is jön, főleg a folyóval kapcsolatban (Jacquetta Rivers grófnője volt hajdanán, így a vérében volt ez a fajta "mágia"), amit lánya, később unokája Elizbeth of York is örökölt később, ahogy azt a sorozatban láthatjuk. 

Személy szerint nekem nagyon megtettszett az a kicsit misztikus vonal a történetben, ahogy semmi látványos, semmi csillogásos varázslat nincs benne, mint mondjuk egy shounen-fantasy animében várnák, vagy épp a Marvel csodálatos világában, hanem közönséges női kuruzslással varázsolnak úgymond. Vérrel írt átkokat szórnak az ellenségre, amik be is váltódnak. A kedvenc részem mégis az, amikor vihart bocsát Elizabeth a Királycsinálóra és lányaira, akik épp menekülnek a király haragja elől. Ott tényleg érzékelhető volt a mágia, amit a sorozat készítői átakartak adni a nézőknek. 

A legkevésbé Margaret figurája tetszett. Valahogy annyival többet vártam a könyv után a vörös királynéból, hogy már-már utált karaktarnek éltem meg a sorozatban, bár lehet a színésznő játéka sem igazán az ínyemre. Valamint jóval szebbnek gondoltam Margaret Beufordot az alapján, ahogy leírták a könyvben. Woodville Erzsébet szerepére viszont tökéletesen választották meg Rebecca Ferguson-t, akárcsak a IV. Edward szerepére Max Irons-t. 

Anne Neville karakteréről viszont keveset tudok mondani. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de azt sem mondanám, hogy tetszett. Amolyan semleges karakter volt, aki a végére teljesedett ki annyira, hogy számításba lehessen venni a lényét, értékelhető legyen a játéka. Ez betudható annak, hogy akkor került III. Richard trónra, ezáltal a felesége, Anne is. Rövid uralkodásuk volt, nem is túl gyümölcsözően, mint mondjuk Erzsébet és Edward házassága. Egy biztos, ha elolvasom a könyvet, amit Philippa írt róla, talán jóval kedvesebb karakter lesz a szememben, s megértem a lépéseit, talán érteni fogom miért volt az elején a nővérével ellenben annyira visszafogott lányka. 

Összességében tetszett a történet, kissé tömör volt, kellett idő, mire idő rendben betudtam tenni a történéseket, s talán sokat segített volna, ha évszámokkal jelölik, mikor is járunk, valamint kisebb összefoglálókat kapunk az adott évre. 

A legjobban talán a vége tetszett, ahogy Erzsébet azt mondja: "A bosszú csak újabb bosszút szül." Ami utalhat arra, hogy inkább békéljenek meg a sorssal, lavírozzanak úgy, hogy az nekik jó legyen, s vigyázzanak "ékköveikre", amennyire csak tudnak. A múlt az a múlt, a jelenben kell dolgozniuk, hogy jobb jövőt teremthessenek maguknak a későbbiekben. 

S hát lássuk csak, hogy A fehér hercegnő a maga 8x60 perces részeivel mennyivel lesz másabb, mint A fehér királyné.