KÖNYV: Glendy Vanderah - Ahol az erdő a csillagokig ér

Írta: Glendy Vanderah

Eredeti cím: Where the Forest Meets The Stars

Kiadta: Könyvmolyképző 2021

Oldalszám: 408 oldal

Kötés: Puha, kartonált

Függővég?: Nem

Sorozat tagja?: Nem

Fülszöveg:

REJTÉLY, ​HONNAN JÖTT.

CSODA, HOGY ITT VAN.

Miután elvesztette az édesanyját, és megküzdött a mellrákkal, Joanna Teale visszatér a kutatómunkájához. A fészkelő madarakat tanulmányozza Illinois állam vadonjában. Napkeltétől napnyugtáig dolgozik, amíg magányos napjait meg nem zavarja egy titokzatos gyermek, aki egy nap mezítláb, zúzódásokkal borítva jelenik meg a faháza előtt.

A lány Ursaként mutatkozik be, és azt állítja, a csillagok küldötte, hogy tanúja legyen öt csodának. A gyermekért aggódó Jo vonakodva rááll, hogy nála maradjon, de csak amíg többet nem tud Ursa múltjáról.

Jo a zárkózott szomszédjához, Gabriel Nashhez fordul segítségért, hogy megoldják az elbűvölő kislány körüli rejtélyt. Azonban egyre több kérdés merül fel. Hogy lehet az, hogy ilyen kicsiként nemcsak olvassa, de érti is Shakespeare műveit? Miért történnek folyton jó dolgok körülötte? Ők pedig miért nem nézegetik már az eltűnt gyerekek honlapját?

Bár hármuk közt különleges kötődés alakul ki, mind jól tudják, hogy nehéz döntéseket kell meghozniuk. Ahogy elérkezik a nyár vége, és Ursára már csak egy csoda vár, egyre közelebb kerül a sötét múlt árnyéka is. Majd amikor eléri őket, minden fájdalmas titokra fény derül, sorsuk pedig a csillagok kezébe kerül.

Véleményem:

Nagyon sokáig vaciláltam, hogy megrendeljem-e a könyvet vagy sem. Azonban valahányszor szembe jött velem egy reklám, mindig felcsigázta a gondolataimat: meg kellene rendelni, és elolvasni. Ha másért nem is, a borítóért. 

Tudom, eléggé furcsa gondolat, hogy csak a borítóért rendeljek meg egy könyvet, viszont a fülszöveg és a borító kombójára, mégis beadtam a derekamat. S te jó ég mennyire megérte, hogy beadtam a derekamat. 

A történet nem totojázik, egyből belevágunk a közepébe. Joanne - későbbiekben Jo - már az első oldalakon találkozik Ursával, aki földönkívülinek vallja magát. Jo persze nem hisz neki, viszont megesik a kislányon a szíve, így enni ad neki, gondoskodik róla annyira, amennyire lehetséges. Azonban ahogy haladunk előre úgy egyre közelebb kerül a kislányhoz, ezzel pedig Jo-ról is egyre többet tudunk meg. 

Másik karakterünk, aki még fontos a történet során, az Gabriel Nash, röviden Gabe. A farmerként élő, tojást áruló fickó édesanyjával él a farmján, ahol gazdálkodásból tartják fent magukat. Hamar bekerül a történetbe, s egészen a végéig fontos karaktert is játszik Jo és Ursa mellett.

Ursa Major csillagai

Ursa mind a három karakter közül a legérdekesebb, hiszen földönkívülinak vallja magát, aki az Arhet bolygóról jött. Furcsa módon az Nagy Medve csillagképnél található ez a bolygó, ám aprócska, alig látható bolygó a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképnél. A kislány nagyon magas intelligenciáról tesz bizonyosságot. Hamar érdeklődni kezd Jo kutatása, az indigópintyek fészkeinek tanulmányozása kapcsán. Később pedig a zárkózott Gabe farmján is egyre több mindent fedez fel az állatokkal és Shakespear írásával kapcsolatban. 

Nagyon nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne akarjak elspoilerezni mindent, főleg a témája miatt. Látszólag egy kissé sci-fi-s történettel van dolgunk, ahol szembejönnek az űrlények, azonban inkább illene a történetre az autizmus vagy épp a pszicholóiai betegségek címke is. 

Sok témát érintve jut el Jo és Gabe oda, ahová eredetileg az írónő kiakart lyukadni. Nagyon cselesen, nagyon burkoltan juttatja el az olvasót a csavarig, ahol végezetül nem is tűnik annyira misztikusnak a történet. 

Imádtam minden sorát, azonban kihangsúlyoznám, hogy az eleje nagyon lassan indul be. Az írónő nagyon tüzetesen és alaposan mutatja be a karaktereit, nem siettet el semmit, s gyarkota visszaaviszi őket a kezdeti ponthoz, mintha azt akarná szimbolizálni: az ember néha visszatér a kezdeti ponthoz, hogy utána ismételten elkezdjen valamit, hiszen a kezdeti pont már rég nem hatásos. 

Ilyen például Gabe, aki a történet alatt sokszor vissza-visszaugrik erre a pontra, hogy utána Jo és Ursa rángassák ki újból abból a pontból. Jo a történet alatt többször elgondolkodik a saját életén, az anyja életén, még akkor is, ha már nem változtathat a múlton. Ursa maga pedig önmagában egy olya eset, amit a történet végén szívem szerint jobban taglaltam volna. Sőt, szerintem nem ártott volna a történet végére egy rövid ismertetőt vagy statisztikát mellékelni hozzá. 

A történet alatt nem volt kedvenc karakterem, sem fő sem mellékkarakter személyében, mivel véleményem szerint egységesen adnak ki egy olyan összképet, amit szeretni lehet. A szituációk igazán megdöbbentőek voltak, s nem egyszer bele kellett gondolnom, hogy ezek a valóságban is előfordulhatnak-e. Elő. Utána olvasva, több sztorit végighallgatva, előrfordulnak. Azonban ez már spoileres lenne töviről hegyire elmondani, mikre is célzok.

A könyv a valóságszagával, a kellemetlen igazságával adta meg azt, amiért nagyon szerettem. Megvett kilóra, s fixen újraolvasás lesz belőle. Nem a felépítése, a választékos szóhasználata miatt, hanem az üzenete miatt is.

Ne féljünk a dolgok mögé látni, segítsünk másokon, még akkor is, ha azok nagyon furcsa kifogásokkal, magyarázatokkal állnak elő, hiszen a magyarázatnak lehet más jelentése is, mint amit valójában gondolunk.