Írta: Leigh Bardugo
Eredeti cím: Ruin and Rising
Kiadta: Könyvmolyképző 2019
Kötése: Kartonál, e-könyv
Oldalszám: 392 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Grisa trilógia 3.
Függővég? - Utolsó rész
Fülszöveg:
Katona. Idéző. Szent.
Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.
Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.
Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.
Kövesd végig sorsa minden fordulatát!
Véleményem:
HELYENKÉNT SPOILERT TARTALMAZHAT!!
Nehezen indult számomra. Ez betudható annak, hogy egyben toltam le az egész trilógiát, s nem hagytam közöttük szünetet, hogy megemésszem úgy igazán, mi is történt.
A történetünk elején ismét Alinával és Mallal kezdünk, akik most elméletileg az Apparátus vendégei, gyakorlatilag viszont foglyoknak, bálványnak számítanak, főleg Alina, aki szenthez hűen mutogatja magát, meg az erejét, hogy hívei imádják és reménykedjenek a Zóna elpusztulásában, az Éjúr uralmának végetvetésében.
Alinának szinte semmi ereje nincs az Éjúrral való csata után, s ha van is, az nagyon kevés, és alig tudja használni. Viszont a kötet alatt gyakorta összeköti magát az Éjúrral, akivel kapcsolatban vannak. Ahogy mondják "A hasonló dolgok vonzzák egymást." Természetesen a földalatti bunkerben, ahol Alina, Mal és a Második Hadsereg maradványa, valamint a hívők vannak, alakulnak az események. A szigorú ellenőrzés ellenére sikerül kieszközölni, hogy a Tűzmadár után eredjenek, valamint megtalálják Nikolajt.
Viszont nekem maga a kivitelezés nem tetszett. Ha tehettem volna az Apparátust egy olyan helyzetbe kevertem volna, amitől a hívők engedelmeskednek Alinának, hiszen ő a szentjük végül is. S az Apparátust eltűntetni - akár megölni, ha más nincs -, amilyen gyorsan csak lehet. Nagyon utált karakter volt számomra, akinek az eltűnésében a könyv végéig reménykedtem.
Alina karaktere nem sokat fejlődik, inkább azt láthatjuk miként viaskodik egy háborúban a barátai, harcos társai elvesztéséhez. Bevallom egy részen idegesített, mivel háború van. Meg kell vívni a csatákat az Éjúrral, természetes, hogy lesz olyan, aki meghal, akit el kell engedni. (Mondjuk egy-két karaktert azt nem adtam volna, de lehet így volt a legjobb.) Állandóan a jelentős veszteséget, a saját erejét és az erősítőket rakja fel a tálcára, közben a merzoszttyal hadakoznak égre földre. Kell-e vagy sem, megpróbálja vagy sem.
Ugyan ez az erősítővel. Több oldalon keresztül taglalja Alina, szükséges-e megszereznie a harmadik erősítőt, míg végül döntésre jut. Azonban ehhez szükséges még legalább három ember meggyőző érvei is. Ilyenkor elgondolkoztam azon, hogy mégis hogyan volt képes vezetni a Második Hadsereget a második kötetben. Pedig már annyira örültem neki, hogy egyre határozottabb, egyre jobban fejlődik a személyisége, erre másodpercek alatt eltűnik a semmiben ez a képessége. S megint a Kerazimi árvává lesz, aki attól fél, hogy elveszíti Malt.
Apropó Mal. Valahogy elveszett a történetben. Volt szerepe, meg nem is. Ott is volt, meg nem is. Míg a második kötetben a falhoz vágtam volna, annyit hisztizett Alina után, úgy a harmadik kötetben tökéletesen lenyugodott, s elfogadta, lehet szerelme soha nem lesz az övé, mivel nem csak hogy Grisa, de még örökkévaló is. Illetve előnyös házasságot is kellene kötnie, s nem feltétlenül egy olyannal, mint vele. Ez pedig vagy négyszer elmondják a történetben. Alina közben duzzog, veszekedni akar Mallal, hogy kifejthesse az igazát. De még menekülés közben is, amikor Mal a vezetői képességeit mutatja meg a csapatban.
Kettejük szerelmi szála valahol aranyos volt, de nem ez volt a lényeg a történetben. Kicsit feleslegesnek éreztem a végére, hogy benne volt, mivel nem sokat adott hozzá ahhoz, legyőzik-e az Éjúrat vagy sem. Jobban érdekelt, hogy miként fogják legyőzni az Éjúrat, mint az, Malina lesz-e vagy sem. A végkifejlet szempontjából mondjuk szép lett a szerelmi száluk, viszont ott is kellett volna valami plusz, amivel mondjuk tovább lehet éltetni a boldogan, amíg meg nem dolgot.
Nikolaj maga mint mindig magabiztos, frappáns és igazságos. Azonban meglátszik, hogy ő is tud törékeny lenni. A könyv egy pontját előbukkan ez az oldala, s bevallom, nagyon is tetszett. A tökéletesség álarca egy pillanatra lehullik, s megmutatja Nikolaj emberi mivoltát, amivel a grisák között mászkál és él, illetve szövetkezik vele. Kíváncsi vagyok, hogy esetleg jönni fog-e a King of Scars - aminek a történt végére lett is értelme - magyarul jönni hazánkba, vagy jobb megrendelnem angolul. Talán nem leszek annyira türelmes, hogy kivárjam.
A történet maga pörgős lenne, ha a csavarja, a fő csavarja, nem a vége fele jelenne meg nagyjából 3-4 oldal erejéig. A megoldás Alináék orra előtt volt, a Tűzmadár is egy karnyújtásnyira volt, a minden előttük volt, s mégis olyanokon mennek keresztül, mire rádöbbennek erre, hogy fogtam a fejem. Igen, érzékeltetni kellett az időt, a kétségbeesést, az elszánt próbálkozást... de legalább olyan ütős magyarázatot vártam volna, amivel tényleg kitudok békülni. Egy háttérsztorit, hogy mégis miért így alakult a dolog.
Jóval többet vártam volna ettől a sztoritól, főleg a végkifejlettől. Rengeteg reményem ment a kukába, viszont sok mindent úgy zártak le, ahogy gondoltam. Összességében nem volt egy rossz történet, nem volt annyira gáz. Ahogy fentebb olvashattátok, voltak vele gondjaim, de ezeket azért írtam le főként, mivel többet akartam, még ennél is joban szerettem volna, mint amit kaptam.
Olvasva és meghallgatva egy kibeszélőt egyet kellett értenem a tagokkal, hogy jobb lett volna, ha Alina története másképpen alakul. Ha az Éjúr története másképpen alakult volna. Szerettem volna egy határozott "NE" sikítást hallatni, viszont csak pislogni tudtam a végén. A szálak összeértek, lezárta őket az írónő, viszont jobban örültem volna, ha még egy kicsit belead, ha tényleg háború lesz úgy, ahogy azt az Éjúr mondta Alinának. Jóval többet vártam el, azok után, amik a második kötetben történtek. Lehet kellett volna ennek még egy könyv, vagy hosszabbra kellett volna készíteni, hogy tényleg olyan legyen, mint amire vágytam és számítottam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése