Írta: Brigid Kemmerer
Eredeti cím: A Curse so Dark and Lonely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2021
Kötés: Kartonált, e-book
Oldalszám: 528 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Átoktörő 1.
Függővég?: Mint a huzat!
Fülszöveg:
Egy elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.
Légy szerelmes, törd meg az átkot!
Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
És elérkezett az utolsó ősz…
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?
Véleményem:
Az értékelés helyenként SPOILERT tartalmaz!
Te jógásos ég! Igen, ez a legőszintébb sikításom az elmúlt napok óta. Véget értek a vizsgáim, hivatalosan is okleveles gazdmenes lettem, és végre van időm megírni egy értékelést. Újraolvastam persze a kötetet, amolyan bónuszként, s nagyon is megérte. Mivel sokkalta jobban tudtam értékelni, mint az első olvasásnál.
Lehet nem a legjobb dolog, amit tettem ezzel a könyvvel, de... a borító fogott meg elsőnek. Szégyen vagy sem, de egyszerűen bolondulok a hasonló stílusú borítókért, amik titokzatosak, és még utalni sem utalnak túlzottan a történetre.
Mint ahogy azt a borító alján is olvashattuk, ez egy Szépség és a Szörnyeteg adaptációnak számít. Egy párról már hallhattunk, olvashattunk, mióta a könyves világban vagyunk, viszont minden egyes alkalommal, amikor elolvasok, megnézek egyet, elgondolkodom, miét is nem lett ebből még film vagy sorozat.
Jelen kötetünkkel pedig szinte imádnám, ha lenne egy megfilmesítés, vagy sorozattá alakítás. Nézzük csak bővebben ezt a történetet.
Adott két világ - már itt megfogott -, az egyikben Washingtonban vagyunk a másikban pedig Emberfallban. Előbbiben jóval kevesebb időt töltünk, viszont annyira nem is bánom. Harper innen származik, innen kerül át Emberfallba, ahol találkozik Ahren herceggel és Grey parancsnokkal. Kicsit nehezen indult be a sztori, mivel Harper mindenáron haza akar jutni a bátyjához és az anyjához. Rhen kissé pökhendni, reményvesztett herceg, aki szenved az átoktól, de nem úgy, mint az eredeti történetben.
Itt az átok jóval másabb, mint az eredeti Disney filmben, ahol tényleg szörnyként éli mindennapjait a szörny s addig tart az átok ameddig csak szeretné. Itt szezonokra van osztva az egész, a lányok pedig jönnek, mennek, ahogy a szezon lejár. Ezzel úgymond kap a történet egy keretet, amiben könnyedebben lehet haladni, másként lehet viszonyulni az egész ismerkedéshez, ami Harper és Rhen között zajlik.
De milyenek a karakterek?
Harper az elején számomra nagyon idegesítő volt. Egyszerűen olyan volt, mint akinek csőlátása van, s nem látott maga előtt mást csak hogy hazamenjen, s meg sem próbálta érteni, hogy mégis mi folyik ott. Persze, gondolhatnánk azt, ha a helyében lennénk, hogy valami álomba csöppentünk, de amikor rájön, hogy mégsem álom, akkor is kardoskodik. A történet egy részéig folyamatosan a hazajutását szajkózza, Rhen kérése pedig háttérbe szorul egészen addig, míg egy kisebb incidens folyamán meg nem kedveli Grey-t és Rhen-t. Rhen-t persze jóval később kedveli meg, mint Grey-t.
Kicsit nehezen képzeltem el a göndör hajú lányt, mivel lelki szemeim előtt még mindig Belle aranybarna haja játszott előttem. Nem volt semmi csicsa, nem volt "Tale as old as time" pillanat, inkább a modernebb szerelmi történetekhez tudnám hasonlítani őket. Főleg mivel eleinte Harper nem kedveli a herceget. Azonban ahogy halad előre a történet úgy jön rá Harper a saját gyengeségeire, az értékeire, amiktől igenis hercegnővé válik úgy igazából. Hiába nincs nemesi származása.
Az Üvegtrón sorozathoz tudnám hasonlítani, amikor is a női főszereplő előbb kedveli meg a testőrkapitányt, mintsem a herceget. Igaz, ez is sok bonyodalomhoz vezet, mind Rhen és Grey, valamint Rhen és Harper között. Ezek a konfliktusok formálják az amúgy is morcos, reményvesztett Rhen-t azzá, akit a történet végén kapunk.
Brigid Kemmerer nagyon is jól formálta meg Rhen karakterét, akit egyszerre gyötör bűntudat és felelősségérzet a népe iránt. Viszont ahogy az eredeti történetnél is felmerül, mi van a néppel? Rhen igyekezett megtenni mindent, hogy megóvja Emberfall népét, azonban arra nem számított, hogy az eltelt szezonok alatt mennyire másként is változik a világ, amit nem lát. Nem járt emberek közé, nem ismeri a népét. Egészen addig, míg Harper úgy nem határoz, hogy akaratlanul is megismerteti a néppel a herceget.
Emberfall-t ugyanakkor veszély fenyegeti főleg a sokéves elzártság és gyötrelem után. Főként mivel a Rhen-t megátkozü tündér Lilith - milyen ikonikus név, szinte mindenhol találkozni Lilitht-el - is jelentős szerepet kap a történet folyamán.
Nagyon tetszettek a változtatások, főleg Harper és az átok szempontjából. Bridig rávilágított arra, hogy lehet valaki szexi, lehet gazdag, lehet bármilyen, a szörnyeteg benne lakozhat, nem csak a külsején. Viszont azzal a szörnnyel együtt is tudjuk szeretni a másikat. Rengeteg metafora van ebbe a történetben, átvitt értelemben is lehet sok minden érkézelni. Akár csak Rhen átváltozásait, a szerelem fogalmát, a bizalom elnyerését.
Kíváncsian várom a következő kötetet, s csak remélem, hogy idén érkezik, s nem kell rá éveket várni, minit az Elementálok sorozatra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése