KÖNYV: Leigh Bardugo - Hat varjú

 

Írta: Leigh Bardugo

Eredeti cím: Six of Crows

Kiadta: Könymolyképző kiadó 2021

Oldalszám: 568 oldal

Kötés: Kartonált, e-book

Sorozat tagja?: Igen - Hat varjú duológia

Függővég?: Mint a huszonegy.

Fülszöveg:

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

Véleményem:

Az értékelés SPOILEREKET tartalmazhat a Grisa-trilógiára!!

Azt kell, hogy mondjam, jót tett, hogy olvastam előtte a Grisa-trilógiát, mintsem belevágok látatlanba a Hat varjúba annak idején. Mert bár nem tartozik szorosan a Grisa-trilógiához, azért utalások, enyhe spoilerek vannak a trilógiával kapcsolatban. Valamint, ha előbb olvastam volna ezt, s utána a trilógiát jelentősen más lett volna a véleményem, s sokkalta magasabb lécet állítottam volna fel a trilógiának, amit nehezen ugrott volna meg.

A Hat varjú ugyanis egy zseniális kötet. Minden túlzás nélkül. Először szkeptikusan álltam neki, hiszen mindenki oda volt érte, mindenki ajnározta, s valahogy féltem, hogy magasan ül a hype vonaton, mint amennyire tényleg jó. A Grisa-trilógia után valahogy nem gondoltam volna, hogy egy olyan duológiát képes megírni Leigh Bardugo, amit nem bírok letenni.

A történet elején kissé furcsán néztem, amikor egy olyan világba csöppentem, ahol fegyverek is vannak. Nagyokat pislogva az elején nem értettem, hogy miként lehet ez. Ravkában ugyanis az egylövetű puska volt épp bent. S emlékszem mekkorát ütött, amikor Nikolaj repülő szerkezetekkel rukkolt elő. Igaz, Ketterdamban sincs ez másként, viszont a táras pisztolyok már annál inkább elterjedtek.

A világ maga ugyanaz, viszont ebből is látszik, hogy két különböző világban másképpen fejlődnek. Lehet ezt hasonlítani jelen világunkban a Szovjetunió és a Nyugat viszonyaként. Míg nyugaton hódítottak bizonyos árucikkek, addig a Szovjet blokkokba úgy kellett becsempészni ezeket a tárgyakat, mivel nem voltak elterjedtek, sőt valamely bűnnek is számított, ha birtokoltad.

Történet szempontjából viszont ezerszer jobb volt, mint a Grisa-trilógia. A trilógiát imádtam a régies környezete, a részletes kifejtések miatt. Itt viszot Kaz és társai egyszerűen levettek lábamról. Főként Kaz, akinek imádtam az észjárását, ugyanakkor meghatott a háttér története. Elszomorodtam, miken kellett keresztül mennie, ugyanakkor az ellenség képét hamar kibogoztam. Ebből a szempontból sejthető volt, hogy miként is történtek a dolgok, ki is áll valójában a gyerekkori tettei mögött. Annál izgalmasabb volt kivárnom, hogy miként tervezi ezt megbosszulni.

Inej karaktere néhol ellentmondásos volt. Néha nem értettem, akkor most miként is érez Kazzal szemben. Homlokomat ráncoltam néha, de a végére beletörődtem, hogy egyfajta motivációként használja a küldetése során. A családi háttere, a szerető személyisége, a félelmeinek legyőzése egyszerűen meghatott. S minél többet olvastam róla, vele, annál inkább a szívemhez nőtt. Kaz után a második kedvenc karakteremnek mondanám. 

Jesper néha idegesített. Egyszerűen már fogtam a fejemet, amiért ilyen muja, viszont egyben röhögtetett is. Ő volt a viccek forrása, a botrányé, amivel nem az ember nem bírta ki, hogy ne röhögjön. Kazzal ellentétben, aki a szarkazmusával, közömbösségével nevetettet meg, Jesper kimondott mindent, ami a szívén volt. 

Wyland.... szívem egyetlen csücske. Nehéz róla spoiler mentesen beszélni, hiszen az ő karakterének igazán a végén van jelentősége, amivel a második kötet főként foglalkozik. Személye az első kötetben inkább egy katalizátor volt, egy kulcs, a következő kötethez, ami szintén zseniális lett. Aranyos, cuki karakter, akinek még van mit tanulnia a Hordóbeli életről.

Nyina, mint szívtörő megindító volt. Először, mikor a Hat varjú kihívásra feljelentkeztem nem értettem, hogy miért a függőség címke kell hozzá. Már értem. Érdekes volt látni, hogy a Ravkából származó lány miken ment keresztül, mire Kerch egyik legjobb bandájába kerül be. A fejlődése pedig szerintem hihetetlen. Nyinával együtt Matthias is jár ugyan, viszont őt nagyon nem szíveltem az első felének a könyvnek. Egyszerűen ki nem állhattam az a barbár felfogást, amivel a lány fele fordult, viszont annál inkább nevetettett, hogy mennyire idegesíti, hogy érez valamit, hogy változik a véleménye, ahogy halad előre a cselekmény. A végére azért kapott egy icipici szivecskét tőlem. A második kötetre viszont egy picivel nagyobbat kapott. 

Mindig is szerettem azokat a történeteket, ahol a karakterek mindig kitalálnak valamit, megszereznek valamit, s rafinált trükkökkel járnak túl valaki eszén. Ilyen például a Percy Jackson sorozat, vagy Michael Vey sorozat is. Mindig valahova utaznak, azt megszervezni, álruhát ölteni, bejutni valahova észrevétlenül, s áldozatokat hozni, hogy miként teszik meg ezt. Egyszerűen a Hat varjú megfogott s elbűvölt ebből a szempontból. Kaz agyafúrt feje, amivel pillanatok alatt jutnak el A-ból B-be, s a legszorultabb helyzetből is kivágják magukat, bármi is legyen az. Szinte már előre láttam, ha ezek kitervelnek valamit, akkor lesz egy csavar valahol a történetben - legyen az bármennyire picike gond, vagy csavar -, ami tuti keresztül húzza a számításokat, amiket Kaz eltervezett. Ugyanakkor imádtam, hogy nem csak Kaz gondolkodik, hanem a többiek is, ezzel teljesen átalakítva a történetet. 

Tiszta szívvel tudom ajánlani. Viszont mindenképpen olvassátok el előtte a Grisa-trilógiát, mert azért jókat lehet mosolyogni, amikor megjelennek a karakterek a Hat varjúban, valamint utalások vannak rájul.