Írta: Leigh Bardugo
Eredeti cím: Crooked Kingdom
Kiadta: Könyvmolyképző 2021
Kötése: Kartonált, e-book
Oldalszám: 688 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Hat varjú duológia
Függővég? - Csak az olvasónak.
Fülszöveg:
Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre, még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busa jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Árulást szenvedtek és meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát. Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, amely eldönti a Grisa-világ sorsát.
Véleményem:
Helyenként SPOILERT tartalmaz!
Kevésnek éreztem. Na, nem azért, mert nem lett volna jó. Épp ellenkezőleg. Többet akartam volna belőle, ám csak duológia készült belőle. Szívem szerint még olvastam volna egy jó adagot belőle, vagy akár a folytatását, ahol Kaz és a Söpredék újból belekeverednek valamilyen kalandba, ahol minél több kruger a cél.
Szószerint beleszerelmesedtem ebbe a kötetbe, s megértem a legtöbb booktuber-t, miért is imádta annyira inkább Kaz és társai történeteit, mint a Grisa-trilógiát. Egyet kell velük értenem, mivel az írónő sokkal többet kihozott ebből a duológiából, mint arra vártam volna.
Történetünket az előző kötet végétől kezdődik, ugyanolyan random kontextussal, nem utalva arra, mi is törént az előző kötetben. Igaz, vannak utalások arra, mi is történt a Hat varjú könyvben, viszont inkább a jelenre koncentrálnak. Ezt pedig imádtam. Nem merengünk el ezerszer a múlton, mi is volt, hogy lehetett volna másképp.
A karakterek mentalitása is tükrözi ezt. Nem rágódnak azon, hogy a terv dugába dőlt, hanem máris lépnek a következő részre, amikor is megváltoztatják az egészet, hogy még jobban kihozzanak belőle. Ezt az első részben is nagyon szerettem.
De mi a helyzet a karaktereinkkel, akik egy kalandon már túl vannak, s máris egy újba csöppennek?
Kezdjük egyből a legtöbbet változóval - legalábbis úgy érzékeltem - Wyland. Szerencsétlen sráctól kezdődik minden a történetben, aki egyre több minden kérdőjelez meg maga körül, egyre több dolgora rá kell jönnie a történet alatt, miszerint nem minden ugyan az, ahogy ő azt eddigi életében hitte. Kapunk egy mélyebb elmesélést, mi is történt vele annak idején, hogyan próbálta a hiányosságait kiküszöbölni, valamint miként kerül végül a Söpredék tagjaihoz, be a Deszkába, ahová Kaz invitálta.
Jesper maga is fejlődik karakter szinten, talán a legédesebb formába, ha szabad így fogalmaznom, viszont kíváncsi lettem volna, hogy végül mit akar kezdeni a Jégudvarban napvilágra hozott adottságával, pedig arra kíváncsi lettem volna. Ugyan akkor a végén imádtam, amit tett Wylandért.
Matthias... hát a szívem szakadt megérte. Főleg az a 40. fejezet... Nem értettem sok posztot, hogy miért sírtak emiatt, azonban azonnal rájöttem, s kellett a zsepi. Itt említeném meg Nyinát, aki szintén a szívemhez nőtt a maga módján. A duci lányka, aki imádja az édességet, s aki hihetetlenül badass lesz a kötetben... csak tátottam a szájmat, s nem akartam elhinni.
Igen, itt megint a fanartokkal jönnék, amikor ezerféleképpen ábrázolták a lányt, s nem értettem egyes elemek mi a fenét keresnek ott egy szívtörő mellett. Megemlíteném, hogy az a jelenet annyira durva volt, hogy el sem akartam hinni, hogy tényleg jól olvastam-e. De jól. Egy kicsit többet is mutathatott volna belőle, alkalmazhatta volna, mert tudtam volna még olvasni erről a képességéről.
Kaz és Inej viszont vitték a pálmát nálam. Kettejük sejtelmes kapcsolata kiverte nálam az érzelmi biztosítékot. Egyszerre sikítottam, zokogtam és könyörögtem, hogy te jóságos ég, jöjjetek már össze mert én pici Kaz és Inej babákról akarok olvasni egy novellában, vagy bármelyik másik könyvben, amit az írónő még kihoz a Grisaversumhoz.
Megérintett Kaz viselkedése, pánikja, mindenre magyarázatot kaptam, annak ellenére, hogy konkrétan kimondva nem lett semmi, viszont érzékelve volt, mi is igazán a baja. Inej talpraesettebb lett, mint valaha, s hihetetlenül ügyes lett. Keresztül hajtott Kazon, végre a saját lábára állt, s a történet végére elérte, amire mindig is vágyott. Kivételesen tetszett - s egyben boszantott is - hogy mennyire másképp fogta fel az írónő a szeretet, a család és a szerelem fogalmát. Miként alakult át az egész, miként mutatkozott meg inkább, nem pedig a hagyományos elemeket használva.
Imádtam minden sorát a történtnek, legyen az akár valamelyik karakter back sztorija, vagy akár maga a jelenlegi eseményszál, ahol végigmegyünk egész Ketterdamon. Nem kellett idegen országba menniük azért, hogy sikeresen végre hajtsák a küldetést, nem kellett olyan hú de sok embert beszervezniük, nem is lett volna kit beszervezniük, ahogy azt a könyv elején megtudtuk.
Aki most akarja elkezdeni a Grisaversumot, annak inkább az mondom, hogy a trilógiát kezdje el, mert ha a Hat varjú duológiával kezd, kicsit csalódni fog, hogy nem annyira dinamikus, mint ez. A trilógia jóval másképp van felépítve, mint a duológia. Sokkal lassabb, alapvetőbb elemekre épül, kevés a csavar benne.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése