KÖNYV: Christina Lauren - Autoboyography - Egy fiús könyv

 

Írta: Christina Lauren

Eredeti címe: Autoboyography

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó 2019

Oldalszám: 382 oldal

Kötése: puha, e-book

Sorozat tagja?: Nem

Függővég?: Nem

Fülszöveg:

„Mennyi ​örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.

Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!

Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

Véleményem:

Annyira, de annyira vártam ezt a köyvet, hogy azt elmondani sem tudom. Rettenetesen érdekelt, mit képesek kihozni egy olyan történetből, ahol biszexuális a szereplő, ahol felvetődik a vallási téma, nem mellesleg egy ilyen szép borítóval is megtoldották külföldön és belföldön is. Azt hittem meg fog venni kilóra. Sajna, nem így lett.

Eleve kicsit félve kezdtem bele, többször is letettem, mióta megszereztem, mivel eléggé hangulatfüggő könyvnek gondoltam. Azért mégis csak komoly témát fogunk köríteni, sőt nem is egyet. Hiszen a vallás és az LMBTQ azért eléggé ellentmondásos dolog manapság. Talán a sok halogatás is tett a dologért, hogy annyira nem jött át nekem ez a történet, ám voltak itt egyéb hibák is, amik annyira nem javítottak a könyv olvashatóságán.

Viszont kezdjük inkább a jó dolgokkal. 

Tetszett, hogy szókimondó. Még ha vallási témával is foglalkozik helyenként, Tanner nem épp fogja vissza magát, főként mivel nem tagja a gyülekezetnek. Több helyen megdöbbentem, mennyi mindent tesznek a mormonok azért, hogy betartassák a szabályokat a fiatalokokkal, hogy állnak a homoszexualitáshoz, mégis el sem akartam hinni, hogy tényleg ezt teszik azokkal, akiknél a másság kiderül. Arról nem is beszélve, hogy ez a 21.században eléggé morbidnak hatott. Nem is bírtam ki arcvágás nélkül, aminek az eredeménye természetesen a metrón lévők vegyek érzései voltak. 

Azonban a történet maga gördülékenyen halad úgy ahogy - erről majd később beszélünk -, még akkor is, ha helyenként nem értettem egyet a szerzővel. Tanner aranyos, Sebastian pedig végtelenül ártalan.

S ennyi lett volna a jó. 

Viszont jöjjön most a kirohanásom, ami nem lesz szép. Mi a szar volt ez?! Mély gondolatok ugyan voltak benne, de egyszerűen el lettek bagatelizálva. Megemlíti például Tanner egy ponton, hogy mit is jelent biszexnek lenni, amit el kezd kifejteni, de annyiban marad a dolog. A történet végére is csak annyi jön át neki, hogy a biszexualitás annyit tesz, hogy az embert szereti, nem a nemet. Nekem viszont az nem jött át, hogy neki mit is jelent ez.

A másik pedig Sebastian. Egyszerűen a falramásztam tőle, amikor azon kezdtek el gondolkozni, hogy akkor ő most meleg-e vagy sem. Könyöröm, csókolózol egy sráccal, majdnem lefekszel vele, s még azon jár az eszed, hogy nem vagy-e meleg? Értem én, a mormonok teljesen Isten szolgáinak mondják magukat, mégis valahogy ahogy Sebastiant néztem, inkább egy védelemként használja ezt, mintsem igazán vallásként. Legalábbis nekem úgy jött le. 

Nem egyszer volt, hogy mind a két karaktert nyakon tudtam volna csapni, mert egyszerűen nem értettem egyet a tetteikkel. A másik pedig a történet menete. Fentebb ugye írtam, hogy gördülékeny. Nos, ezt úgy kell érteni, hogy hamar haladunk mindennel. Nagyon hamar egymásba szeretnek s szinte 130 oldal után már járnak is, s ezen titkolózáson belül próbálnak egymással járni. A legrosszabb viszont, hogy annyira gyorsan egymásba szeretnek, hogy Tanner érzésein túl nem tudunk meg semmit. Tanner érzései is olyan keszekuszák, mintha nem egy egyetemi felvételi előtt állna, hanem még alsótagozatos kisgyerek lenne, aki még nincs túl az első alkalmán.

Hiányzott ez a felnőttlét a történetben, ahol tényleg értelemes gondolatok is elhangzak, ahol a dilemmák valóságosabbak, s előkerül a jövőkép is mind a két fiúnál. Ha már járnak természetesen. Sokkal inkább tudtam volna elképzelni, hogy ezek ketten miken mennek keresztül, mire végül a végén egymásra találnak. Főleg azért mert azt a tinidrámát, amit levágtak, mire a könyv végére értünk egyszerűen megszakadtam. 

A szülők maguk kicsit túlaggódósak voltak. Tanner szülei vannak főként benne, s őszintén Tanner anyukája nekem kicsit sok volt. Eleve, amikor Provóba költöztek, honnan a fenéből nem gondolta, hogy a fia esetleg beleszerethet egy mormonba, aki hozzáhasonlóan meleg vagy biszex? 

Nekem legalábbis az lenne az evidens, ha egy olyan helyre költözünk, ahol mormonok is vannak, javarészt mormonok vannak, akkor felvetem magamban, hogy a gyerekem, aki biszex beleszerethet egy mormonba. Főleg ha a munkám odaszólít, s esélyünk sincs máshova költözni. A támogatás, amit Tanner kap szuper, de ahogy ő is megfogalmazza egy idő után, néha túl sok. 

Mintha a szülők nem csak Tannert, hanem magukat is próbálnák fent tartani. Ennek köze lehet Tanner anyukájának mormon múltjára is. Túlságosan túl volt nekem ez a része a történetnek. A legrosszabb, hogy ha tényleg ez volt az, amit Tanner írt a szeminárium órán, akkor lenne még mit dolgoznia a cselekményeken. 

Sebastianra lettem volna kíváncsi jobban, miután bevallotta a családjának a melegségét, amire csak akkor döbbent rá igazán, amikor Tanner-rel megszakadt a kapcsolata, saját hibájának köszönhetően. Őszintén lehet jobb lett volna, ha az írónő inkább egy rubin pöttyös könyv szintjén írja meg a történetet, mintsem vörös pöttyösön belül. Akkor talán jobban átéreztem volna a történetet. Ha már Tanner annyira szókimondó volt, amennyire csak lehetett. 

Összefoglalva:

Nagyon szeretni akartam ezt a könyvet, nagyon. Viszont nem ütötte meg azt a lécet, amit állítottam neki.