KÖNYV: Colleen Hoover - November 9.

Írta: Colleen Hoover

Eredeti cím: November 9.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 364 oldal

Kötés: Puha, e-book

Sorozat tagja?: Nem

Függővég?: Olvastam volna még, de nem, nincs.

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Véleményem:

HELYENKÉNT SPOILERT TARTALMAZHAT!!! CSAK AZOKNAK, AKIK MÁR OLVASTÁK!

Életemben egészen idáig két könyvet olvastam úgy igazából az írónőtől - az Ugly love még gondolkodós -, de bevallom becsületesen, ez megvett kilóra. Valahogy már az elején is ízt éreztem, hogy nem egy hétköznapi könyv lesz, viszont úgy gondoltam, hogy a legutóbbi könyvét olvasva egy molyos bejegyzésen kívül nem nagyon fogok ennek külön blogbejegyzést szentelni, mert nem kell majd. Mert elég lesz leírnom a Molyos felületen mindent, de tévedtem.

S őszintén, örülök, hogy tévedtem. Örülök, hogy igazat adhatok a molyon adott százaléknak, ami 93%-ot mutat, mivel tényleg egy nagyon jó könyvet foghattam a kezembe. 

A történetünk elején Fallon és az apja, Donovan ebédjén vagyunk, ahol a lány épp élete nagy döntését készül meghozni, amit közölni akar az apjával. Sok a konfliktus közöttük, sokkal mélyebb, mint azt az elején gondolnánk. Ugyanis, ameddig Fallon nem megy ki a mosdóba, egyáltalán nem gondolunk semmi különösre. A hegekre.A hegekre, amiket egy tűzesetben szerzett. 

Sokáig nem tudjuk miként szerezte, mi volt a kiváltó oka, viszont ahogy bonyolódunk előre,s egyre több derül ki, annál inkább kirajzolódik, hogy mi is az igazság, de erről majd később.

Ezen az ebéden találkozunk Bentonnal is, aki kamupasiként adja ki magát Donovan előtt. Fallon részben örül, részben gyanakszik is a srácra. Ugyanakkor nagyon is örült, hogy sikerült ennyire felbosszantania az apját a sráccal. Együtt ebédelnek, s jó pár órányi beszélgetés után megállapodnak, hogy minden november 9-én abban az étteremben találkoznak, ahol megismerkedtek. Órára pontosan. Egészen öt éven át, ameddig be nem töltik a huszonhármat. 

Szerelmük természtesen eléggé érdekes, hiszen évente csak egyszer találkozni, s közben nem tartani a kapcsolatot, szinte lehetetlennek hat. Szerintem is az. Viszont abba belegondolva, hogy fenttartja a kíváncsiságot, a bizonytalanságot, hogy mégis el fog-e jönni azon a napon, azon az időpontban az illető, akihez annyi emléket köthetek, még ha az csak pár óra... eléggé bizsergető.

Az már csak fokozza a dolgot, amikor Ben az első alkalommal felajánlja, hogy könyvet ír kettejükről. Fallon ebbe bele is egyezik, s minden egyes napról, amikor találkoznak 5 éven át, bele is kerül ebbe a kötetbe.

Vicces, mert ameddig tart a történet, az írónő elaltatja az olvasó gondolatait a könyvről, Ben rejtélyes viselkedésről, s csak a nagy csavarnál, amikor már azt gondolná az ember, hogy minden rendben lesz, maximum pár kicsi probléma lesz, amely előjön, akkor vágja igazán gyomorszájon az olvasót. 

Azon az egy ponton, amikor tényleg szóba kerül a könyv, amit Ben ír, konkrétan olyan hangokat hallattam, hogy hálát adtam, senki nincs itthon. Nagyjából egy halálhörgéssel és megdöbbenéssel volt keverve. Az írónő totálisan pofán vágott a szavaival, csak hogy utána a végén olvadozhassak. Főleg, hogy Ben tényleg várt, tényleg bűntudata volt, tényleg... minden tényleg. 

A könyv őszinte, durva és csodálatos volt egyszerre. Ritkán fog meg valami így, hogy utána még zakatoljon a szívem, kelljen legalább egy nyugtató tea, s képes legyek értelmetlenül gondolkodni, vagy sebtiben ennyit írni eg blogbejegyzésben, egyszerre. 

Imádtam! Nem gondoltam, volna hogy ennyire imádni fogom a könyvet, pedig azt hittem, hogy túl hypolva van a könyv. Hogy nem is lett annyira jó. Nos, megcáfolt az élet.