KÖNYV: Christelle Dabos - Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Írta: Christelle Dabos

Eredeti címe: Les disparus du Clairdelune 

Kiadta: Kolibri Kiadó

Oldalszám: 660 oldal

Kötés: puha, kartonált, e-book

Függővég?: Igen

Sorozat része?: Igen : A tükörjáró 2. 

Fülszöveg:

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

Véleményem:

Nagyon is vártam a következő részt, hogy a kezembe vehessem. Szerencsére hamar betudtam szerezni az össze többi résszel együtt. Viszont jóval többet kaptam, mint az első résztől vártam volna. 

A történet elején van egy kis összefoglaló az előző részből, így máris könnyebben indul minden azoknak, akik már régebben olvasták az első kötetet. Így egy kis frissítést is kaptunk még mielőtt belevágunk az új kalandokba. Ugyan ott kezdődik a történet, ahol az első befejeződött. Ophelié, Berenilde és Rosaline néni belépnek az udvarba, azaz a Holdvilágba, ahol udvari intrikák és játszmák totális körébe kerülnek. 

Ophelié immár Thorn menyasszonyaként lép be a sarki nemesek közé. S innen válik igazán izgalmassá az egész jelenet. Ugyanis minden tekintet rá szegeződik, s maga Faruk nagyúr is érdeklő tekintettel figyeli a lányt, aki olvashat az ő különleges könyvéből.

A dolgok ott kezdenek el megváltozni, amikor egyszeriben elkezdenek eltűnedezni az emberek az udvarból, s minden egyre veszélyesebbé válik a három nő számára. 

Bevallom, minden spoilermentesen szeretnem ezt a cikket, bejegyzést megírni, így inkább arról szeretnék beszélni, milyen is volt számomra ez a kötet. 

Pörgős, gyors, igazi krimi volt számomra. Nagyon is élveztem minden percét főleg , mivel még tippem sem volt arra, ki lehet az, aki eltűnteti az embereket a Holdvilágból, még akkor is, amikor már nem a Holdvilágban vagyunk. Meglehetősen tetszett, ahogy az írónő játszik a karaktereivel, ahogy megmutatja, bárki lehet a tettes, bárkinek érdeke lehet az, hogy elraboljon bárkit az udvarból.

Viszont felvetődik a kérdés: mi lehet a tettes indoka? Mivel az elraboltak között túlzottan nincs kapcsolat, ha van is, minimális. Látszódott az íráson, mennyire élvete az írónő ezt a könyvet magam is, mivel egészen a végéig nem derült ki semmi sem. Amikor pedig kiderült, akkor máris értelmet nyert minden.

Karakterek szempontjából is sokat fejlesztett az írónő. Ophelié sokkal talpra esettebb, határozottabb lány lett, akinek elege lett abból, ahogy játszanak vele, hogy csak egy alku alanya. Mindazonáltal a Thornhoz fűződő érzései is igencsak megnövekedtek. Mindent elkkövet annak érdekében, hogy kiderítse, kik is tűntek el és miért. Ezzel párhuzamosan pedig a völégénye körüli titokzatosságot próbálja meg felfedni. 

Thorn maga még mindig fukar, még mindig keveset szerepel a történetben. Jóval kevesebbet, mint azt szeretném. Ugyanakkor ez alatt a kevés idő alatt is jobban megismerhetjük. Kapunk némi információt róla, amik gyökeresen megváltoztatják a róla alkotott képünket, igaz, néha még mindig úgy éreztem, hogy megtörhetne nála végre a jég. Lehetne végre egy kicsit lazább, kicsit közlékenyebb Ophéliével, ha már ennyire belevonta az ügyeibe, akarata ellenére. 

Rengeteg minden történik egyszerre. Néha talán egy kicsit túl sok is. Egyszerre van a nyomozás, Thorn és Ophélie szerelmi szála, a két karakter fejlődése, egy újabb nagyobb szál kibontakozása, ami már valahol az első kötet elején is kibontakozni látszódott.

Egyszerűen követhetetlennek tűnik az egész, főleg így leírva, rébuszokban beszélve a történetről, Tömören megfogalmazva viszont azt tudnám mondani, hogy minden kiderül, s egy sokkal nagyobb hord erejű történés van a háttérben, amely mind a két fő karakterünk életére, de még a mellékkarakterekre is hatással lesz. 

Nagyon tetszett a könyv, minden apró hiányossága ellenére, amely szerintem javíthatott volna még a könyvön, s még jobb is lehetett volna. A krimi része kidolgozott volt, jól összeszedett, mégis néhol hiányoltam a konkrét nyomozati részt, ahol arról beszélnek, hogy valaki ráállt az ügyre. Viszont sokszor inkább olyan volt, mintha a karakterek direkt el suhannának felette, mert csak nyűg lenne számukra, ha foglalkozniuk kellene a dologgal.  A romantikus szál nem lett jól kidolgozva, néhol hiányoltam azokat a pillanatokat, amelyek igazán szerelmesnek hatottak volna. Persze a harmadik kötetben azért kapunk rájuk magyarázatot.