KÖNYV: Jay McLean - Kick Push - Lebegés

Írta: Jay Mclean
Eredeti cím: Kick Push
Kiadta: Könyvmolyképző 2019
Kötése:Puhakötés
Oldalszám:352 oldal
Sorozat része?: Igen - Lebegés 1.
Függővéges?:Igen

Fülszöveg.

A ​deszkázásban van egy utánozhatatlan pillanat. Egyetlen másodpercig tart az egész. Ha jó vagy, kettőig. Ha nagyon jó, háromig. A pillanat, amikor a levegőben vagy, a deszka valahol alattad, körülötted pedig semmi más, csak a lendület szele. A lebegés.

Tizenhat éves énem úgy gondolta, ez a legjobb érzés a világon. Aztán tizenhét évesen született egy kisfiam. És onnantól minden pillanat utánozhatatlanná vált. Még az a fájdalmas pillanat is, amikor az anyja elhagyott minket.

Tizenhét éves. Egyedülálló. Apa.

Ez lett az életem. Mégis valahogy mindennap megtaláltam a lebegés érzését; vagy legalábbis elhitettem magammal. De hazudtam – magamnak és a környezetemnek is.

Mindaddig, amíg fel nem bukkant ő: kreol bőr, hollófekete haj, smaragdszínű szemek.

Tudod, mi a szívás abban, ha a levegőben vagy? Valahogy le is kell jönni onnan. Van, hogy sikerül a trükk és a deszkára érkezel. Aztán ellököd magad és gurulsz tovább. De van, hogy elbuksz. Méghozzá nagyot. Olyankor pedig nem könnyű felállni, leporolni magad és újrakezdeni. Különösen akkor, ha a smaragdszín szemű lány droggá vált az életedben, te pedig méreggé az övében.

Véleményem:

A könyvről magáról először a Sorok Között Könyves Blogon  olvashattam, amikor megkapta a borítóját. Előtte max annyit hallottam, ahogy az egyik lelkes molytól, hogy végre az egyik kedvenc íróját is elhozza neki a KMK kiadó idén. De igazán a blog bejegyzés hozta meg a kedvemet a könyvhöz, és azonnal elő is rendeltem. Azonbelül is az egyedülálló apuka részen. Nagyon szeretem azokat a történeteket, ahol egy apukának kell megküzdeni az általában nőkre háruló nevelési problémákkal.

Persze itt a történet maga leszögezi, hogy az anyuka jelen van a történet elején, ám idővel elhagyja a kis családot.

Ez fogott meg a leginkább.

Mégis amikor elolvastam... negatívan kellett csalódnom. Számítottam persze a szerelmi szálra, ami Becca és Josh között kialakul, de nem számítottam arra, hogy ekkora hangsúly lesz ezen a szálon, és magán az egyedülálló szülő részén szinte alig. Egy picit több Tommy time nagyon jó lett volna, mint például az, miképpen magyarázza el később Josh  fiánk hol van az anyja, hogyan adja át Josh az elveit finának.

A szerelmi szál ugyan nem a leghétköznapibb vonásokat kapta meg, de ez már spoileres. Legyen csak annyi, hogy azért meghatott egy kissé a végkifejlett. Valamint voltak olyan elemei a történetnek, amik a kisebb csalódás után megérintették a szívemet.

Szerettem a történet gördülékenységét, az átvezetőket, amik egyik kockáról a másikra vitte az olvasót. Észre sem vettem hogy olvasom, már csak a végére lettem figyelmes, s kíváncsian kerestem a könyv mögött a folytatást. Mert igen a kis csalódás ellenére kíváncsi vagyok mi lesz a továbbiakban. Hogyan alakul Josh és Becca szerelme, s ahogy látom a következő kötetben, aminek címe Coast már Becca lesz a főszereplő.

De tényleg: szereplők. Hogyan tetszettek.... hát nem is tudom. A karakter fejlődésük tetszett. Tetszett, hogyan alakult ki közöttük a szerelem, mennyire sokat változtak, miközben eltelt felettük a nyár, ahogy alakultak az események. Josh-on látszott, hogy fokozatosan felnő az apa szerephez, rájön arra, mi is igazán fontos. Becca pedig kibontakozik Joshnak. A lány maga visszahúzódónak és szerénynek látszik... ám ahogy olvastam tovább, néha nagyokat kellett pislognom, mert nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg megteszik. S tényleg.

Mind a két főkarakternek voltak meglepetései, voltak ravasz húzásai, amikkel elérték, hogy tovább lapozzak s megtudjam, mi az ördög is folyik itt. Persze, voltak alkalmak, amikor jobbnak láttam tovább lapozni, mert még számomra is eléggé megterhelő volt elolvasni. Utólag persze elolvastam, de nem volt épp egy kellemes menet.

A könyv méltán viseli a rubin pöttyös címet, azonban helyenként szerintem a rázós könyvek kategóriába is átcsúszik. Ez viszont nem látszik a borítón. Ami be kell valljam, gyönyörű. A betűtípus és a háttérben guggoló férfi alak is tökéletesen hangsúlyozza a történetben szereplő Josh-t.

Kinek is mondanám, hogy olvassa el? Ez fogós kérdés. Azoknak tudnám inkább ajánlani, akik szeretik a lightosabb erotikát - nincs annyira részeletesen kifejtve -, de nem ijed meg attól, hogy két törött szereplővel áll majd szembe a végére.

Ennyi lett volna mára, találkozunk legközelebb!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!