KÖNYV: Tabitha Suzuma - Forbidden - Kimondhatatlan

Írta: Tabitha Suzuma
Eredeti cím - Forbidden
Kiadta: Könyvmolyképző 2016
Oldalszám: 388 oldal
Függővég?: Nem
Sorozat tagja?: Nem

Fülszöveg:

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

Véleményem:

Megint befürödtem. Már megint. Egy jó könyvbe kezdtem bele, ami hát nem olyan lett, mint vártam. De kezdjük az elején, mert ez így eléggé zavaros.

Például a borítóval, ami be kell valljam nem kicsit ötletes. Tetszett, hogy a fekete háttérben a szív alakú drótot tettek. Nagyon is kifejezi magát a történetet, és átérezteti az olvasóval még a fülszöveg elolvasása előtt, hogy itt nem egy egyszerű szerelmi regényt fog olvasni.

A fülszöveget elolvasva már eg komolyabb hangvételű, megrendítő történetre számít az ember, ahol potyogni fognak a könnyei, a szíve elfacsarodik és az ágy alá bújik szomorúságában, hiszen tudja, ez a szerelem nem teljesülhet be.

De mit kapunk?

A történet kezdetén megismerkedhetünk Lochannel a nem túl beszédes, zárkózott sráccal, aki húgával, Mayával próbálják összetartani a családot, míg alkoholist anyjuk fiatalságát igyekszik visszanyerni, hasztalanul. Mind eközben a két testvér egymásba szeretnek, és bemásznak a tilosba.

Ez a történet megérintette a szívemet abból a tekintetből, hogy ez a két testvér egyedül neveli a testvéreiket, míg az anyjuk szinte tinédzsereket meghazudtolóan viselkedik, vedel, mintha nem szült volna öt gyereket. Szomorú és szívet facsaró volt látni, ahogy küzdenek, ahogy saját problémáikkal, az iskolával és az otthoni teendőkkel is meg kellett küzdeniük. S igen, ez a két gyerek képes volt kiállni a sarat, megküzdeni a felnőttek létével, ám közben valami más is megváltozott közöttük.

Mondanák, hogy a szerelem nem ismer határokat, de azért kell valamilyen határt szabni. Az egyik tabu a testvérek közötti szerelem, illetve szexuális kapcsolat. A másik Rázós könyvvel ellentétben, itt nincs megoldás, hogy a szerelmesek együtt lehessenek, itt csak a szigorú tartózkodás marad.

A történet sok szociális problémát felvetett - szociális fóbia, a fiatalságát kereső anyuka, az alkoholizmus -, s mindet érinti is a történet. A fóbiára elkezd megoldást találni, kivezetni a karakterét a dologból, ám hamar elvágja a szálat, esélyt sem adva arra, hogy lássuk a végkifejletet. Az utóbbi kettőre pedig nem kapunk választ. 

SPOILERES RÉSZ KÖVETKEZIK!!!(kijelöléssel látod)

Viszont, ahogy a könyvnek a lényege mutatja, nem így van. Egymásba szeretnek, le is fekszenek egymással, ami ki is derül. Azonban ez mit sem változtat a helyzetükön. Szeretik egymást, belegondolnak a következményekbe, s végül egy halállal végződik az egész.A temetés és az utóhatása, hogy Maya veszi át Lochan helyét a gyerekek életében. Szívhez szóló volt. Az egymás iránti szerelmüket pedig mi sem bizonyította jobban, hogy a végsőkig kitartottak egymás mellett, s Lochan utolsó gondolatai is Maya és a kicsik körül forogtak.Hiányolom még továbbá az anya gondolatait a végéről. Ő mit gondolt, ő miként élte meg, hogy elvesztette a fiát?

A szívem elfacsarodott, egyszerre izgultam, botránkoztam meg, és szomorodtam el, mert lehetett volna ez jobb is. El tudtam volna képzelni, hogy ugrálunk a múlt és a jövő között, hol Maya, hol Lochan meséli el, mit is élt meg akkoriban. Vagy épp a kicsik szemén keresztül, hiszen nem csak a két nagy gyerek van a szereplők között. Több korosztályt felvonultat a regény, és szívesen olvastam volna arról, hogy ők hogy látják az életüket. Főleg Kit-től, aki a 13 évével pont a lázadókorban ezernyi gondolttal a fejében élte meg a történteket. Itt nagyon is jó lett volna a több szál.


Összeségében elmondhatom a történetről, hogy jó volt, egyszer olvasós, de lehetett volna jobb is. 

Találkozunk a következő értékelésben!

Addig is...

Jó olvasást mindenkinek!