Írta: Rácz-Stefán Tibor
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2019
Kötése: Puha kötés
Oldalszám: 320 oldal
Függővég? Nem
Sorozat tagja?: Nem
Fülszöveg:
A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?
Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat. London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed? Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…
„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog
Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.
Találj válaszokat a főhősökkel!
Véleményem:
Kifacsart. Totálisan. Rácz-Stefán Tibor megint megcsinálta, hogy a könyv elolvasása után percekig üljek, és csak pislogjak. Azaz tettem volna ezt, ha nem egy óra előtt fejeztem volna be. Az óra alatt persze igyekeztem háttérbe szorítani a véget, melyet kaptam, de erről egy kicsit később.
Kezdjük az elején, ahogy szoktuk, mert már megint belevágtam a közepébe. (Én már csak ilyen maradok.) Az ismerkedéssel kezdeném. Az írótól először az Élni akarok című könyvét olvastam, és már akkor is megfogott az írásmódja. Már akkor azt kérdeztem magamtól: "Miért nem kezdtem el ezt én hamarabb?" Nem tudom. De már bánom, hogy nem tettem.
A könyv maga először nem ültetett le azonnal a fotelembe, és olvastatta ki magát egyhuzamra, mivel 1) iskola mellett nem nagyon tudtam olvasni, plusz melletted dolgozom is, 2) egy picit döcögött. Ugye egy könyv kezdetben bemutatja, kikkel is van dolgunk, milyen a helyzetük, felvezeti a történet elején, és bevallom, ez először annyira nem fogott meg. Persze fontos dolog, nem lehet csak úgy kezdeni, hogy Tudod a Béla, meg a Pista..."
Nagyjából úgy a második fejezetnél már jobban megfogott, akkor már tudtam hosszabb órákat a fenekemen ülni és olvasni. S bevallom csakis evés után voltam hajlandó hozzányúlni, mert korgó gyomorral csak annyi jött elő, hogy csorog a nyálam, Hunor főzzel már nekem is ilyen finomakat, légyszíves. De totálisan megérte elolvasni.
De lássuk csak részeletesebben. Picit SPOILERES helyenként!! A feketével jelölteket jelöljétek ki, ha olvasni akarjátok!!
1. Karakterek
Elég drasztikusan kezdem, mert sokan a történet magával kezdik, főleg, ha az jó volt. Én viszont inkább a történetben szereplőkkel kezdem, mivel hát... bevallom becsületesen Hunorral annyira nem voltam megelégedve. Nem tudom elhinni, hogy valaki ennyire burokban élje az életét. Rendben, nem olvassa a politikai híreket, nem érdeklődik annyira a közélet iránt, de nem tudom elképzelni, hogy legalább annyit ne tudjon, hogy mennyi egy magyar átlagkeresete, milyen helyzetben vannak a melegpárok az országban, hogyan állnak a kórházak. Az alapokat, amik hozzákapcsolódnak. Hiszen ő is érintett, mivel nem létezik, hogy ne ment volna el orvoshoz például. Ez nekem egy kissé fura volt, és nem igazán tartom reálisnak. A másik, ami nem tetszett Hunorban, hogy nagyon lányos lett. Szóval ha nem fiú neve lett volna, hanem névtelenül ment volna, tuti nem egy LMBTQ regényre asszociáltam volna.
Viszont tetszett benne, hogy belátja a hibáit és hajlandó változtatni rajtuk. Érzéseit helyenként remekül fejezte ki, valamint a kaja leírások pedig annyira jók voltak, hogy némelyiket még én is kipróbálnám. A főzésnél nagyon részletesen gondolkodott, rengeteg energiát fektetett az ételek, amikkel ki is fejezte valamilyen szinten magát.
Gergő... na, Gergő, rólad mit is mondjak? Néhol csapkodtalak volna. Főleg úgy a vége felé nagyon tudtalak volna csapkodni. De Hunort is. Mi az, hogy a végén egy nagy szex jelenetben, visszafogadja Hunor Gergő, amikor ez utóbbi úgy bánt vele, mint egy prostituálttal? Viszont nem sokat tudtam meg róla. Amerikai focizik, közgazdász, adoniszi teste van, amit Hunor végignyalna, ha leöntenék csokival... jó ez utóbbira én is vevő lettem volna, ahogy le lett írva. Viszont mint emberről, személyiségéről nem sokat tudtam meg. Azon a bizonyos bánásmódon kívül. Juj, de csapkodtam volna én is egy péklapáttal. Az az elutasítás, az a megnyílvánulás. Homokba dugta a fejét, ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgot, mint két felnőtt ember. Hunor felnőttként kezelte a dolgot, és megpróbált beszélgetést kezeményezni, mire Gergő "nem"-el válaszolt. Pedig elvileg ő a felnőtt ember, aki rengeteg dolgon keresztül menve is felelősséget vállal tetteiért. Erre meg....
Szünetekben olvasva a könyvet, értetlen fejjel néztem magam elé, mivel teljesen logikátlannak éreztem a dolgokat. Lehet csak én vagyok más felfogású, de akkor sem tudtam elsiklani mellette. Ha szeretek valakit, és ilyen helyzetbe kerülök, mint ami Gergő, akkor megpróbálok vele értelmes beszélni. Leülni egy kávéra, és megbeszélni vele, hogy miért is gondol úgy, ahogy. Nem pedig homokba dugom a fejem, dolgozok, élem az életem, ahogy lehet, és majd később felbukkanok, amikor már jó idő eltelt. Az már más kérdés, hogy a másik képes volt őt visszafogadni, annak ellenére, ahogy bánt vele. Ott Hunort csapkodtam volna. Én vissza nem fogadtam volna. Legalábbis, nem így. Ha mégis, akkor is legalább 1-2 hónap után tudnék elképzelni bármit is, hogy ténlyeg bizonyítsa, tényleg engem akar, és nem a szexet.
Koppány maga nem szerepelt annyit, mint mondjuk Hunor és Gergő, mégis árnyaltabb jellemet tudtam meg róla, mint az utóbb említett emberről. Talán mert jobban tudtam hozzá kötődni, hiszen én is nagytesó vagyok; viszonylag kicsi korkülönbséggel. Pontosan tudtam, hogy mit akart Koppány, mit szeretett volna azzal elérni, amikor megkérte Gergőt, ne járjon Hunorral, mert pontosan tudta, hogy mi lesz a vége, ha beszél Gergő Angliáról. Nem akarta elveszíteni a testvérét, ugyanakkor nem tudom megérteni ezt a fajta féltést. Egy mértékig persze egyetértek vele, mivel én is ugranék, ha a tesómat bántják (anyatigris féle nővér vagyok, sajna), viszont tudom, hol a határ. Ő is egy ember, egyszer ő is felnő, neki is élnie kell az életét, nem óvhatom őt 20-30-40 évesen is, mintha még gyerek lenne.
El kell követnie a saját hibáit, tanulnia kell belőle, és rá kell jönnie, hogy az élet nem habos torta. Viszont azt is tudom, hogy nehéz elfojtani magunkban a védelmező ösztönt, főleg azok után, ami ezen ígéret mögött áll. Szóval Koppány számomra egy eléggé kedvelt, de azért vegyes érzelmeket hagyó karaktere.
Az anyuka... tipikusa az a szülő, akit elküldtem volna egy terapeutához, hogy fogja már fel, hogy a gyerek, nem egy tárgy, amit ha leteszek egy helyre, akkor ott is marad. Szerencsére a végére jól alakult Hunor és az anyja közötti kapcsolat.
Van persze itt még nekünk egy Karinánk és egy Boldizsárunk is, de őket valahogy inkább egy lendítő elemnek gondolnám a történet folyamán. Akik kimondják, megmutatják a helyes utat Hunornak.
2. Történet
Megpróbálok nem nagyon spoilerezni, de ha becsúszik, akkor feketével lesz kitakarva.
Nos, ahogy már kiderült a fülszövegből, Hunor nem nagyon akar egyetemre menni, hanem inkább szakácsnak tanulna, miközben egy olyan férfiról álmodozik, akit sosem érhet el, legalábbis szerinte. Az anyja persze egyre csak szajkózza neki, hogy mennie kell, pedig Hunornak semmi kedve nincs hozzá. Nem is jelentkezett, mert nem akart. Helyette a történet folyamán kuktai munkát vállal egy kifőzdében, ahol a Michelin-csillagos séf kezei alatt tanulhat, és totálisan beleszert a munkába. Végül egy szuper munkát kap később.
Ha elolvastad, nagyvonalakban ennyi lenne, már amit megakartam osztani az egyetemi résszel. Amit viszont kiemelnék az Hunor elszántsága. Kitűzött egy célt, amit mindenáron meg akar valósítani. A kérdés már csak a hogyon van. Engedjen a dolognak és menjen mégis egyetemre, vagy inkább szegje meg a szabályokat. Ez pedig nagyon ispriált. Ugyanis végigondoltam a saját életemet is közben. Visszagondoltam arra, hogy én magam hogyan döntöttem a tanulmányaimat illetően, amikor is már volt igazán beleszólásom. Hova megyek középiskolába, hova megyek felsőoktatásba. Valamint miképpen élem meg ezeket az éveket.
S nagyon adtam Hunor szavait. ˙
"(...)Nem bírom tovább, elcsuklik a hangom, a veszteség érzése úgy mar belém, mintha meghalt volna valaki, holott nem történt más, csak elballagtam, és későn jöttem rá, hogy a félelem miatt megfosztottam magam olyan élményektől, amikre mások egy egész életen át emlékeznek.(..)"
Mert abban mindenkinek igaza van, hogy a gimnázium/szakközép egy nagyon jó időszak az ember életében, s ezeket maximálisan meg kell élni. Igenis bolondozni kell, igenis élvezni kell, hogy még közoktatásban vagy, és nem neked kell mindent megoldani. Mert középiskolásként tényleg mindent a fenekünk alá toltak. Átrugdostak minket kettessel, nem számított mit kellett a tanárnak, vagy épp a diáknak bevetnie érte. Az egyetem már komolyabb, nem olyan egyszerű fenn maradni a vízen, hiszen nem érdeke a tanárnak, hogy te ott maradj. Neki az a lényeg, hogy leadja az anyagot, te prezentálj belőle, és készen is vagyunk. Hogy az hányas lesz, az rajtad múlik.
Hunor persze rosszul döntött. Félt a társaitól, mert az előző sulijában kiközösítették a melegsége miatt, és már nem mert nyitni az új iskolájában. Az író pedig eltalálta, hogy miképpen mutassa be, miképpen adja át az érzést még annak is, aki megélte minden pillanatát, vagy annak, aki hasonlóan járt el, és szintén bánja a tettét.
A másik, amit még méltányoltam a történetben, az a szókimondása. Rácz-Stefán Tibor nem félt kimondani azt, ami van ma Magyarországon, amit ma művelnek idehaza. Legyen gazdasági - megtudsz-e élni a fizetésedből, kell-e másodállás, hogy ellásd magad -, társadalmi - melegek elfogadása - úgy alapjáraton mindenről. Sok témát érintett, reálisan. Kimondta. Gergővel kimondta azt, amit, Boldival pedig rá is cáfolt, hiszen itthon is lehet élni, ha ügyes az ember. S ezen van a hangsúly, ha ügyes.
Néhány helyen én is néztem, gondolkoztam: Tényleg így van? Tényleg ez történik abban az országban, ahol én élek? S sajna a legtöbb esetben bólogatnom kellett, ami azért elkesesítő. Főleg mikor a megélhetésről volt szó. Elég megnézni egy budapesti albérletet, vagy akár az élelmiszer árakat, és máris rájön az ember, hogy az a nettó bér, amit kap, alig elég valamire. A melegek elfogadása pedig a hab lenne a tortán.
Annyi mindenről lehetne írni, amit az író érintett. A saját döntéseid, a felelősségvállalás 18 évesen, a külföldi munkavállalás, önmagam felvállalása. S ebbe beleszőve egy kis szerelem, rengeteg erotika - hú, de vörös voltam helyenként - és hihetetlen mély érzelmek. Még akkor is, ha helyenként nem értettem egyet Hunor felfogásával és reagálásával.
Az egész könyv letaglózott, magával ragadott, elgondolkodtatott és a szívem belesajdult, amit kaptam. Pedig őszinte leszek, először egy Elle Kennedy -Vi Keenland - Ez a srác történetéhez hasonló sztorira számítottam, de jóval többet kaptam, mint vártam. Persze, nem a legtökéletesebb, nem egy nehezen emészthető történet, hiszen bárki elolvassa, garantálom, hogy utána még elgondolkozik azon, tényleg így van-e? Ő megtett-e mindent az életében? Úgy unblock az egész életén végig fog futni.
Nehéz megfogalmazni, hogy mégis mit érez az ember egy ilyen regény után, ahol csak szókimondó karaktereket, szexet és erotikát várt. A befejezés után a könyvön dobolva néztem magam elé, ízlelgettem magamban a történetet, amit átéltem, s egyszerűen nem tudtam akkor megfogalmazni, hoyg tetszett-e vagy sem.
Néhány nap után már eltudom mondani, hogy tetszett, nagyon hozzám nőtt, s esküszöm, ha lenne idén Könyvfesztivál vinném magammal dedikáltatni. Mert ez a könyv tényleg megéri, hogy beszéljenek róla, hogy kapja a pozitív értékeléseket, hogy sokan elolvassák ezt.
Nagyon ajánlom olvasásra!
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
A könyv maga először nem ültetett le azonnal a fotelembe, és olvastatta ki magát egyhuzamra, mivel 1) iskola mellett nem nagyon tudtam olvasni, plusz melletted dolgozom is, 2) egy picit döcögött. Ugye egy könyv kezdetben bemutatja, kikkel is van dolgunk, milyen a helyzetük, felvezeti a történet elején, és bevallom, ez először annyira nem fogott meg. Persze fontos dolog, nem lehet csak úgy kezdeni, hogy Tudod a Béla, meg a Pista..."
Nagyjából úgy a második fejezetnél már jobban megfogott, akkor már tudtam hosszabb órákat a fenekemen ülni és olvasni. S bevallom csakis evés után voltam hajlandó hozzányúlni, mert korgó gyomorral csak annyi jött elő, hogy csorog a nyálam, Hunor főzzel már nekem is ilyen finomakat, légyszíves. De totálisan megérte elolvasni.
De lássuk csak részeletesebben. Picit SPOILERES helyenként!! A feketével jelölteket jelöljétek ki, ha olvasni akarjátok!!
1. Karakterek
Elég drasztikusan kezdem, mert sokan a történet magával kezdik, főleg, ha az jó volt. Én viszont inkább a történetben szereplőkkel kezdem, mivel hát... bevallom becsületesen Hunorral annyira nem voltam megelégedve. Nem tudom elhinni, hogy valaki ennyire burokban élje az életét. Rendben, nem olvassa a politikai híreket, nem érdeklődik annyira a közélet iránt, de nem tudom elképzelni, hogy legalább annyit ne tudjon, hogy mennyi egy magyar átlagkeresete, milyen helyzetben vannak a melegpárok az országban, hogyan állnak a kórházak. Az alapokat, amik hozzákapcsolódnak. Hiszen ő is érintett, mivel nem létezik, hogy ne ment volna el orvoshoz például. Ez nekem egy kissé fura volt, és nem igazán tartom reálisnak. A másik, ami nem tetszett Hunorban, hogy nagyon lányos lett. Szóval ha nem fiú neve lett volna, hanem névtelenül ment volna, tuti nem egy LMBTQ regényre asszociáltam volna.
Viszont tetszett benne, hogy belátja a hibáit és hajlandó változtatni rajtuk. Érzéseit helyenként remekül fejezte ki, valamint a kaja leírások pedig annyira jók voltak, hogy némelyiket még én is kipróbálnám. A főzésnél nagyon részletesen gondolkodott, rengeteg energiát fektetett az ételek, amikkel ki is fejezte valamilyen szinten magát.
Gergő... na, Gergő, rólad mit is mondjak? Néhol csapkodtalak volna. Főleg úgy a vége felé nagyon tudtalak volna csapkodni. De Hunort is. Mi az, hogy a végén egy nagy szex jelenetben, visszafogadja Hunor Gergő, amikor ez utóbbi úgy bánt vele, mint egy prostituálttal? Viszont nem sokat tudtam meg róla. Amerikai focizik, közgazdász, adoniszi teste van, amit Hunor végignyalna, ha leöntenék csokival... jó ez utóbbira én is vevő lettem volna, ahogy le lett írva. Viszont mint emberről, személyiségéről nem sokat tudtam meg. Azon a bizonyos bánásmódon kívül. Juj, de csapkodtam volna én is egy péklapáttal. Az az elutasítás, az a megnyílvánulás. Homokba dugta a fejét, ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgot, mint két felnőtt ember. Hunor felnőttként kezelte a dolgot, és megpróbált beszélgetést kezeményezni, mire Gergő "nem"-el válaszolt. Pedig elvileg ő a felnőtt ember, aki rengeteg dolgon keresztül menve is felelősséget vállal tetteiért. Erre meg....
Szünetekben olvasva a könyvet, értetlen fejjel néztem magam elé, mivel teljesen logikátlannak éreztem a dolgokat. Lehet csak én vagyok más felfogású, de akkor sem tudtam elsiklani mellette. Ha szeretek valakit, és ilyen helyzetbe kerülök, mint ami Gergő, akkor megpróbálok vele értelmes beszélni. Leülni egy kávéra, és megbeszélni vele, hogy miért is gondol úgy, ahogy. Nem pedig homokba dugom a fejem, dolgozok, élem az életem, ahogy lehet, és majd később felbukkanok, amikor már jó idő eltelt. Az már más kérdés, hogy a másik képes volt őt visszafogadni, annak ellenére, ahogy bánt vele. Ott Hunort csapkodtam volna. Én vissza nem fogadtam volna. Legalábbis, nem így. Ha mégis, akkor is legalább 1-2 hónap után tudnék elképzelni bármit is, hogy ténlyeg bizonyítsa, tényleg engem akar, és nem a szexet. Koppány maga nem szerepelt annyit, mint mondjuk Hunor és Gergő, mégis árnyaltabb jellemet tudtam meg róla, mint az utóbb említett emberről. Talán mert jobban tudtam hozzá kötődni, hiszen én is nagytesó vagyok; viszonylag kicsi korkülönbséggel. Pontosan tudtam, hogy mit akart Koppány, mit szeretett volna azzal elérni, amikor megkérte Gergőt, ne járjon Hunorral, mert pontosan tudta, hogy mi lesz a vége, ha beszél Gergő Angliáról. Nem akarta elveszíteni a testvérét, ugyanakkor nem tudom megérteni ezt a fajta féltést. Egy mértékig persze egyetértek vele, mivel én is ugranék, ha a tesómat bántják (anyatigris féle nővér vagyok, sajna), viszont tudom, hol a határ. Ő is egy ember, egyszer ő is felnő, neki is élnie kell az életét, nem óvhatom őt 20-30-40 évesen is, mintha még gyerek lenne.
El kell követnie a saját hibáit, tanulnia kell belőle, és rá kell jönnie, hogy az élet nem habos torta. Viszont azt is tudom, hogy nehéz elfojtani magunkban a védelmező ösztönt, főleg azok után, ami ezen ígéret mögött áll. Szóval Koppány számomra egy eléggé kedvelt, de azért vegyes érzelmeket hagyó karaktere.
Az anyuka... tipikusa az a szülő, akit elküldtem volna egy terapeutához, hogy fogja már fel, hogy a gyerek, nem egy tárgy, amit ha leteszek egy helyre, akkor ott is marad. Szerencsére a végére jól alakult Hunor és az anyja közötti kapcsolat.
Van persze itt még nekünk egy Karinánk és egy Boldizsárunk is, de őket valahogy inkább egy lendítő elemnek gondolnám a történet folyamán. Akik kimondják, megmutatják a helyes utat Hunornak.
2. Történet
Megpróbálok nem nagyon spoilerezni, de ha becsúszik, akkor feketével lesz kitakarva.
Nos, ahogy már kiderült a fülszövegből, Hunor nem nagyon akar egyetemre menni, hanem inkább szakácsnak tanulna, miközben egy olyan férfiról álmodozik, akit sosem érhet el, legalábbis szerinte. Az anyja persze egyre csak szajkózza neki, hogy mennie kell, pedig Hunornak semmi kedve nincs hozzá. Nem is jelentkezett, mert nem akart. Helyette a történet folyamán kuktai munkát vállal egy kifőzdében, ahol a Michelin-csillagos séf kezei alatt tanulhat, és totálisan beleszert a munkába. Végül egy szuper munkát kap később.
Ha elolvastad, nagyvonalakban ennyi lenne, már amit megakartam osztani az egyetemi résszel. Amit viszont kiemelnék az Hunor elszántsága. Kitűzött egy célt, amit mindenáron meg akar valósítani. A kérdés már csak a hogyon van. Engedjen a dolognak és menjen mégis egyetemre, vagy inkább szegje meg a szabályokat. Ez pedig nagyon ispriált. Ugyanis végigondoltam a saját életemet is közben. Visszagondoltam arra, hogy én magam hogyan döntöttem a tanulmányaimat illetően, amikor is már volt igazán beleszólásom. Hova megyek középiskolába, hova megyek felsőoktatásba. Valamint miképpen élem meg ezeket az éveket.
S nagyon adtam Hunor szavait. ˙
"(...)Nem bírom tovább, elcsuklik a hangom, a veszteség érzése úgy mar belém, mintha meghalt volna valaki, holott nem történt más, csak elballagtam, és későn jöttem rá, hogy a félelem miatt megfosztottam magam olyan élményektől, amikre mások egy egész életen át emlékeznek.(..)"
Mert abban mindenkinek igaza van, hogy a gimnázium/szakközép egy nagyon jó időszak az ember életében, s ezeket maximálisan meg kell élni. Igenis bolondozni kell, igenis élvezni kell, hogy még közoktatásban vagy, és nem neked kell mindent megoldani. Mert középiskolásként tényleg mindent a fenekünk alá toltak. Átrugdostak minket kettessel, nem számított mit kellett a tanárnak, vagy épp a diáknak bevetnie érte. Az egyetem már komolyabb, nem olyan egyszerű fenn maradni a vízen, hiszen nem érdeke a tanárnak, hogy te ott maradj. Neki az a lényeg, hogy leadja az anyagot, te prezentálj belőle, és készen is vagyunk. Hogy az hányas lesz, az rajtad múlik.
Hunor persze rosszul döntött. Félt a társaitól, mert az előző sulijában kiközösítették a melegsége miatt, és már nem mert nyitni az új iskolájában. Az író pedig eltalálta, hogy miképpen mutassa be, miképpen adja át az érzést még annak is, aki megélte minden pillanatát, vagy annak, aki hasonlóan járt el, és szintén bánja a tettét.
A másik, amit még méltányoltam a történetben, az a szókimondása. Rácz-Stefán Tibor nem félt kimondani azt, ami van ma Magyarországon, amit ma művelnek idehaza. Legyen gazdasági - megtudsz-e élni a fizetésedből, kell-e másodállás, hogy ellásd magad -, társadalmi - melegek elfogadása - úgy alapjáraton mindenről. Sok témát érintett, reálisan. Kimondta. Gergővel kimondta azt, amit, Boldival pedig rá is cáfolt, hiszen itthon is lehet élni, ha ügyes az ember. S ezen van a hangsúly, ha ügyes. Néhány helyen én is néztem, gondolkoztam: Tényleg így van? Tényleg ez történik abban az országban, ahol én élek? S sajna a legtöbb esetben bólogatnom kellett, ami azért elkesesítő. Főleg mikor a megélhetésről volt szó. Elég megnézni egy budapesti albérletet, vagy akár az élelmiszer árakat, és máris rájön az ember, hogy az a nettó bér, amit kap, alig elég valamire. A melegek elfogadása pedig a hab lenne a tortán.
Annyi mindenről lehetne írni, amit az író érintett. A saját döntéseid, a felelősségvállalás 18 évesen, a külföldi munkavállalás, önmagam felvállalása. S ebbe beleszőve egy kis szerelem, rengeteg erotika - hú, de vörös voltam helyenként - és hihetetlen mély érzelmek. Még akkor is, ha helyenként nem értettem egyet Hunor felfogásával és reagálásával.
Az egész könyv letaglózott, magával ragadott, elgondolkodtatott és a szívem belesajdult, amit kaptam. Pedig őszinte leszek, először egy Elle Kennedy -Vi Keenland - Ez a srác történetéhez hasonló sztorira számítottam, de jóval többet kaptam, mint vártam. Persze, nem a legtökéletesebb, nem egy nehezen emészthető történet, hiszen bárki elolvassa, garantálom, hogy utána még elgondolkozik azon, tényleg így van-e? Ő megtett-e mindent az életében? Úgy unblock az egész életén végig fog futni.
Nehéz megfogalmazni, hogy mégis mit érez az ember egy ilyen regény után, ahol csak szókimondó karaktereket, szexet és erotikát várt. A befejezés után a könyvön dobolva néztem magam elé, ízlelgettem magamban a történetet, amit átéltem, s egyszerűen nem tudtam akkor megfogalmazni, hoyg tetszett-e vagy sem.
Néhány nap után már eltudom mondani, hogy tetszett, nagyon hozzám nőtt, s esküszöm, ha lenne idén Könyvfesztivál vinném magammal dedikáltatni. Mert ez a könyv tényleg megéri, hogy beszéljenek róla, hogy kapja a pozitív értékeléseket, hogy sokan elolvassák ezt.
Nagyon ajánlom olvasásra!
Találkozunk a következő értékelésben!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése