Írta: On Sai
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2012
Oldalszám: 288 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Calderon 1.
Függővég? - Van.
Fülszöveg:
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Véleményem:
Kissé félve vágtam bele a kötetbe. Az előző kötet, amit On Saitól olvastam nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Ez az Apa, randizhatok egy lovaggal? című kötet volt. Így mikor vállalkoztam arra, hogy akkor Calderon... már szívtam a fogamat. Előre féltem, hogy megint olyan lesz, mint amit elsőre olvastam az írónőtől, de tévednem kellett.
A könyv hamar beszippantott magával, aminek nagyon örültem. Ha nem kellett volna bemennem dolgozni, vagy épp nem a vizsgáimra kellett volna készülnöm, szerintem pár óra alatt kiolvasom a kötetet, és nem terrorizálok a hangos nevetésemmel sem metrót, sem volánbuszt. Az utasok nagy bánatára viszont terrorizáltam. Igaz, néha csak 5-10 perc erejéig, de sajna ez el kellett viselniük. Bevallom, jobban tetszett a könyv, mint számítottam rá. Ugyanis nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, de azért néha napján egy-egy novella becsúszik, mint például Böszörményi Gyula - Mindörökké várni című kötete is, amit szintén imádtam.
Persze, aki követ molyon és látta az értékelésemet ott az első kötetről, amit On Saitól olvastam, akkor jogosan teheti fel a kérdést, mi nem tetszett abban, ha az is sci-fi, ezt viszont imádtam pedig szintén az? Talán azt, hogy mindenki ugyanabban az időben van, mint a történet. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetben ugye ugrálunk az idők között. Hol itt vagyunk, hol ott vagyunk, s nekem ez így sci-fiben annyira nem tetszett. Viszont, itt egységes a történet.
Az emberiség már felfedezte az űr adta lehetőségeket, hatalmas cirkálókat építettünk, egész rendszereket uralnak a japánok, a romák, a spanyolok és még sorolhatnám. Visszamentünk egy kicsit a középkori-reneszánszi világba, ahol nemesek, lordok és elitek vannak. Brokát, arany, selyem és szépség, feudális Japán hagyományok, családfők, klánok. Igazi ínyencség volt számomra, mivel imádom a régi korokat, ahol fűzőkben, elegáns ruhákban járkáltak az emberek nap, mint nap, amennyiben nemesi sarjak voltak.
Rengeteg pozitívuma van a könyvnek, negatívumot most nem tudnék talán mondani. Elsődlegesen a főkarakterek egyike, Calderon. Annyit röhögtem a beszólásain, hogy szerencsétlen környezetem már a fejét fogta, annyit nevettem. Calderon annyira semmibe veszi a dolgokat, annyira poénra veszi még a legkomolyabb dolgokat, hogy már a hasam fájt a végére.
Taina ugyanez. Igaz, nála már a merev Japán kultúra is szóbe kerül, viszont mégis megtalálja a kiskapukat, hogy elkerülje a végzetét. Vagyis pontosítva igyekszik elkerülni a végzetét, hogy minél nagyobb karriert és sikert járjon be. Az már más kérdés, hogy mennyi ideig sikerül ez neki.
A könyv olvasása közben rengeteg érzelem kavarodott fel bennem. Egyszerre éreztem azt, hogy néha sok, de néha meg pont azt akartam, hogy legyen több, legyen még, hol a többi, valami hiányzik, kérek még. Egyszerre akartam tudni a végét, miért lett hullajelölt kerestetik, miért olyan titokzatok Calderon, miként keveredik a sci-fibe a hagyományos japán, a titokzatok kelet.
Elbűvölt a könyv, s természetes, hogy a másodikra is úgy ugrottam rá, mint a macskám a reggelijére. (És igen, igazad volt anno @Beatrice8)
Találkozunk a következő értékelésben is!
Addig is...
Jó olvasást mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése