Eredeti cím: Finale
Kiadta: Kolibri 2020
Oldalszám: 458 oldal
Kötés: Keménykötés
Sorozat tagja? - Igen - Caraval 3.
Függővég? - Kissé
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.
Egy álom, amelyért megéri meghalni.
Egy befejezés, amelyre megérte várni.
Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.
Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.
A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.
Véleményem:
ERŐSEN SPOILERES AZ ELŐZŐ KÖTETEKBŐL! CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR ELOLVASTAD AZ ELŐZŐ KÖTETEKET!
Nagyon vártam már a Caraval sorozat harmadik és egyben befejező kötetét főleg a Legendary után, amitől szószerint hiszti rohamot kaptam a végén. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy sok húhó volt a semmiért. De, ha tudtam volna, hogy még jobban felfogom magam húzni a Finale eseményein, akkor lehet egy kicsit nyugisabb időszakot választok az elolvasására, és nem közvetlenül Felperzselt királyság után állok neki elolvasni, ami eléggé mély nyomot hagyott bennem.
Persze, mikor átvettem augusztusban ugráltam, mint a bolond, ám ha tudtam volna, amit még akkor nem tudtam lehet, hogy ideges lettem volna, és előbb elolvastam volna ezt. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az ideg előtt még persze ott volt a boldogság, főleg mikor elkezdtem. Nagy lelkesen vágtam bele az olvasásba, hiszen új kalandok várnak rám, gondoltam magamban, s belekezdtem a Scarlett és Donatella felváltott meséjébe. Hol Scarral, hol Tellával jártuk Valenda utcáit megoldást találva arra, hogy miképpen győzhetnék le a Fátumokat, miként ébresszék fel anyjukat az álmából.
Az elején persze még lelkes voltam, utána viszont jött az elsöprő hullám. Ugye a Fátumokat valahogy le kellett győzni a könyvben, még mielőtt elpusztítják Valendát és mindent, ami Tellának és Scarnak kedves, ugyanakkor ott volt Legend is, akivel Tellának kellett rendeznie a számláját a lépcsős eset után. Mondjuk már ott kezdtem érezni, hogy ebből egy "szeretlek, de mégsem" vita lesz, és tényleg az lett. Tella hol a Szívek Hercege, hol Legend nyakában landolt, csókokkal és szeretettel borítva. Bevallom becsületesen én végig Legendnek szurkoltam, és minden egyes Jacks pillanatban a pokolba kívántam a srácot, aki a végén persze megkapta, ami járt neki.
A történet maga persze nagyon fordulatos volt főleg, ha azt veszem, az írónőnek egy kötetbe kellett megoldást találnia arra, hogy mi legyen a Fátumokkal, Tellával és Legenddel, Tellával és Jacks-el, Scarlettel és Julian-nel. Mint az látható rengeteg minden sűrűsödött bele egy kötetbe, s nem is voltam benne biztos, hogy kielégítő választ fogok kapni a kötet végére.
Viszont meglepően csalódnom kellett. Az írőnő annyi csavart tett a történetbe, hogy már nem tudtam hova kapkodjam a fejem. Míg az első két kötetben két maximum három lehetőség volt nyerni azok mind a Caraval alatt zajlottak, azaz minden illúzió volt, visszajöttek a holtak a halálukból, kortalanok voltak a színészek, és tudtuk, hogy a végén minden rendbe jön, azonban itt nem Legend volt az, aki illúziókat keltett, hanem ez nagyon is valóságos volt. Nem lehetett csak úgy csettinteni és mintha nem is lennének Fátumok, Fatális helyek és tárgyak.
Izgalmas volt látni, ahogy egyik lehetőségből a másikba megyünk a végén pedig egy teljesen más terv érvényesül. A véletlenből fakadóan persze, akárcsak az élet. Rengeteg lehetőség volt a lányok előtt, amikkel éltek is, de vagy nem váltak be, vagy nem azt hozták, amit akartak. Nekem személy szerint az jutott eszembe, amikor az ember eltervez valamit az életében, és megkapja a lehetőségek útját. Van A, B, C, D lehetőség, és bármelyiket választhatja. Persze tudjuk, hogy az ember kísérletezik, számol, számít mindent, amit csak tud. Egy jó döntést pedig nem egyi pillanatról a másikra hoz az ember, hanem átgondolja teljesen.
Tella és Scarlett is mindent átgondolt alaposan és okosan. Próbálkoztak, és mikor kudarcot vallottak, akkor tértek át más tervre. Közben persze a saját szerelmi életüket is kellett egyengetniük megtalálni, hogy akkor most mit is akarnak, hogy is akarják, valamint magukkal kapcsolatban is sok mindenben rá kellett döbbenniük. Ezt nem akarok elspoilerezni, mert ebből sok minden következik, s igazán mély érzelmeket váltanak ki az olvasóból, ami némelyeket sírásra, némelyeket túlcsorduló szívvel áld meg. Engem mind a kettővel, főleg, hogy nagyon családcentrikus vagyok.
A vége viszont tetszett. Kellemes volt, csintalan és aranyos. Scarlett és Tella megkapta, amire vágyott - érzékelhető a "ugye, megmondtam, hogy ez lesz" a végén -, és amolyan happy ending lett a vége. Mondjuk még szeretnék olvasni Tella további kalandjairól, miket lát, mit fedez fel, egyáltalán, hogy bújik ki az egezség alól, miképpen menti meg a szeretteit legközelebb. Egy utótörténetet azért kaphatnánk az írónőtől úgy igazán.
Ajánlom szívből mindenkinek a trilógiát, mivel bővelkedik mágiában, szerelemben, vívódásban valamint az önmagunk megtalálásában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése