KÖNYV: Mo Xiang Tong Xiu - A démoni kultiváció nagymestere 2.

Eredeti cím:魔道祖師 2.

Írta: 墨香铜臭

Kiadta: Művelt Nép 2020

Kötés: puha

Oldalszám: 398 oldal

Sorozat tagja?: Igen

Függővég: Totálisan

Fülszöveg:

Yiling ​pátriárkája, Wei Wuxian életét veszti a Luanzang-domb ostromában.
Mindenki a vesztét akarta, átkozták, amiért fellázadt és dühöngve tombolt. Örömmel fogadta a halálát az egész kultivátorvilág.
Wei Wuxian talán nem is lehetne elégedettebb, hogy magányosan kóborló lélek lehet, tizen-egynéhány év elteltével mégis megidézik és új testbe kényszerítik. Nem tehet mást, vissza kell térnie ebbe a világba! Titkolni próbálja ugyan új testében az igazi kilétét, de váratlan események folytán a Gusu Lan klánhoz tartozó Lan Wangji magával viszi a klánja otthonába.
Bármennyire meg volt is győződve mindenki, hogy a démoni kultiváció nagymestere úgy elpusztult, hogy még holttestet sem hagyott maga után, Wei Wuxian újjászületik, és újra szembenézhet a hajdanán őt legyőző kultivátorklánok tagjaival. Azonban még ennél is nagyobb probléma, hogy a korábban konzervatív és rugalmatlan Lan Wangji immáron mindent megtesz, hogy maga mellett tartsa, nyugodtan viseli a piszkálódásait és incselkedéseit.
Vajon mit akar tőle Lan Wangji, ez a kiemelkedő kultivátor? És mit kezdjen a másikkal ő maga?
Egy varázslatos történet hatalomról és háborúról, hűségről és árulásról, barátságról és szeretetről, sorsról és döntésekről.
A regény több százezer példányban fogyott könyvben, és sok millió letöltésben e-könyvben, a sorozatot pedig, amelyet a Netflix is vetít, több milliárdszor töltötték már le a streamingoldalakról.

Véleményem:

Huh, nehéz szülés volt. Na, nem azért mert nem lett volna a történet gördülékeny, krimis és egyre izgibb, hanem mert kevesebb időm volt rá, mint számítottam. Ugye ott maradt abba az első kötet, ahol abba maradt - nem spoilerezek nagyokat, de óvatosan -, haladunk tovább a történetben, ahol egyre több minden derül ki.

Ahogy már a sorozatos értékelésnél írtam, az író teljesen kifacsarja az addig felépített történetet. A fülszövegből ugye az jön le, hogy Wei Wuxian egy gonosz, rossz útra tért kultivátor, akit üldözni kell. Ám ahogy halad a történet egyre jobban belegabalyodunk a szálakba, s rá kell jönnük, hogy az igazság nem mindig az, aminek hinni akarjuk. Az író felépített egy világot, amit mind racionálisnak gondolunk, mindennek van értelme, minden egyes cselekedetnek. Azonban amikor Yiling pátriárkája és Lan Zhan bele ássák magukat a múltba, teljesen más dolgok derülnek ki. 

A könyvben elérkeztünk ahhoz a részhez, amit a sorozatban is fogamat csikorgatva mentem végig. Az eleje még oké volt, mert az még izgalmas, rejtélyes. Bár a mai napig nem értem Xue Yang-ot úgy teljes igazából. Igen, egy gyermeki felnőtt, aki sosem tanult meg dolgokat. Persze, sokkal tisztább lett, mint a sorozatban. Sokkal árnyaltabb a könyvben, mint a sorozatban, mert itt tisztán látható, nem őrült, csak épp máshogy látja a világot, ahogy mi.

Xioa Xincheng és Song Lan kapcsolatára is figyel egy picit a történet, bár sokkal többet is szívesebben megtudtam volna róluk, kezdve a mesterülről, a tanulásukról, a múltjukról. Egy rövid flashback erejéig kaptunk róluk egy keveset, amit azért sajnálok. Lehetett volna több is.

Na,de Lan Zhan és Wei Ying. Atyaég mik ki nem derülnek itt. Persze, én már tudom Wei Ying kérdésére a választ a sorozatból, de annyira más ez könyvben. Annyira lehetetlen megfogni az egész helyzetet, amit a barlangban átél Lan Zhan és Wei Ying. Annyira lehetetlen elképzelni a dallamot, amit énekel Lan Zhan. Az én fejemben valahogy egy lágyabb, andalítóbb, erős érzelmeket kiváltó dallam, mintha minden szomorúságát, boldogságát bele akarná sűríteni, ahogy csak lehet. 

Wei Ying persze hozza a formáját a pimasz viselkedésével, s ahogy bejutunk a palotába, vissza a múltba, sok mindenre fény derül, amire még a karakterek sem számoltak. Hiszen másoknak kívülről csak egy egyszerű balesetnek tűnik, egy rossz mozdulatnak, pedig a valóság a mélyben lapul. 

Idegesen körmömet rágva haladtam lapról lapra. Ámuldoztam, mennyire képes az író kifacsarni, ami eddig logikus volt. Az embert gondolkodásra készteti, hiszen ha belegondolunk, mi van, ha nem is az az igazság, amit eddig hittünk? Ha teljesen más lapul a mélyben, csak épp hiába kapálózunk érte, nem érhetjük el csak egy bizonyos szintig.

Alig várom, hogy a harmadik kötet, sőt a negyedik kötet végére érjek, s végre teljes legyen a sorozatból kimaradt jelentek száma. Rengeteg elvarratlan szál van, amit a sorozat sem tudott igazán megválaszolni. 



Megjegyzések