Eredeti címe: A Court of Silver Flames
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó 2021
Kötés: kartonált, e-book
Oldalszám: 864 oldal
Sorozat tagja?: Igen - Tüskék és rózsák udvara 4.
Függővég?: Nagyon is.
Fülszöveg:
Féktelen erő. Féktelen szenvedély.
Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített.
És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni.
Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.
Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.
Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik.
Kövesd a sorsát!
Véleményem:
Vártam is, meg nem is ezt a kötetet. Egyszerre vártam, mert az angol után kellett egy kis magyar is, hogy ténylegesen alá legyen támasztva, amit olvastam, mégis féltem tőle, mert angolul sem volt annyira megragadó ez a kötet. Akkor is eléggé kiakadtam Nestán, de magyarul sem volt különb.
Lássuk csak, hogyan is állunk jelenleg. Az első három kötet Feyre-rő és Rhysandről szól, miként alakul az ő sorsuk, valamint a háborúról, amit Hybern váltott ki. Az első három kötet megalapozta az egész szériát, mégis azt kell, hogy mondjam, lehet jobb lett volna, ha csak három kötetbe lesz belesűrítve. Legalábbis Nesta könyvét olvasva.
Előre szólok azokhoz, akik nem olvasták a könyvet, hogy ez egy erősen spoileres kritika lesz a könyvről, mert máshogy erről nem igazán tudnék most beszélni. Eléggé vegyesek az érzéseim.
Szóval ott tartottunk, hogy Nesta.
Nesta, mint a legidősebb nővér szerintem sosem volt igazán példaértékű nővér, mivel valahányszor megélhetésről volt szó, mindig Feyre volt az, aki megállt a talpán és segített nekik. Nesta már az első három kötetben sem volt szimpatikus számomra. Tény, van benne potenciál, van benne valami, amitől az ember azt gondolja, lesz itt még valami. Viszont ahogy megismertem, nem igazán nyűgözött le a karaktere. Egyszerűen egy kanál vízben megtudtam volna fojtani helyenként, ahogy a húgával beszélt néha.
Ez a kötet persze sok mindenre rávilágít. Az összes traumájára, a múltjára, valamint egy kicsit árnyaltabb képet ad arról, miért lett Nesta az, aki. Mégis ahogy olvastam, más jött le számomra. Példának okáért, amikor arról beszélt, hogy miképpen vetette meg az apját, amiért hagyta őket éhezni, annak ellenére is, hogy ripityára törték a lábát egyszerűen nem éreztem Nesta iránt mást, csak szánalmat. Szánalmat, amiért képes volt így bánni az apjával. Szerintem pont az ellenkezőjét kellett volna tennie, ha büntetni akarta volna az apját. Megmutatni neki, hogy egyedül is képesek megállni a lábukon.
A karma viszont adott egyet Nestának, amikor az apja elnevezett róla egy hajót a háború ideje alatt. Megkapta a bűntudatot, amiért az apja úgy halt meg, hogy szerette őt, s Nesta sosem mondhatta el neki, hogy ő is szereti őt, csak mindig is túlságosan büszke volt ahhoz, hogy ezt elmondja neki. Igaz, én más szót használnék, mint büszke: öntelt.
Nesta volt az anyjuk kedvence. Írja a könyvben nem is egyszer. Ilyenkor elgondolkoztam azon, hogy milyen anya az ilyen. Legalábbis szerintem, ha van három lányom, akkor nem választok kedvencet. Nem ítélkezem felettük, hanem inkább azt adom meg nekik, amit én is szeretettem volna kapni, vagy épp megkaptam. Eddig, mikor szóba jött az anyjuk mindig egy kedves és figyelmes nő jutott eszembe, akárcsak Elain, így kicsit sokkoló volt, hogy az a lányok anyja egyszerűen arra ment, miképpen tudja férjhez adni majd a lányaikat. Tudom a régi korok egyik szokása, hogy megfelelő férjet találjanak a lánynak, ha elég idős hozzá, mégis azt kell mondjam, hogy nem erre számítottam, amikor olvastam.
Egészen a 300 körüli oldalig kellett várnom, ameddig Nestánál annyira megtörik a jég, hogy önmagának is képes legyen bevallani, hogy milyen ember is valójában, s elkezdjen annyira dolgozoni rajta, hogy a végére, ha nem is megkedveljem, de azért egy okénak elmenjen. Viszont vannak dolgok amik mellett nem tudok csak úgy elmenni.
Itt van Cassian. Oh, mennyire hogy itt van. Vele zárják össze a Szél házában, hogy terápiás jelleggel segítsen edzésekkel átvészelni Nestának a traumáját, ami a háború és az apjuk halála után keletkezett benne. Viszont szerintem arra senki sem számított, hogy Nesta és Cassian szexkapcsolatot fognak létesíteni. Eleinte csak néztem, hogy ugyan már. Itt lesz szerelem is, ugye? Hogy még mielőtt Nesta és Cassian egyáltalán szexelnének, előtte azért lesz valami szerelmetes pillanat, mint Feyre és Rhysan esetében.... hát nem.
Olyan gyorsan állnak bele a szexbe, hogy a 200 oldal körül már petting van. Azt hogy utána Sarah mire vette rá őket, azt meg hagyjuk. Néha úgy éreztem, hogy az írónő nem keveset nézett utána már szexuális aktusnak. Mert bevallom becsületesen, ahogy leírta, mennyire vadul csinálják Nestáék, belepirultam. Nem mintha nem tudtam volna ezekről, de azért meglepett, hogy a szigorú és határozott Nesta ennyire perverz legyen. Cassian még egy dolog, mert róla mást nem is feltételeztem volna, ha erről van szó.
Ami pedig a történet szálat illeti, eléggé lassú folyású. Történik is meg nem is benne esemény. Igen, értem, milyen szerepet játszott a maszk, a hárfa és a korona a történésekben, miért akarta az örökéletet kapott, de vénbanyává váló királynő mindenáron megszerezni őket, de valahogy olyan, mintha kiesett volna az egész a történetből. Főként Nestán volt a hangsúly, valamint a Valkűr tréningen, hogy megalkossák a következő kötet alapját.
Szerintem nem lett egy rossz kötet, viszont ahhoz tartom magam, hogy Nesta még mindig nem érdemli meg Cassiant hiába a párkötelék, hiába minden, mert szerintem Cassian mellé egy Gwyn féle lányt tudnék elképzelni. Aki csendes, viszont amikor kell, akkor nagyon is vadóc és harcos. Nesta túlságosan is vad.
Aprópó novella. Nem felejtettem ám el. Összességében annyit tudok rá mondani, hogy Rhysandnek nincs igaza. Nincs sehol sem leírva, hogy a pár köteléket nem lehet visszautasítani, nem lehet-e azt mondani rá, hogy köszi nem kérem, hiszen Rhysand anyja is kötelékben volt az apjával, még sem szerette úgy igazából a férfit, hanem hálás volt neki, amiért megmentette a szárnyait. Így szerintem Elainnek is joga van eldönteni, hogy kit szeret, kivel fekszik le és kihez vonzódik. S ebbe Luciennek sincsen beleszólása.
Tudom az internet most felvan robbanva, hogy Gwynriel vagy Elriel. Sajna vagy sem én utóbbinak drukkolok. Bár sok féle teóriát olvastam azzal kapcsolatban, hogy Azriel valódi párja Rhysand nővére lett volna, ami szerintem helytálló, már ha azt nézem, mennyire biztos abban Azriel, hogy Cassian megfogja érezni, ha elveszíti a párját. S őszintén sajnálom is ezért Azrielt. Mert nem ez járt volna neki. Gwyn aranyos, meg kedves, viszont valami van, ami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban. Olyan érzésem van, mintha valami más is lenne vele, amit Sarah még nem fedett volna fel, s talán pont egy olyan sorsot szánt neki, ami nem épp lesz kellemes számára.
Meglátjuk mi lesz. Mindenesetre én drukkolok Azrielnek és Elainnek - oké, az lenne a klisé, hogy három testvér a három nővérrel, de na, Elain azért mégis csak közelebb áll szerintem Azrielhez, mint Gwyn -, akár mi is lesz. A végén. Mindenesetre reméljük, hamar kapjuk az új könyvet Sarahtól, amiben talán választ kapunk mindenre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése